Mindig mondom,azaz egy ideje,mióta látom és igaz:nem a júeszoféj,hanem Magyarország a lehetőségek hazája,ugyanis itt mindent lehet... Nem kezdek politikai síkon evezni,mert a magyar politikai meder -meg fogtok lepődni- hullámmentes,kiszáradt -nyílván nem szállok csónakba,ha nincs alatta víz... Viszont egy másik síkon is ez jutott eszembe:liberalizmus van barátaim,kökemény liberalizmus.
Nem rég Isten házában jártam.Ülve maradtam,pedig nem sok kellett,hogy felálljak és kimenjek.
Történt,hogy egy esküvői szertartás tanúja lehettem "Isten házában",ami egy imaház jellegű épület lehetett minden aranyozott,álgazdagságot vetítő összkép nélkül,tehát elsőre tetszetősen:szerény,puritán,csicsamentes -nagy dolog a katolikus egyház többségi helyzete után/alatt... De nem az épület a fontos,hanem az esemény és ami lement.
Isten házában minden volt:ének,zene gitárosokkal,fúvósokkal,és az ehhez nem szokott nénikkel,bácsikkal fűszerezett vendégseregből feltörő tapsviharral.De nem ez a lényeg,igyekszem rátérni arra is.
Volt egy lelkészféleség,aki mondott jókat,némi retorikai képesség hiányával megáldva ugyan,de ennek ellenére is elviselhető módon,az eseményhez képest mondjuk sajnálatos módon,de nem túl magasztosan,persze nem tudhattam,hogy ez még innen indul lefelé.Jött egy nem tudom hogyan nevezhető öltönyös fazon,kevés haján sok zselével,amolyan divatos olasz szűkszabású fehér ingben,amiben megjelenő csávókat korábban mi csak -a mösziőlökápádon mintájára- dzsottiknak neveztünk.Na ez a fazon,flegma,laza,hanyag dumával bevezette a 21. századi Magyarországra oly' jellemző "van aki mindent megengedhet magának,van,aki éhen is dögölhet"-elvet Isten házába,ahol ez nyílván csak nekem volt furcsa,mivel a nagyfalu jól ismerte a lelkész/atya/pap (?) urat,megszokták...
Nos,nekem leégett volna a bőr az arcomról házon kívül is,ha úgy beszélek olyan,annak a párnak az élete egyik legnagyobb eseményét jelentő alkalmon,mint azt ő tette házon belül.Ahogy párom mondta:"Jókat mondott,csak a stílusa volt furcsa." Hihetetlen,hogyan tudja ilyen higgadtan megfogalmazni,hogy a hólyag,villongó,jó pofizó fószer,aki Isten,Jézus,és mit tudom én kiknek az "akaratát",áldását tolmácsolta az összeadandó párnak és az egybegyülteknek,mennyire nem odavaló volt,arra a helyre,amit isten házának neveznek és abba a helyzetbe,amit esküvőnek neveznek.
És ekkor a stílust überelte a szertartás.Egy idősödő fazon nagyon imádkozva nyomott egy monoton szöveget a térdepelő,fejét lehajtó pár fölött,majd egy másik,egészen idősnek tűnő bácsi,mint aki félelmében teszi,félelmetesen,indulatokkal teli kiabálásba kezdett,persze valami vallási áhítatnak nevezett jogosítvánnyal,de abszolut nem odaillő módon,kezeit még az előttük térdepelő pár fejére is téve.Nos,az öreg lealázó stílusa okozta riadalom után jött a mi dzsotti atyánk és -arcán az egész világot lenézem kifejezéssel- "lenézve" az ifjú párra -többek között- azt mondta,az ifjú férj irányítsa a családi "gazdaságot",az ifjú feleség meg nézzen el minden botlást férjének,bocsásson meg neki mindent,ez a dolga,amúgy nem árt,ha nemzenek néhány kölköt,de a lényeg:"Egy jó asszony mindent megbocsájt!".
Nos,ha dzsotti atyát komolyan venném,azt meg sem hallottam volna történetünk másik lelkészétől,hogy:
"Azt javaslom,aki egoista,meg se házasodjon!
Az sosem fog jó házasságban élni!"
Utolsó kommentek