Pengyomhegyi

 

Először is azt a nagyon-nagyon kevés bizonyítékkal alá támasztott kijelentést mertem tenni,hogy jó,hogy a komondor „népszerűtlenségével” megmaradt annak aminek kitenyésztették és elkerülték azok a betegségek,amelyek legtöbbször elérik a népszerűvé vált kutya fajtákat. Ha előreszaladnék, éppen azt is mondhatnám,hogy azt a több „ellen-bizonyítékkal” már megcáfolt kijelentést tettem,hogy…

 

A komondort –a már említett, hivatalosnak tekintett FCI standard és a komondor fajtagondozó szervezete által megfogalmazott standardmagyarázat szerint- a következő célból, vagy a következő elvárásokkal tenyésztették ki, idézem:

 

„VISELKEDÉS ÉS JELLEM:
A gazdasági haszonállatok, a vagyontárgyak, a ház õrzése-védése közben rendíthetetlen bátorságot mutat. Hang nélkül, vakmerõen támad. Az általa védett területet a sajátjának tekinti, arra idegen élõlényt nem enged be. Bizalmatlan alaptermészetû. Nappal szívesen fekszik úgy, hogy területét ellenõrizni tudja. Éjjel éberen figyelve õrködik.

 

 

És azonnal tisztázzuk azt a félreértésre okot adó nem annyira pusztán elvi kérdést,miszerint történelmi léptékben nézve a tenyésztés lényege pl. a fejforma, a faroktartás, vagy a dysplasia-szűrés eredménye lett volna. Ki van csukva -ahogy felénk mondják. Meggyőződésem -és nem tartom feladatomnak,hogy én erre bizonyítékokat keressek,keressen az,akinek erre szüksége van- hogy a kutya fajon belül a munkára, az ember valamilyen módon történő kiszolgálására lettek szelektálva és létrehozva a különböző kutya fajták és az adott feladatra alkalmatlan egyedek vagy „maguktól”,vagy az emberi faj által lettek szelektálva,azaz nem szaporodhattak tovább,sőt,az alkalmatlanok életét is elvették,kész.

 

Namost, a XX. században semmilyen –személy szerint nekem legalábbis semmilyen- bizonyítékom,vagy felmérésekkel,esetleg a hivatalos tenyészszemlékkel igazolt adatom nincs arra vonatkozóan,hogy a komondor –ahogy a hivatalos standard magyarázat állítja- „Alapvetõen nyugodt természetû, kiegyensúlyozott fajta, ember, család és gyermek centrikus. A rábízott értékeket, gazdáját, annak vagyontárgyait, területét, a család tagjait élete árán is megvédi. Bár megváltozott a komondor funkciója illetve nagy többségében tartási helye, ezzel együtt viselkedésében pozitívan alkalmazkodik a XXI. századhoz. Lakóházak védelmére, városi udvarok õrzésére kiválóan alkalmas.” volna.

 

Ehhez a bizonyítatlan,de a hivatalos standardmagyarázat által tartalmazott/előírt jellemzőhöz/ elváráshoz többtényezős „problémahalmaz” társul. Lássuk lépésről lépésre minden esetben az FCI standardból és a komondorért felelősséget vállaló Hungária Komondor Klub standardmagyarázatából kiindulva.

 

1. Ez a jellem, viselkedés a tenyésztési cél, a standard elvárása, de semmilyen mérőműszer”,azaz egységesített hivatalos kiállítás,tenyészalkalmassági vizsga, jellempróba, teszt stb. nem áll rendelkezésére az előírást, a célt elérni kívánó tenyésztők számára.

 

2. Egységesített mérések hiányában semmilyen objektív adat nem áll rendelkezésére a kutyafajták -még ha csak a juhász- és pásztorkutyákat nézem is- színes kavalkádjából választó vásárlók részére, hogy vajon –az egyébként standard elvárással megegyező- elvárásaiknak (pl. „…nyugodt természetû (…)  ember, család és gyermek centrikus. A rábízott értékeket, gazdáját, annak vagyontárgyait, területét, a család tagjait élete árán is megvédi.”) várhatóan megfelelő párosításból, azaz tenyészetből származó kis komondort sikerül-e választaniuk.... Ergo,a piacot nem képes korrektül, elvárásnak megfelelően kiszolgálni a tenyésztő, hiszen mi az amitől hitelessé válik? Emlékeztetnék mindenkit:nem küllem-,főleg nem kutyák bemutatására szervezett szépségversenyeken elért eredményekről beszélünk!!!Hiszen nem ezek alapján lett kialakítva a komondor és nem ezek alapján írta le a standard sem a jellembeli célt…

 

3. Na már most, ha nem áll rendelkezésünkre mért adat arra vonatkozóan,hogy összességben véve a magyarországi komondor tenyészetekből kikerülő komondorok milyen jelleműek, akkor ugye,hogyan győzzük meg a vásárlót, aki nyugodt természetű, gyermek centrikus, a család tagjait élete árán is megvédő fajtát keres, hogy „Igen barátom, megtaláltad, egy tapottat se mozdulj!”

 

4. Vagyis, hogy a frászkarikába népszerűsítenénk, ha nem vagyunk meggyőzőek arra vonatkozóan,amit állítunk a jelleméről. Odavihetjük a fajta egy-két egyedét,melyek szépek,nyugodtak,de ha ezek alapján a vásárló beesik hazánk bármely tenyésztőjéhez és bizonyítékot kér,mi lesz az?Az,hogy „Látja ezt?Ez a kapun kívül tök nyugodt, meg lehet simogatni,de itt meg szétszedi a kerítést!” Namost, ez a jelenet meggyőzi a balgát, a tudatlant,de a picit is tájékozottat kétlem. Ő bizonyítékot szeretne (És ez a reklám igen, a komondorról szól majd egyszer…) a kerítésen kívül esetleg egy félős kutyát látna, de lehet,hogy csak arra járva,a gazda jelenléte nélkül őrködő komondorra a kerítésnél „rámozdulva” egy meghátráló,elszaladó egyeddel lenne dolga a kételkedőnek.

 

5. Persze, a szó nemes értelmében -nélkülözve minden tenyészcélt- népszerűsíteni lehet nem igazoltan/mérten bátor komondorokkal is. De hol ez a népszerűsítés?Én ezt sem látom.Csak a terjengő szájhagyományt,hogy már nincs is komondor,vagy a K/K dilemmát,vagy hogy a komondor egy őrült,loncsos,de legalábbis fajtára jellemző betegségekkel küszködő gyáva fajta.

 

Tenni kellene valamit.Van az a hogyishíjják’, fajtagondozó szervezet….Az mit csinál?