HTML

Pengyomhegyi

Nincs más célom az életben, pusztán annyi, hogy amit gyerek- és tizenéves koromban útravalóul kaptam szüleimtől, nagyszüleimtől, azt megőrizzem, de úgy,hogy ne csak emlékeimben éljen, hanem aszerint is éljek: munkában, tisztességben, őszinteségben, a természet erejének maximális elismerésében.

Utolsó kommentek

  • Kohári Pisti: Szia! Köszönöm az érdeklődést! Ha nem is nálam -de remélem sokáig kitart;) Üdv, ... (2015.04.14. 22:05) Tenyésszünk komondort! 2010 -3
  • Szűcs Baláázs: Szép estét! :) Bízom benne, és szerintem rajtam kívül még nagyon sokan, hogy ez a blog még újra "... (2015.04.11. 22:46) Tenyésszünk komondort! 2010 -3
  • Kohári Pisti: Szia. Ezt jó hallani. Készültem egy komoly munkára,és a "kilátástalanság" -ahogy te fogalmaztál a... (2015.04.11. 20:25) Tenyésszünk komondort! 2010 -3
  • Szűcs Baláázs: Szia! Nem egyedül jöttem el, hanem menyasszonyommal, és együtt is megyünk haza !:) szerencsére m... (2015.04.09. 21:15) Tenyésszünk komondort! 2010 -3
  • Kohári Pisti: Üdv. Jelenleg baromfik vannak csak az udvarban. Gyopár egy telephelyre került öregségére -a hallój... (2015.04.08. 19:32) Tenyésszünk komondort! 2010 -3
  • Utolsó 20

Címkék

2003 (20) 2005 (30) 2006 (66) 2007 (62) 2008 (28) alom (28) bor (120) család (21) cuvée (30) eger (37) emberiség (21) felelősség (57) furmint (23) hárslevelű (19) időjárás (31) jk gyopár (28) kékfrankos (31) kép (272) kk böske (18) klub (54) komondor (248) kőröstetétlen (22) kt gyergyó (36) kutyakiállítás (31) madár (31) magyarság (45) mangalica (30) mudi (18) nagy zsolt (18) olaszrizling (24) pardi norbi (54) pásztorkutya (32) pengyomhegy (72) rudi petitjean (27) szekszárd (25) tagság (29) tenyésztés (103) tokaj (30) vers (36) Címkefelhő

2012.09.15. 22:38 Kohári Pisti

Szerencse fia komondor -Baliházi Pengyomhegyi Acsa

Nagyon régen szakítottam időt írásra,most sem az enyém a szó.Betyár,azaz Baliházi Pengyomhegyi Acsa gazdija,Szilvia és Tamás megosztották velem Betyár babesiajának esetét,valamint egy azt követő toklász felvándorlást.

Mindenki nagyon figyeljen és tanuljon az esetből.Babesiat kevés komondor élt túl,azt is akkor,ha időben veszi észre,azaz gyanítja a gazda!A toklász lábujjak közötti felvándorlása sajnos gyakori komondoros jelenség,mert a gyanútlan,kezdő komondoros gazdi nem is gondol rá,hogy meg tud bújni ez az átok a szőrös lábujjak között -egyszer jár így az ember,aztán nyáridőben rendszeresen ellenőrzi komondora lábujjai között a szőrt,a toklászt.

Köszönöm a beszámolót!!!

"Betyár a szerencse fia, bár talán Gyergyó sem tagadná le!
Nyár elején egy erdei séta után cirka 9 nappal (szinte állatorvosi tankönyv szerint) furcsa színű víz/vizelet foltra lettem figyelmes a kert bazaltkockáján. Első gondolatom az volt, hogy felfázott Betyár, de biztos ami biztos szóltam Gazda társamnak, hogy jöjjön és nézze már meg, hogy most csak én képzelődöm és minden rendben, vagy tényleg gond van-e a kutya egészségével. Ö is nézte, valami tényleg nem stimmel. Néztük Betyárt, kedve jó, orra nem meleg, szóval ránézésre semmi. És egyszer csak beütött a felismerés, - lehet, hogy babézia?? És kész, akkor már csak az óra számlapját néztük, hogy mikor lesz 5 óra, és irány az állatorvos. Lestük a kutyát, és az órát is.
Végre eljött az idő, irány az orvos. Még nem voltak nyitva, de már így is a másodikok voltunk. Szerencsére Betyár jó kan kutya lévén az állatorvos előtt is pisilt egy nagyot, aminek meg is maradt a nyoma. Sötét tea színű volt. Jött az orvos, és én nem hagytam még átöltözni sem, hogy jöjjön megnézni a kutya vizeletének színét, mert még látszódott. Kijött hümmögött. Gyorsan sorra kerültünk, és végre orvos elé is. Nálunk két doki dolgozik párhuzamosan. Mi pont a másikhoz kerültünk, aki átnézte a kutyát manuálisan, áttapogatta, nézte a szemét, az ínyét, lázat mért, és mondta, hogy Ő semmi eltérést nem érez és lát a normálistól, de gyűjtsünk vizeletmintát. No hát még ilyenben sem volt részünk.
16 éve vannak kutyáink, de erre eddig még sose volt szükség. Irány a doki kertje egy edénnyel. A produktummal soron kívül bemehettünk, de ekkor már inkább kávé színű volt. És itt megint meg kell, hogy jegyezzem, hogy annyira szerencsés csillagzat alatt született Betyár, hogy rögtön kapta az antibiotikumot, és az ilyenkor szokásos gyógyszer koktélt az infúziójába. 5 napon át kapta napi kétszer az infúziót. És meggyógyult. Nyom nélkül, minden szövődmény mentesen a mi komondorunk, aki a szerencse fia!  De a nyár még folytatódott, persze nem is mi lettünk volna ha minden simán alakul.
Betyár egyik nap elkezdte nyaldosni az egyik lábát. Nyalta szüntelenül. Megnéztük mi nem láttunk rajta semmit. De Ő nyalta másnap is. Éjjel annyira el volt vele foglalva, hogy másnapra már szőr sem nagyon volt a lábfejének egyik részén. Megint néztük semmi. No irány a doki. Doktor úr is nézte, és mondta, hogy Ő sem nagyon lát rajta semmit, de leborotválja, hátha úgy. Így is lett. És akkor már jól látszódott, hogy valószínűleg toklász került a bőre alá. Megpróbálta átnézni, átmosni. Tett bele gyógyszert. És visszarendelt másnapra minket. Szépen gondosan bekötözte a kutya lábát. Ami nem tartott tovább 2-3 óránál hazajövetelünk után. Betyár komótosan ledolgozta a lábáról.Másnap vissza, átnézte a sebét az orvos, de semmi. Kicsit tovább felnyitotta, hátha. De semmi, megint gyógyszer megint kötözés, kicsit már komolyabb. De ez se tartott tovább!Aztán megint vissza. Ez ment egészen addig, míg már egészen a csuklójáig felnyitotta a kutya lábán a sebet. És még mindig nem találta meg a baj okozóját. Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy gyorsabban gyógyuljon Betyár lába, összevarrja, mert már elég nagy a seb. És mindezt helyi érzéstelenítésben. Kutya a földön fekve, mi csak a fejét simogattuk, doki mellette térdelve, összevarrta a sebet. Amit elég komolyan 2 különböző kötöző anyaggal 2 rétegben be is fedett. Majd mi itthon még újabb 2 másik fedéssel próbáltunk védeni. Kapott zoknit is.
Másnap egész nap magára maradt itthon vidéki elfoglaltságunk után. Éjjel érkezve láttuk meg, hogy a kutyánk jól „működik” sikerült az összes kötést leszednie, kiszednie a varratokat, és szétnyalni a sebét. Másnap vasárnap lévén csak este van állatorvosi rendelés nálunk. Addig ismét bekötöttük a kutyánk lábát. És folyamatosan szemmel tartottuk, hogy mit csinál, szinte egész nap szobafogságban volt. Este aztán doktor úr is konstatálta, hogy ezzel már nincs mit tenni, összevarrni már nem lehet. Szóval idő! Az ami szépen összeforrt volna a varrás segítségével 2-3 nap alatt, az most a természetre lett bízva. Azért kaptunk egy kis segítséget, „kék krémet”. Ez egy antibiotikumos krém, amivel naponta többször kellett kezelni a sebet, illetve antibiotikum tablettát is. Tényleg szép lassan beforrt, mára már szinte csak a szőrének hosszúságán látni, hogy volt valami."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pengyomhegyi.blog.hu/api/trackback/id/tr304779502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása