Nemrégiben említettem, hogy rövidesen elmerülök kissé mélyebben a kadarkák világában. Ez megtörtént. Barátaimmal csaknem tucatnyi kadart vizslattunk meg vakon. Nagyrészt Szekszárdról származtak a borok, de volt egy-két villányi meg egri is. Az eredménnyel személy szerint egyáltalán nem voltam elégedett. Egy zseniális és két-három szép kadarka mellett egyszerű, vékony, sokszor jellegtelen italokat fogyasztottunk, amelyekre nem csoda, hogy nem tapadnak rá a borfogyasztó népek (vagy ha mégis, akkor az a csoda). Pedig mutatja néhány példa, hogy lehet a „vörösborok hetyke fickója” remek, sőt komoly bor is, de valószínűsítem, hogy ahhoz hatalmas odafigyelés, komoly hozamkorlátozás, jó termőhely és persze jó évjárat szükséges. Ennyi feltételnek pedig nem egyszerű egyidejűleg teljesülnie.
Kóstolási sorrendben következnek a borok.
Eszterbauer: Szekszárdi kadarka 2007. Ez a borászat talán két éve tűnt fel nálam, elsősorban jó ár-érték arányú, egyszerűbb és komplexebb borokat is piacra dobva. Én kedveltem a Pinceátlagot, de a Tivaldot (Cab. Sauvignon válogatás) is. Ez a kadar azonban nem hozta az általam elvárt szintet. Rubin szín. Illata és íze is meglehetősen neutrális, kissé hecsedlis, picit málnás és egy kevéske szekszárdi fűszeresség is előkerül. Savak rendben, a tannin alig észrevehető. Nagyon rövid utóíz, egyszerű bor.
Dúzsi Tamás: Szegzárdi kadarka 2007. Sötétebb rubin szín. Illata közepesen intenzív, kicsit paprikás, málnás, ribizlis. Szájban alig közepes test, visszafogott gyümölcsösség, a komplexitás teljes hiánya. Iható, de ennél nem nehéz jobb kadarkát találni hazánkban. Egyszerű, mint egy százas szög.
Takler: Szekszárdi kadarka 2007. Rubin szín. Először kifejezetten kellemetlen „illatok”jönnek elő, úgymint enyhe csatornaszag és animalitás. Ez pár perc szellőztetés után távozik, de nem nagyon jön a helyére más. Rendkívül visszafogott gyümölcsösség (málna, meggy) és szekszárdi fűszeresség jellemzi. Pár napja szólóban is kóstoltam és nem rajongtam érte így sem. Nagyon könnyed, neutrális bor.
Heimann: Szekszárdi kadarka 2007. Pinot-s szín: világos rubin, enyhén narancsos széllel. Közepesen intenzív illat hecsedlivel, meggyel, remek fűszerkészlettel. Közepes test, remek zamatokkal. Elegendő sav, kevéske tannin. Közepesen hosszú utóíz. Finom, becsületes kadar.
Eszterbauer: Szekszárdi kadarka 2008. Véletlenül került a sorba a 2007-es párja mellé. Szerencsére, mert sokkal jobb, mint egy évvel idősebb tesója. Rubin szín. Illata közepesen intenzív, a már megszokott kadarkás-szekszárdias jegyekkel. Közepesnél vékonyabb test, finom zamatokkal. Jó savak és tanninok, közepes utóíz. Ajánlott bor a fajta kedvelőinek.
Sebestyén: Ivánvölgyi kadarka 2007. A termelő szerint kivételesen jó esztendő volt a 2007 a kadarkának. Ezzel egyetértek. Azzal már kevésbé, hogy megint az történt, hogy egy remek alapanyagot sikerült kevesebbé tenni a túlzott hordóhasználattal. Sötétrubin szín. Illata vaníliás, kókuszos, nyomokban gyümölcsöt is tartalmaz. Szájban ugyanez. Dinamikus, húsos bor, sok-sok hordós jeggyel. Vörösborként inkább értelmezhető számomra, mint kadarkaként, bár úgysem lenne a kedvencem.
Gróf Buttler: Kadarka, Nagy-Eged 2006. Régen vágytam már ezt a bort is megkóstolni, végre összejött. Egyetlen egriként nálam toronymagasan verte a mezőnyt. Meglehetősen világos rubin szín. Illata gazdag, sok-sok csipkebogyó, málna, fűszer és ásvány árad belőle. Nagyon szeretem ezt az illatot. Szájban hasonlóan ásványos-gyümölcsös-fűszeres. Közepes, tömör test, remek struktúra, tanítanivaló savak, érintésnyi tannin. Hosszú lecsengés. Mesés. Kérek még.
Vida Péter: Szekszárdi kadarka 2006. Nagyon kíváncsi voltam erre a borra is, de sajnos dugós volt. Újra kell próbálni.
Vylyan: Villányi kadarka 2007. Korábban már kóstoltam a 2003-asat meg a 2006-osat is. Azok tetszettek, kadarkásak voltak. Ez is rendben van, a legszebb villányi példány, amit kóstoltam. Rubin szín. Illata elsősorban málnás, picit meggyes, enyhén fűszeres. Szájban kiváló struktúrát mutat, sav-tannin egyensúly remek és finom gyümölcsös is. Szép kadarka, ajánlom.
Sebestyén: Szekszárdi kadarka 2008. A válogatás mellett megkóstoltuk Csaba „alap” kadarkáját is. Világos, kifejezetten piros szín. Illata először kissé kellemetlen, fülledt, enyhe csatornaszag beütéssel. Aztán ez némi levegőzés után távozik és alig észlelhetően kezd málnás-cukorkás lenni, melegedve szekszárdi fűszerek is előkerülnek. Megkóstolva sincs nagy lehidalás, vékony, enyhén gyümölcsös, nagyon egyszerű ital. Ennél többet várok.
Günzer Zoltán: Ördögárok kadarka 2007. Egész sötét bíbor szín. Illata kókuszos, vaníliás, meggyes, picit tán még szilvás is. Szép, de éppen merlot is lehetne. Szájban szintén nagyon intenzív, gyümölcsös, erőteljes hordóhatás. Szép, érett tanninok, hosszú utóíz. Szép vörösbor a műfaj kedvelőinek, de annyi köze van az én kadarkaeszményemhez, mint nekem a japán baletthoz.
A kóstoló után kissé csalódott voltam, hiszen a legtöbb bor nem hozta azt, amit egy kadarkától várok. Vagy egyszerű, vékonyka italok voltak, vagy az átlag vörösborízlést követve (sokszor egy ígéretes alapanyagot elrontva) a fajtajelleget háttérbe szorítva, túlzottan fásak voltak. Lehet szép kadart találni Szekszárdon és Villányban is, de kiemelkedővel még csak Egerben találkoztam. Sajnos a 3 nagy kedvencet (Orsolya, Gróf Buttler, St. Andrea) még nem kóstoltam együtt, de tervben van ennek megvalósítása. Nagyon várom, hogy egyre több kivételes bor készüljön ebből a remek szőlőből. Hajrá!
Utolsó kommentek