Az év vége közeledte mindig összegzést,számvetést követel meg.Igen,megköveteli:az ember "szereti" átlátni,honnan hova jutott,azaz ebből tud az elkövekezendőkre terveket szőni,elvárásokat megfogalmazni magával szemben.Tudom,lehetne évközben is kijelölni egy dátumot,hogy idáig mi volt,hogy volt,ahogy én is,gondolom mások is szoktak bizonyos folyamatokat évközben is értékelni,összegezni,hiszen nem lehet mindent éppen dec.31.-re lezárni...
Most azonban egy Pengyomhegyi képes összegzés következik néhány felvonásban.Ez volt 2008-ban Pengyomhegyen.Elöljáróban annyit:nagyon fáradtságos és tanulságos év volt sok-sok örömmel!Ennél rosszabb soha ne legyen!
Kétségtelen,2008 elsősorban a kutyák körül forgott és azért a mangalicák szőkéjei is elvárták az odafigyelést.
Január első napjaiban érkezett hozzánk Kajszi.
Életem egyik legnagyobb reménysége volt,mert úgy éreztem,jó lesz.Kajszi egy jó felépítésű,az átlagnál robosztusabb fejű,a családba már korán beilleszkedő komondor volt.
Göncihez hasonóan minden családi összejövetelen köztünk volt a kertben,hamar tudta mi a rend és igazából semmit nem kellett kétszer "elmondani",vagy a fejéhez vágni,orrához célozni:legtöbször leült a probléma elé,gondolkodott és tudta,mi az elvárás,mi a helyes döntés,mit vár a falkavezér.Imádtam.Sőt,ma is imádom...
Sajnos,Kajszinak minden szépsége,belső jó tulajdonsága ellenére mennie kellett a háztól,mert a 6-7 hónapos korában még csak gyanúként kezelt foghiány láthatóan valóság lett,amit kutya fogszakorvossal ellenőriztettem.
Kajszi egy lakhelyünkhöz közeli lovas tanyára került ajándékba egy szerető falkavezérhez,akinek jelenleg apró kutyái mellett kuvasza is van,illetve korábban komondora is volt és családja,unokái szerint épp ideje volt,hogy újra komondor legyen a háznál.
Kajszit hamarosan meglátogatom,mert szeretném látni,hol tart így 1 éves korban.Még nem mondtam le róla teljesen:kíváncsi leszek arra,milyen minőséget mutat 2 éves kora után egy jellempróbán.
Ha már említettem a mangalicákat,hát gyorsan megjegyzem,hogy a nem túl hideg februárt karámépítéssel tettük még izzadtságosabbá.
Az egyébként jól takarmányozott 40-50 kg-os süldők egy igen tekintélyes területet kaptak a portánkból,hogy érezzék a törődést.
Nyáron főleg zöldön éltek,most a tél közeledtével,a hideg beköszöntével tértem át a napi két meleg moslékos etetésre,emelt adagos árpával,búzával,kukoricával,amit meghálálnak ám.Ahogy a nyári hőségben való dagonyázás lehetőségét is meghálálják:komolyan mondom,attól képesek hízni,hogy jól érzik magukat...
Igénytelen állatok.Nekem valók,ezt szeretem,ezért magyar!Magyar éghajlaton,egész évben kint a szabadban,ahogy a komondoraim,minden kényeztetés nélkül,csak ami jár és ami alapvetően szükséges.
Nem akarok "ünneprontó" lenni,de hamarosan vágásérettnek titulálom egyikőjüket...
Nos,visszatérve kutyáimhoz,könnyen belátható,az élet ilyen:egyik elmegy,a másik jön.Kajszi júliusi búcsúja után szinte azonnal,a Nyírségből hoztam haza Cincit a mudit,hogy legyen majd valaki,aki segít a karámban.Cinci 8 hetesen már a karámnál csaholta a mangalicákat,és ma is az a mindene,a disznók csesztetése.
Konzultáltam mudisokkal és mondják,hogy úgy fest,ösztönileg minden a legnagyobb rendben,de a disznókhoz kemény kutya kell:amíg nem kezdi el csipkedni,harapni őket,hogy komolyan is vegyék a hajtási lázt,addig csak magamra számíthatok a terelésben... Cinci még csak féléves múlt,így időben van bőven.Azt azonban már látom,hogy nem adja fel egykönnyen.Újabban a disznók oldalának ugrálva csahol,majd onnan mögéjük kerülve a farkuk tövét próbálja elkapni,rángatni,húzgálni.A helyzet az,hogy Cincit mostmár nagy részt el kell szeparálni a disznóktól,hogy ne juthasson be csak úgy,mert akkor egésznap az ő hangjától zeng Pengyomhegy...
Nos,hamarosan folytatom,esemény és kép is volt bőven,persze,csak szűken,a lényegről emlékezek meg.Addig is jó nézelődést,eredményes gondolkodást:azt mondják,a pap is holtig tanul.
Utolsó kommentek