Pengyomhegyi

A címben szereplők nagyon is kellenek nekem,de már csak vörösek vannak,és jelentem,ezen a téren tapasztalatlan vagyok még... Szőke mangalicáinkkal semmi gondom nem volt -ahogy ma mondják "pestiesen"- nekem bejönnek,ugyanakkor a szakma azt mondja,a vörös mangalicának "jobb a hús kihozatala"... Nos,kedvenc böllérem,Béla -a tavalyi év kőröstetétleni böllér versenyének győztese- ettől nem hiszem,hogy boldogabb lesz,hiszen,egy hússertéshez képest várhatóan így is "gyengébb húskihozatallal" bír majd,és hát,Béla húsevő -nem zsír,mint én :)

Bélától eltekintve én azért örülnék,ha mondjuk a szőkéktől megszokott minőségi anyagot kapnánk,valamivel több hússal párosulva,de ha még mindig lenne,aki nem látja a mi magyar mangalicáink értékét,annak elárulom:nem a hús mennyisége miatt szeretjük a mangalicákat -színétől függetlenül.A képek talán árulkodóak lesznek és alátámasztják az általam tapasztaltak egy részét.

Tartási körülményeit tekintve téves kifejezésnek tartom azt,hogy igénytelen.Mint minden haszonállatunknak,a mangalica sertésnek is vannak igényei,csak,egész egyszerűen másfélék -és legfeljebb valamihez képest igénytelenebb... Ezeket a másféle igényeket kell kielégíteni,ha valóban azt szeretnénk,hogy jószágunk -testi,anyagi valója számára még emésztőrendszerünk viszontagságokkal teli felfedezése előtti- rövid földi pályáját testi-lelki mivoltában egyaránt boldogan járja be és a mi legnagyobb megelégedésünkre ízlelhessük majd transzformált porcikáit.Mi kell hát neki?

Szabadontartás az anyaföldön.Hogy egyértelmű legyen,nem a lebetonozott ólból történő lebetonozott földön tartásra gondolok:nem ehhez szokva alakult patája.Sajnálom is szegény mangalicáimat,amikor a mínuszban alaposan átfagyott,kökemény talajon kell botladozniuk.Ezért értékelődik át az emberben a karám mocsárhoz,dagonyához hasonlító látványa,hiszen ez a "dzsuvatenger",ami a képeken is látható -bár nem üdítő a reggel este kiganajozott,pedánsan rendben tartott ólakhoz szokott szem számára,annál inkább- a mangalica gazda megnyugvására szolgál,mivel jószágai ebben a közegben gond nélkül,sőt kényelmesen tudnak mozogni még hasig süllyedve is.Testük ehhez a környezethez alkalmazkodott legjobban -legalábbis sokkal jobban,mint a kemény talajhoz,főleg a betonhoz.

Jó takarmányozás.Pontosabban a mangalica igényeinek megfelelően jó takarmányozás:változatosság,sok zölddel,jó minőségű szemes takarmánnyal.Köztudott,hogy a mangalica meghálálja a sok zöldet,a változatosságot és talán vitathatatlan,hogy a szemesen elétett terményt rosszabbul hasznosítja,mint a daráltat,mégis,olyan élvezettel ropogtatják a szemes árpát,kukoricát,búzát,zabot,hogy öröm hallgatni.A "legeltetés",ami inkább turkálás,élvezkedés szintén nagyon hasznos.Nagy hidegben,mínusz 10-es téli időszakban igen hálásak a forrázott daráért,a meleg moslékért.Én ilyenkor rendszerint előbb konyhai maradékkal vegyes darát (árpa,kukorica,búza,zab) forrázok nekik,majd,ha ezt elfogyasztották úgy 20 percen belül szemes takarmányt is adok.

Víz.Minden mennyiségben,vagyis a szükségleteiknek megfelelően.Mindig kell,hogy legyen előttük víz,amiből ihatnak.Főleg szemes takarmányon tartott mangalicáinknak fontos,hogy bármikor odaballaghassanak itatójukhoz és kedvükre csillapíthassák szomjúságukat!A gyomorban szomjazó takarmány nagy bajt is okozhat!Mindig kell,hogy legyen olyan víz,dagonya,amiben fürödhetnek,dagonyázhatnak.Egyrészt nagy melegben hűsíti őket,távoltartja a rovarokat,másrészt szinte egész nyárra egy folymatosan frissített (rászárad,lepereg,kitisztul,újra rászárad,lepereg stb.) sárpakolás védi őket a külső parazitáktól.A víz,mindkét esetben komoly élettani jelentőséggel bír ahhoz,hogy jószágunk jól érezze magát és szükségeteit kielégíthesse.

És,hogy miért szeretjük a mi zsírsertésünket,a mangalicát,legyen az szőke,vagy vörös:nem csak szép,hanem könnyen tartható,igényeit könnyen,kevés ráfordítással (terület,takarmány,víz) kielégíthetjük és rendkívül ízletes portékát produkál.Őseink ezt is kitalálták,hát köszönjük meg nekik és becsüljük meg,hogy utódaink is hasonlóan vélekedhessenek majd róluk -őseikről.