Pengyomhegyi

Fenti bejegyzés cím furcsa lehet első olvasatra,de lényegében ezt mondtam,mondtuk ki 2013. februárjában Korózs András elnök úr irodájában folytatott egyeztetésen a Hungária Komondor Klub képviselői előtt.A kijelentés megalapozott és megfontolt volt,hiszen -többek közt- mindig az a vád érte az MKE-t,hogy kettéválasztotta a komondorosok oly' egységes táborát,miközben nyugodtan végezhetné a dolgát a HKK-n belül is...

Nos,mintegy 5 év tapasztalata és a komondor fajtát szolgáló célokért folytatott munka mondatta velünk,hogy azonnal megszüntetjük az MKE-t,amint lehetőség nyílik a HKK-n belüli munkavégzésre,egyenértékűként kezelve a fajta egyedeinek jellembeli tulajdonságait,küllemi tulajdonságaival.Érdekes módon az egyeztetés "robbantónak" szánt,ám célját el nem érő legfontosabb kérdése mégis az volt a HKK részéről,hogy még mindig fontos kérdés-e számunkra a HKK vezetőségének összetétele.Nos,a kérdés hordereje ellenére kiábrándító választ kellett adjunk,mert egyáltalán nem érdekel minket,ki vezeti a HKK-t,amennyiben lehetővé teszi az mke megszüntetését -melyhez az előbb említett feltétel teljesülése szükséges...

Az egyeztetést követően alább idézett egyeztetési anyagot adtuk át a HKK-t megtestesítőknek.A 2013 februárjában átadott szemléletegyeztetéshez szükséges dokumentum jelentős része már hosszú-hosszú évek óta a komondorosok fiókjában lapul,hiszen Nagy András barátunk munkája képezi az alapját.

Tessenek elmélyedni benne és megfogalmazni:melyik az a pont,amely arra készteti a HKK-t,hogy életben tartsa a Magyar Komondor Egyesületet!

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék
Rövid áttekintés
1.    Elvi kérdések
2.    Gyakorlati kérdések
2.1.    Minőségi tenyésztés
2.1.1.    A fajtagondozó szervezet mint barát
2.1.2.    Genetikai mintavétel helyes útja
2.1.3.    A genetikai mintavétel és a tabula rasa
2.1.4.    A tenyésztők képzése
2.1.5.    Kiállítások, versenyek, egyéb rendezvények
2.1.6.    Szabad kezet a tenyésztésben, szigorúságot a bírálásban
2.2.    Állami támogatás
2.2.1.    Az illetékes állami szerv felkutatása, konzultációs időpont szervezése
2.2.2.    Személyes találkozó
2.2.3.    Írásban beadandó anyag

Rövid áttekintés

A Hungária Komondor Klub  és a Magyar Komondor Egyesület 2013 február 1-én egy Szemléletegyeztető megbeszélést tartott a MOE székházban a két szervezet esetleges egyesülésének elvi lehetőségeiről.
A baráti hangvételű megbeszélés végén a felek megegyeztek, hogy az MKE képviselői írásban is elküldik alapelveiket melyek mentén a fúziót megvalósíthatónak tartják.

1.    ELVI KÉRDÉSEK

Az első, legfontosabb és kikerülhetetlen kérdés: Miként képzeljük el a XXI. század komondorát, mire kell törekednünk a tenyésztésben? Ameddig az nincs tisztázva, hogy a hivatalos fajtagazda szervezet pásztorkutyaként avagy társasági kutyaként kívánja a Komondort tenyészteni addig nincs értelme a közös munka egyéb részleteiről sem tárgyalni.
Idézet Nagy András 2009-es HKK-TT pályázatából (kék színnel szedve az aktualizált kiegészítések):

Viselkedés, jellem
„Tapasztalataim szerint a viselkedés, jellem kérdésében még inkább megoszlanak a vélemények. Az egyik, a konzervatívabb, hozzáállás azt képviseli, hogy törekedjünk a fajta ősi képességeinek megőrzésére (visszaállítására) míg a másik oldal bizony nem tartaná szentségtörésnek az ősi tulajdonságok feláldozását a népszerűség, eladhatóság, fennmaradás(?) érdekében. Tapasztalataim alapján - szerintük az ősi tulajdonságok "kemény, vad, harapós" kutyákat jelentenek, amire nincs igény a XXI. sz.-i Európában. Úgy gondolják, hogy ma már nincs szükség arra, hogy a Komondorok megőrizzék ősi tulajdonságaikat, mert többnyire már nem telepőrző, és főleg nem nyájőrző szerepkörben élnek, hanem inkább családok mellett, illetve "show-kutyaként". Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az ősi illetve a mai "szerepkörök" olyan egymástól merőben különböző tulajdonságokat igényelnek, amelyek kizárják egymást. Eddigi tapasztalataim szerint ez a vélekedés a hiányos ismeretekből fakad. Sokan úgy gondolják, hogy a kutyák "keménysége" egy egydimenziós fogalom (mint egy számegyenes). A skála egyik végén vannak az ellágyult, simulékony egyedek, a másik végén pedig a "vaddisznók" akik rettentő házőrzők, de kezelhetetlenek és veszélyt jelentenek a családra is.

Márpedig ez nem így van. Ha a kutyák (köznyelvben használatos) keménységét vizsgáljuk, nagyon fontos megkülönböztetni a megfelelő, stabil idegrendszerből fakadó bátorságot, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságot és az agresszióra való hajlamot.

•    A jó idegrendszer, a bátorság alapvető (kellene, hogy legyen). Ez elvárás nem csak a pásztorkutyáknál, de még a vakvezetőknél is, pedig ott aztán végképp nem beszélhetünk vad kutyákról. Fontos megjegyezni, hogy a veleszületett bátorság hiánya nem pótolható szocializációval vagy képzéssel. A megfelelő szocializáció hozzásegítheti, hogy a hétköznapi élethelyzetekben elfogadhatóan viselkedjen, a kiképzés bátornak mutathatja sablonosan beállított helyzetekben (védőkarra fogatás) de ettől a kutya nem lesz valóban bátor, egy újszerű elemekkel rátörő valódi krízishelyzetben ugyanúgy nem fog teljesíteni mint azelőtt.

•    A bizalmatlanság, illetve az őrző ösztönből fakadó bizalmatlanságra való hajlam megint csak elvárás egy pásztorkutyával szemben. Azon túlmenően, hogy a standard így fogalmaz: "Bizalmatlan alaptermészetű" azt hiszem a XXI. században is elvárhatjuk, hogy egy Komondornak ne kelljen megtanítani, hogy kit nem kell beengedni. A bizalmatlanság hiánya azonban közel sem akkora hiba mint a bátorságé. A bizalmatlanság megfelelő eszközökkel kiépíthető (erre régen is volt példa). Tapasztalataim szerint az etológiában járatlan személyek leginkább a bizalmatlansággal keverik (azzal egyenértékűnek tekintik) a kutyák „keménységét”. Számukra a bizalmatlan kutya, aki nem barátkozik az idegennel, hanem megugatja a kerítésen keresztül, már keménynek számít függetlenül attól, hogy a kutya valójában bátor-e, valóban szembe merne-e állni egy határozott behatolóval, vagy esetleg elmenekülne előle. 

•    Az agresszióra való hajlam már nem feltétlenül kívánatos, ahogy nem is feltétlenül hiba. Attól függ, hogy milyen körülmények között milyen formában, és milyen intenzitással nyilvánul meg. Agressziónak számos formáját különbözteti meg az etológia. A tapasztalatok alapján mai környezetben ez csak a nagyon stabil, kiegyensúlyozott idegzetű kutyáknál engedhető meg, mert az ő esetükben – megfelelő szocializáció mellett - ez természetes "területvédő, birtokló, táplálékvédő és oltalmazó agresszivitás", esetleg "domináns agresszivitás" formájában nyilvánul meg. Mindez megfelelő ösztönökkel rendelkező (tehát pásztorkutyás tulajdonságait nem elvesztett) kutya esetében megfelelő tartás, nevelés esetén nem okoz problémát a család számára, normális körülmények között soha nem irányul a család ellen. Mindezek mellett az agresszióra való hajlamot a legjobb idegzetű kutyák esetében sem tenném meg feltétlen elvárásnak, de hibának sem. Ezzel szemben a gyenge idegzetű, kiegyensúlyozatlan kutyák esetében az agresszióra való hajlam nem kívánatos jelenség mert náluk ez leggyakrabban "félelmi agresszivitás" formájában tör elő, általában kiszámíthatatlanul - emberi nézőpontból - indokolatlan szituációkban. Eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján pontosan az ősi tulajdonságaikat leginkább megőrző igazi pásztorkutyák a legalkalmasabbak a házőrzés és a családba (és esetlegesen a többi állat alkotta falkába) történő beilleszkedés legharmonikusabb megvalósítására. Miért? Egész egyszerűen azért mert évszázadokon (ezredeken) keresztül ez volt a feladatuk és erre voltak szelektálva. Az, hogy a rájuk bízott "családot" (embereket, állatokat) minden körülmények között megvédjék és semmilyen körülmények között se bántsák. Hiszen ha bármely családtagban, vagy haszonállatban kárt tett biztosan nem szaporodott tovább... A jó pásztorkutya éppen azért rendkívüli, mert megbízható, kiegyensúlyozott, de ha szükség hozza kőkemény.

Hogy miért alakult ki mégis a fent említett nem kívánatos "vaddisznó" kép? Azért mert amikor ezek a fajták elvesztették eredeti feladatkörüket tanyák, telepek láncos őrzőjeként fokozatosan veszítettek „pásztorkutyás” tulajdonságaikból. Itt már elég volt a bizalmatlanságra és az agresszióra való hajlamot preferálni, már nem volt létkérdés a kiegyensúlyozott, jó idegrendszerre, jó falkaösztönre irányuló szelekció, és a zsákmányszerző ösztönre történő kontraszelekció. Emiatt egyes pásztorkutyafajták bizonyos vonalai valóban elmentek egy ilyen "kezelhetetlen" irányba, hiszen ettől kezdve tovább szaporodhattak a túl agresszív, zsákmányos, torzult falkaösztönnel rendelkező egyedek is (pl. szovjet Kaukázusi, szovjet KÁJ, egyes Kuvaszok, Komondorok...). Ezeket viszont nem is tekinthetjük igazi pásztorkutyáknak, hiszen már a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy sem a nyáj, sem a család mellett nem megbízhatóak (kárt tesznek az állatokban, veszélyeztetik a gyermekeket, időseket). Emellett a másik rossz hírt keltő jelenség a helytelen tartás, amely sokszor valóban kiváló kutyákat is rossz színben tüntet fel.

A fajta jövője szempontjából tehát létfontosságú megkülönböztetni az igazi pásztorkutyás egyedeket, melyek alaptermészetüket tekintve mind az eredeti munkavégzésre, mind a modern telepek őrzésére, (és ami talán ma a legfontosabb:) mind a családba történő beilleszkedésre a legalkalmasabbak, azoktól, amelyek bár „keménynek” mutatkoznak de családi házőrzőnek nem alkalmasak, és azoktól, amelyek minden tekintetben elveszítették a fajtára egykor jellemző tulajdonságaikat - hétköznapi szóhasználattal élve ellágyultak.

Meg kell vizsgálnunk az ellenvéleményt is a fenti hármas tükrében, vajon megállja-e a helyét a kijelentés, hogy ma már más típusú kutyákra van szükség a civilizálódott vevőközönség miatt.
•    Az érthető elvárás, hogy a kutya ne legyen agresszív. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy változtatni kellene az irányelveken, hiszen ha valaki látott már életében igazi pásztorkutyát, tudja jól, hogy az soha nem viselkedik agresszíven indokolatlanul.
•    Még valahol az is elfogadható, ha valaki nem akar bizalmatlan kutyát, ha azt szeretné, hogy a kutyája alapvetően barátságos legyen mindenkivel. Itt azonban felmerül, hogy az illető akkor valójában nem komondort akar, hanem csak egy komondornak kinéző nagy és kedves jószágot (hiszen aki olvasta már valaha a standardet tudja, hogy „bizalmatlan alaptermészetű”).  Aki olyan kutyát szeretne amelyik úgy néz ki mint egy Komondor csak nincsen benne kifejezett őrző ösztön az pontosan olyan mint aki olyan kutyát szeretne amelyik úgy néz ki mint egy Komondor csak nem csontfehér hanem fekete… Persze azonnal felmerül, hogy valójában nem azt szeretnék, hogy egyáltalán ne őrizzen csak azt, hogy a kutya disztingváljon. Ezzel viszont megint visszaértünk az alapkérdéshez: ha valaki látott már életében igazi pásztorkutyát, tudja jól, hogy az képes erre – sokkal inkább mint a többi kutya, tehát megint csak indokolatlan a változtatás.
•    Ami a stabil idegrendszert illeti: olyan véleményt még nem hallottam, hogy valaki azt mondta volna, hogy a komondornak gyenge idegrendszerűnek, gyávának kell lennie, tehát ebből a szempontból is indokolatlan a változtatás.




Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a fejlett gazdaságok mintájára a minőségi élelmiszer előállítás céljából az istállózott, intenzív állattartásról kezd az ország átállni a haszonállatok szabad tartására, ami újfent létjogosultságot teremt ősi pásztorkutyáink eredeti mivoltának, és kizárólag az elpuhult (a Komondor valódi lényegét nem értő és nem ismerő) nyugati vevőkör igényeit tartjuk szem előtt, akkor sem indokolt, hogy letérjünk az ősi útról, és hogy igazi pásztorkutya helyett társasági kutyát „csináljunk” a Komondorból. Nem, hiszen ha visszatérünk az eredeti kérdéshez, hogy "milyennek kell lennie a harmadik évezred Komondorának ahhoz, hogy elérhessük a kívánt célt (az egészséges népszerűséget a reális célközönség szemében)" láthatjuk, hogy nem az kell, hogy „modernizálódjon”, hanem az, hogy javuljon a fajta. Mindehhez semmiféle új tulajdonság nem kell, hogy megjelenjen, viszont a meglevők megtartására, helyreállítására törekedni kell.

Emellett azonban van ennek a kérdésnek egy másik - legalább ilyen súlyos - vetülete:
Ha mindez nem így lenne akkor is nagyon komoly morális kérdés lenne egy új tenyészcél meghatározása hiszen a Komondor mint ősi magyar pásztorkutyafajta, nemzeti kincs. Abban a formában ahogyan azt őseink a természet segítségével kialakították. Mindez óriási felelősséget jelent. Ha valaki át akarná alakíttatni a Jáki templomot, a Halászbástyát, vagy a Lánchidat mondván, hogy nem korszerű, és valami újszerű dolgot akarna helyettük, mit szólnánk? De elég csak a „Fekete Komondor” próbálkozásra gondolni.
Beláthatatlan felelőtlenségnek minősülne Nemzeti kultúránk évszázados (évezredes) múlttal rendelkező kincsének egyéni elvárások (anyagi érdekek) alapján történő eltorzítása.
Még egy fontos dolog: Amennyiben mindezen érvek ellenére is úgy döntene a klub, hogy nekünk modern társasági kutya kell, egyszerűen elkerülhetetlen a standard szövegének és az összes fajtaismertetőnek a megváltoztatása, hiszen mindezen leírások szöges ellentétben állnának az ilymódon megváltozott tenyészcéllal és természetesen a valósággal, és így ezt a vásárlóerő megtévesztésének lehetne minősíteni, aminek kellemetlen jogi következményei lehetnének." Kész csoda, hogy eddig még nem lett...

A Magyar Komondor Egyesület jelenlegi tagsága és vezetősége a fentieknek megfelelően a Komondorra a XXI. században is pásztorkutyaként tekint, a fajta tenyésztését ennek szellemében kívánja végezni.
Amennyiben fenti gondolatmenetben a HKK vezetősége bármilyen hibát, ellentmondást vél felfedezni, netán valahol, valamiben nem ért egyet kérjük, jelezze, hogy alkalom nyíljon tisztázni, hogy csupán félreértésről avagy egy esetleges áthidalhatatlan szemléletbeli eltérésről van szó!
Amennyiben a fentiekkel a HKK vezetősége egyetért – és ezzel az együttműködésnek elvi akadálya nincsen - magától adódik a következő kérdés mi az az út ami  "a fajta ősi képességeinek megőrzésére (visszaállítására)" vezet?

A legutóbbi közös megbeszélésen felvetett kérdése miszerint az elmúlt évtizedek tendenciája alapján merre halad a fajta a HKK részéről Anita igen gyors választ adott: „Pannon Bobtail”... A válasz rövid, tömör és önmagáért beszél.
- Viszont ha nem ez a megfelelő út akkor mi? Azok közül, akik elhatárolódnak a tesztektől még senki nem tudott kézzel fogható, konkrét, reális alternatívát adni helyette. Amíg ilyennel nem találkozunk, kénytelenek vagyunk a pásztorkutyás tulajdonságok megőrzése/visszaállítása érdekében az idegrendszeri tesztek és az eredeti munkakörbe történő kihelyezések támogatását sürgetni.
Amennyiben a HKK mindezeket támogatja készek vagyunk a lebonyolítás részleteiről tárgyalni, amennyiben a HKK mindezt elutasítja kérjük fogalmazzon meg egy szakmai állásfoglalást a témában, hogy miért nem támogatja és, hogy ehelyett hogyan tervezi a fent említett pásztorkutyás tulajdonságokat megtartani/helyreállítani. Minderre azért lenne szükség mert abban az esetben ha az MKE elfogadható alternatívát kapna továbbra is fennállna az együttműködés lehetősége.

2.    GYAKORLATI KÉRDÉSEK

Az alábbiakban olyan, a tenyésztést érintő, gyakorlatban tapasztalt problémákat fogalmazunk meg melyek kapcsán meglátásaink szerint változtatás szükséges.

2.1.    Minőségi tenyésztés

Bármilyen minőségi tenyésztést célul kitűzni úgy, hogy az ehhez szükséges feltételek mind tenyésztői, mind genetikai oldalról hiányoznak, felesleges. A minőségi tenyésztés elindításához minimum három feltétel maradéktalan megléte szükséges. Először is egy változatos genetikai alapokon nyugvó, kellően nagy létszámú, minimum közepes szintű komondor állomány. Másodszor, tenyésztői oldalról egy jól képzett, kellő tudással rendelkező, elkötelezett emberek csoportja, akik hajlandók együtt működni a cél érdekében a fajtagondozó szervezettel. Harmad sorban egy olyan fajtagondozó szervezet, aki megfelelő mennyiségű és minőségű információval rendelkezik, hogy segítséget tudjon nyújtani tenyésztőinek.

2.1.1.    A fajtagondozó szervezet mint barát:
A fajtagondozó szervezeteknek alkalmazkodni kell az új kihívásokhoz. Ami a 70-es, 80-as, de még a 90-es években is működött, az ma már nem működik. Az internet segítségével a fajtagondozó szervezet könnyen megkerülhető, sőt nélkülözhetővé vált. Egy fajtagondozó szervezet ma már nem tud kvázi hatóságként működni, mert semmi lehetősége és jogköre sincs a céljai kikényszerítésére. Tehát új alapokra kellene ezt is helyezni és minél szélesebb tenyésztői kört bevonni, akiket képzésekkel és szaktanácsadással lehetne támogatni, észérvekkel meggyőzni a helyes irányokról és a követendő metódusról.  

2.1.2.    Genetikai mintavétel helyes útja:
A fajta továbbéléséhez és fejlődéséhez feltétlenül szükséges megfelelő stratégia kidolgozása. Ennek kidolgozásához feltétlenül szükséges a sejtéseink tudományos tényekkel való alátámasztása, amit mindenképpen a genetikai mintavétellel és az egyedi géntérkép elkészítésével kell kezdeni. A helyes mintavételhez mindenképpen szükséges, hogy minél több, törzskönyv szerint eltérő vonalú egyedtől történjen meg. Vonalanként minimum  2-3 egyed vizsgálatára lenne szükség (a vizsgált egyedszám min. 150 legyen, és ezek közül minél kevesebb legyen a törzskönyv szerinti szoros rokonságban, a testvérek mintavétele pl. teljesen felesleges). Ezen egyedekről szükséges lenne minél több adat beszerzése (küllemi és belső tulajdonságok, általános fizikai állapot, ismert betegségek, szaporodásbiológia állapot, örökítő képesség, alomszám) . A mintavétel kiterjesztése a törzskönyv nélküli állományra is célszerű lenne, hiszen innen származó, jelenleg a „mainstream” tenyésztésben nem fellehető vonalakkal lehetne növelni a  genetikai változatosságot a legkönnyebben és a legkisebb anyagi befektetéssel.  

2.1.3.    A genetikai mintavétel és a tabula rasa
A genetikai mintavételt úgy lehet minél szélesebb körben elvégezni, hogy nem fenyegetjük a tenyésztőket szankcióval (amire egyébként nincs is túl sok mód). Amíg az esetleges szankcionálás általi fenyegetettség fennáll a tenyésztők jelentős része el fogja utasítani a széles körű mintavételezést. Alapként kell elfogadni, hogy a törzskönyv és az egyed genetikai térképe nem minden esetben fog egyezést mutatni. Az hogy az eltérés hol keletkezett (melyik felmenőjénél és hogy szándékos volt, vagy véletlen), nagyon nehéz és költséges, és sok estben már gyakorlatilag lehetetlen kideríteni. A meglátásunk szerint nem is ezzel kellene foglalkozni. Mert ha a törzskönyvet  egyre kiterjedtebb mértékben tudjuk az egyed genetikai azonosítójával helyettesíteni, akkor sokkal könnyebb lesz elkerülni a véletlen rokontenyésztést. Ilyen beszűkült genetikai állomány mellett nem a szankcionálással való fenyegetettség érzését kell erősíteni, hanem a minél nagyobb mozgásteret kell adni a tenyésztőknek. Amíg a genetikai térkép egyedi elkészítésének díja ilyen magas (kb. 20.000.- Ft/ egyed), addig alternatív lehetőségként érdemes lenne elgondolkodni a nyílt törzskönyvezés újbóli bevezetésén. Új, jó minőségű egyedek fellelésének több módja van. Van egy költségesebb lehetőség, ami központi szervezést igényel, azaz hogy egy kutató csapatot kell szervezni, akik felkutatják a jó kutyákat és megállapodnak a tulajdonossal a tenyésztésbe vonásról. A másik, ennél olcsóbb módszer, hogy a tenyésztőkre bízza azt, hogy a környékükön keressenek megfelelő egyedeket és ezeket is felhasználják a tenyészetükben.

2.1.4.    A tenyésztők képzése
Ma Magyarországon bárki tenyészthet kutyát. Nem kell semmilyen tudással rendelkeznie. Régebben a megszerzett tudást a parasztember és a juhász ember is tovább adta a fiának, aki ugyan azzal foglakozott amivel ő. Manapság ez a lánc a legtöbb  esetben megszakad és a tudás elvész (Ki ismer komondor tenyésztő famíliákat?), amit csak tanulással lehet újra megszerezni. Ahhoz hogy tovább lépjünk, hogy eredményeket érjünk el, hogy hitelük legyen a tenyésztőknek, hogy megértsék a nekik szervezett előadásokat, ahhoz legalább alapszintű ismeretekkel kell rendelkezniük. Ezért szükséges lenne évente, kétévente biológia, kynológia, öröklődéstani, genetikai képzéséket esetleg továbbképzéseket szervezni és rendszeresen megjelenő tájékoztató anyagokat kiküldeni.
A tagság figyelmét fel kell hívni minden olyan pásztorkutyás rendezvényre ahol pásztorkutyás ismereteket szerezhetnek, mint pl. az előttünk álló gödöllői előadások a SZIE-n. Mivel a fajtagondozó szervezet tagságának a többsége semminemű ismerettel sem rendelkezik ezen a téren szinte törvényszerű a fajta pásztorkutyás tulajdonságainak leromlása. Minden közgyűlésen és egyéb rendezvényen biztosítani kell külső előadókkal a tagság szakmai fejlődését, annak érdekében, hogy tudatos tenyésztésbe kezdhessen, amivel hozzájárul a komondor minőségi fennmaradásában. Minőségi tenyésztésről etológiai ismeretek hiányában nem beszélhetünk. Egy képzett tenyésztő gárdával, könnyebb a céljainkat is megértetni, hiszen akkor érteni fogják, hogy miről beszélünk nekik.

2.1.5.    Kiállítások, versenyek, egyéb rendezvények
A kiállításokon, versenyeken nagyobb hangsúlyt kell kapjon az egészséges tenyészállat, hiszen jó eredmények csak azokkal érhetőek el. Mindenképpen törekedni kell, hogy a tenyészállatok, mielőtt tenyésztésbe kerülnek többféle terhelésen, teszten essenek át, hogy az esetleg rejtett genetikai problémák (szív és érrendszeri, légzőszervi, viselkedésbeli) minél hamarabb kiszűrhetők legyenek (ha a tenyésztők ezt maguktól nem teszik meg), hogy az ilyen egyedek a rossz tulajdonságaikat ne örökíthessék tovább.  A fajtagondozó szervezetnek nagyon szigorúan kell eljárni annak érdekében, hogy a rossz egyedeket ne engedje tenyésztésbe és a saját szabályait következetesen betartsa.
A fajtanépszerűsítés céljából a klub rendezvényeit nagy látogatottságú helyeken kellene szervezni, ilyen volt a mezőkövesdi a HKK részéről, vagy a kurultaj, a gyermeknapok, Rex alapítvány, állatok világnapja, kunok, székelyek találkozói a MKE részéről.

2.1.6.    Szabad kezet a tenyésztésben, szigorúságot a bírálásban
Rövid és közép távon a továbbélés és a tovább lépés lehetőségét, abban látjuk, hogy a tenyésztők szabadabb kezet kapjanak a tenyészegyedek kiválasztásában (ehhez természetesen minden segítséget és információt megad a fajtagondozó szervezet), ugyan akkor a kiállításokon, tenyészszemléken és teszteken sokkal szigorúbban bírálják el a nem küllemi tulajdonságait a kutyáknak. Öröklött betegséget hordozó, rossz mozgású, esetleg gyakorlatilag mozgásképtelen, nem fajtajellegnek megfelelő viselkedésű kutyák semmiképpen se kaphassanak tsz-t.

2.2.    Állami támogatás

Véleményünk szerint ahhoz, hogy érdemi változás történhessen szinte elengedhetetlen, hogy a Komondor tenyésztése, illetve annak irányítása újszerű anyagi alapokra kerüljön. Ennek lépéseit az alábbiak szerint képzeljük (címszavakban):
2.2.1.     Az illetékes állami szerv felkutatása, konzultációs időpont szervezése
2.2.2.     Személyes találkozó

Vázoljuk a fajtát érintő problémakört, a helyzet súlyosságát és tudatosítjuk az illetékesben az állam és az ő személyes felelősségét a jövőre nézve az írásban is beadott anyag pontjai mentén:

2.2.3.     Írásban beadandó anyag


A.    A fajta múltja, jelene és az idáig vezető út - problémafeltárás

•    A fajta kialakulását jelentő eredeti szelekciós körülmények
•    A fajta kialakulását jelentő szelekciós körülmények megszűnése, átalakult élettér
•    FCI elismertetés
•    II. világháború
•    Modern fajtatenyésztés, a szelekciós körülmények jelentős megváltozása
•    A Show-tenyésztés hatásainak kifejtése (félrecsúszott szelekció/preferencia)
•    A tenyésztők kényszerpályán – kiadások, eladási nehézségek számszerűsítve
•    Az átlagember tudatlansága, divat-követése, negatív sztereotípiák  a fajta gyenge ismertsége  eladhatósági problémák

B.    A jelenlegi helyzet részletezése

•    Vészesen csökkenő egyedszám
•    Genetikai szűkülés
•    A fentiekből fakadó idegrendszeri, egészségügyi, szaporodási… stb. problémák

C.    Megoldási javaslat

•    DNS mintavétel az állomány reprezentatív szegmenséből
•    Beltenyésztettség vizsgálat – az eredménytől függő frissítés lehetőségei
•    Törzsfafelállítás
•    Felvilágosító, szakmai rendezvények szervezése (klubon belül pl. Munkácsi...stb.)
•    Felvilágosító, szakmai anyagok tagoknak kiküldve (teszt előkészítése)
•    Szakmailag értékelhető Idr.tesztet tartalmazó tenyészszemle HKK kereteken belül! – több lépcsőben
•    Együttműködés a haszonállattartó mezőgazdasági ágazatokkal
•    Információs adatbázis létrehozása
•    A kutyásokat érdekeltté kell tenni, hogy Komondorosokká váljanak
•    A tenyésztőket érdekeltté kell tenni (anyagilag is támogatni), hogy Komondor tenyésztőkké váljanak (az ebadó kedvezmény nem elég, további TK, és kiállítás kedvezmény…stb.)  
•    Ismertető népszerűsítő rendezvények, kiadványok
•    Komondorról szóló ifjúsági regény, játékfilm
•    Nemzeti alaptantervbe magyar fajtákat

D.    Anyagi szükségletek

Az állam felelősségének tudatosítása Nemzeti kincsünk fennmaradásában.
Pályázatok és egyéb támogatási források kieszközlése.
Amennyiben a kormányzat határozottan elutasít minden kezdeményezést, ami a fajta fennmaradására irányul, akkor a sajtót, médiát kell tájékoztatni és általuk nyomást gyakorolni a kormányra, illetve az illetékes szervre.



Magyar Komondor Egyesület
Budapest, 2013-02-19