Mondhatjátok,hogy hatalmas a cím:Jó Isten,mi minden fér ebbe bele,két napig lehet majd olvasni,persze,csak annak a néhány elvetemültnek,akinek q-sok komondora és annál csak több ideje van… Nos,nem felölelő, nem átfogó, de napokig olvasható,ha mégsem, legalább is javaslom végig gondolását és a cselekvési tervek kiagyalását,ötletelését!Láthatjátok,engem foglalkoztat a téma.
A nagy helyzet az, hogy bár nézhetnénk egy kutyás világ szervezet fajtaleírását, melyet hivatalosnak illik tekinteni -tehát,ami ebben van,az a komondor- de gyakorlatiasabb magát a komondort megtekinteni,amivel az utcán nap mint nap összefutunk (?), és gyakorlatiasabb magát a magyar társadalmat és annak speciális,komondortartó szegmensét megvizsgálni,hogy lássuk a komondor mai helyzetét a saját szülőföldjén.
Nem egyszerű utána nézni a valós,hiteles múltnak,legalábbis komondorügyileg semmiképpen. Bár találunk számos írásos, sokszor fényképes nyomot akár kynológiai folyóiratban,vagy egyéb szakmai kiadványban,de éppen így akad szerző a magyar szépirodalomból is,mely munkákból meríthetünk:Milyen volt a komondor,milyen volt helyzete társadalmunkban? Mégis elolvasva ezeket és ismerve a tudomány hozzáállási hibáit,illetve ismerve a szépirodalom szerzői szellemmel könnyedén tágítható nem éppen kőbe vésett határait, nem mondhatom azt, hogy ezek felérnének egy 100,vagy 200 évvel ezelőtt saját szemmel megtekinthető bizonyossággal…
Namost,időutazni csak virtuálisan lehet, a technika egyelőre nem teszi lehetővé, hogy átugorjak a mai alföldi kép, vagy bakonyi fás legelő kép kialakulásának hajnalára,amit -legalábbis előbbit szinte mindig totális tévedéssel- „ősinek”,legtudatlanabbul „eredetinek” szoktunk titulálni. Nem tudom megtekinteni a XX. században majdnem eltűnő komondor –és kuvasz- helyzetét,hogyan is jutott odáig,ahova, mely népszerűbb fajták özönlöttek be hazánkba,vagy mely gazdasági,társadalmi nehézségek juttatták odáig,ahova, nem beszélve olyan érdekességről,hogy pl. hogyan befolyásolta létszámukat Trianon. Arról már több infó szerezhető,hogyan mentették meg a kipusztulástól a fajtát:bevontak állatkerteket, állami gazdaságokat és csendőrséget egyaránt.
A komondor ugyan nem pusztult ki,de „népszerű” sem lett (Adja magát a kérdés:Mit nevezünk népszerűnek,népszerűségnek?). Ez utóbbinak is –mint mindennek e Földön- egyaránt van jó és rossz oldala,hiszen Jó Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz és/vagy fordítva. A jó,hogy a komondor „népszerűtlenségével” megmaradt annak aminek kitenyésztették és elkerülték azok a betegségek,amelyek legtöbbször elérik a népszerűvé vált kutya fajtákat. Ugyanakkor óriási -jelenleg is jelentkező,de később még nagyobb- probléma fakadhat ebből, vagy legalábbis alacsony születésszámából,hogy genetikai változatossága –erős,minden tényadatot nélkülöző túlzással- lassan egyenlő a nullával,hiszen a zárt törzskönyves rendszerben előforduló, vagy abban születő egyedek,sőt a magyarországi állomány egésze néhány közös ősre vezethető vissza. Magyarul, a beszűkült genetikai alap hozza majd a kvázi népszerűség-problémákat,csak pepitában,azaz a örökletes betegségeket,legyen az fizikális,vagy mentális,mondjuk úgy idegrendszeri probléma,már ha nem vonunk be eddig „felfedezetlen”,vagy legalábbis a komondor tenyésztésben használatlan vonalakat, de kezdetben legalábbis használatlan egyedeket.
Úgy egyébként,komondorkedvelők és ismerők beszámolói alapján általánosságba véve elmondható,hogy a magyar társadalom nagy része nemhogy a 9 magyar kutyafajtát nem ismeri,de a pulin, rövidszőrű magyar vizslán kívül szinte egyik másik fajtánkat sem tudja hova tenni. Nagy általánosságról beszélek,persze,de éppen ez a borzasztó. Figyeljük meg,hogy a pulin kívül a pumi,mudi már nem olyan egyszerűen „azonosítható”,vagy besorolható fajta,ahogy a „vizslán” kívül nehezen jut az emberek eszébe a másik magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla,és,ha a magyar agár beugrik –idén a reneszánsz év is sokat segíthet (segíthetett volna) ebben…- az erdélyi kopó már szinte ismeretlen fogalom; a K/K? („Kuvasz,vagy komondor?”) dilemma pedig,bármilyen hihetetlen ez két ránézésre is teljesen más küllemű fajta esetében, állandó probléma. Nem kívánom tovább ecsetelni az érintett probléma további sokszínűségét,hiszen jeleztem,posztom nem átfogó,nem kimerítő,csak érintőleges,de mindenképpen időszerű és több figyelmet érdemlő.
Tehát, bár több mindent is érintettem, lényegében két alapvető veszély,vagy hiba kiküszöbölésére szeretném felhívni a figyelmet: a beszűkült genetikai bázison –lehetőséghez mérten,de lehetőségeinket maximálisan kimerítve- változtatni kell,továbbá a komondor fajtát népszerűsíteni kell,méghozzá igen magas fordulatszámon felpörögve,mivel specialitásai miatt meggyőzősédem,hogy soha nem válhat német juhászkutyává, dalmatává, vagy skót juhászkutyává.
Utolsó kommentek