Néhány nappal ezelőtt nagyszerű borélményben volt részem, amelyet ezúttal is szeretnék megköszönni drbartának, ugyanis ő követte el annak a remek sornak az összeállítását, amely csupa-csupa somlói komoly bort tartalmazott (egy badacsonyi mellett). A cél az volt, hogy egy erős sort kóstoljunk Somlóról, hogy az általunk ismert legkomolyabb borok megkóstolásán keresztül nagyjából képbe kerüljünk, hol is tart jelenleg a Hegy faggatása. Mivel számos bor félédes-édes kategóriában mozgott, nem lett volna okos dolog vaktesztelni, amelyet egyébként én szeretek. Kóstolási sorrendben az alábbi borok kerültek sorra:

 

Somlói Apátsági pince: Juhfark 2008. Halvány arany színű, olajosan mozgó bor. Impresszív. Illata először kissé gyógyvizes, enyhén fűszeres, majd ezek helyét egyértelműen átveszi a gazdag ásványosság és érett gyümölcsösség. Az illat már kezdetben is intenzív és ez csak egyre jobban gazdagszik. Megkóstolva sem nyújt csalódást, nagytestű, öblös bor, kellemesen déli gyümölcsös és kifejezetten sós-ásványos. Erőtől duzzadó nedű, izmos savakkal, némi maradékcukorral. Többek egyelőre túlzottan fiatalnak találták, nekem már most is kifejezetten szimpatikus és fogyasztom is, de megítélésem szerint komoly jövő előtt áll, megkísérlem végigkísérni alakulását.  

 

Somlói Apátsági pince: Juhfark 2007. A tavalyi év felfedezettje volt számomra, sajnos nem vásároltam belőle eleget és a pincémet már nem lakja egyetlen palack sem ebből a csodálatos borból (de legalább akiknek akartam megmutattam). Közepes aranyszínű. Nagyon tiszta, érett, mézes-déli gyümölcsös illata imádnivaló. Én legalábbis nagyon szeretem. Teste még a 2008-as öcsikéjéhez képest is nagy, robosztus, nyugalmat sugároz. Mindehhez végtelen kedvesség társul (olyasmire tudnék asszociálni, mint az a 130 kilós egyszerű parasztember, akit kenyérre lehet kenni olyan szelíd, de ha begorombulna gond nélkül elintézne egy csapatra való suhancot). Nagyon egyben van a bor, mindene hatalmas és érett, szerintem most jár a csúcson. Elviselnék még benne némi dinamizmust, de engem így is lenyűgöznek gazdag ízei, sóssága, hihetetlenül hosszú utóíze.

 

Hollóvár: Furmint 2008. Ha a SAP borok kedvesek voltak és Somló bájos arcát mutatják meg számunkra, akkor Lajos borai elsősorban (és másodsorban is) a szerkezetről szólnak. A boroknál leginkább a struktúrára érdemes figyelni, mert (főként a fiatalabb tételeknél) bizony sok gyümölcsöt nemigen kapunk, zseniális savakat, meg gazdag ásványosságot viszont igen. Sötétebb citromszínű. Illata kezdetben gyógyszeres, majd ez lassan távozik szinte teljes egészében (lehet palackfüggő is, de én az ominózus húgyszagot nem éreztem, pedig tisztában vagyok azzal, hogy az milyen). Kóstolása során magabiztos savgerinccel találkozunk, olyan érzése van az embernek, mintha ez a bor sosem öregedhetne meg. A kortyot így nagyon magasra tudják emelni a savak, amelyek rezegnek, pulzálnak, kényeztetnek. Gyümölcsössége visszafogott, nemúgy sóssága. Utóíze hosszú. Szigorú, hibátlan szerkezetű bor.

 

Tornay: No. 71 juhfark 2006. Tavalyi emlékeim szerint a 2007-es Tornay prémium borok nagyon tetszettek, a 2006-osakat is kóstoltam és kedvezően ítéltem meg őket. Ez a bor viszont kimaradt a kóstolásból valahogyan. Halvány arany szín. Illata nem igazán különleges számomra, leginkább banános-vaníliás krémtúróra emlékeztet. A gyümölcsök és ásványok szinte teljesen fedésben. Pedig a szerkezete rendben van, az érett és elegendő savak szépen ellenpontozzák az édességet, konzisztenciája igen finom. A gond az annyi, hogy jobban szeretem, ha egy szép savgerincre ásványok, gyümölcsök, meg fűszerek vannak felfűzve, nem pedig a hordós érlelés uniformizáló jegyei, amelyek így meglehetősen egysíkúvá teszik a bort. Utóíze hosszú, leginkább vaníliás.

 

Hollóvár: Hárslevelű 2005. Szerencsére sokadjára kóstoltam ezt a hársot. Megítélésem szerint most csúcson van, hogy meddig marad ott, jó kérdés. Minden komponens összeérett és egy magabiztos, csiszolt bort hozott létre. Mély aranyszín. Illata kezdetben közepesen intenzív, de folyamatosan fejlődik, kibontakozik és sok-sok szépséget megmutat: kiszagolhatunk mézet, aszalt sárgabarackot és déli gyümölcsöket, ásványosságot. A korty lekerekedett és nagyon tartalmas, a jelentős mennyiségű maradékcukor és sav szép balanszban. Sokrétű, cizellált bor, nem nagyon lehet belekötni, csodálatos.  

 

Istvándy: Szemelt kéknyelű 2006. A kakukktojás. Ez a bor már egyértelműen érzetre is édes. Sötét citromszínű. Illata visszafogott, számomra leginkább szőlőt és őszibarackot idéz, valamint egy halvány technokolos jegy is érezhető, ami később eltűnik szerencsére. Szájban gyorsan világossá válik, hogy jóval édesebb az eddig kóstolt tételeknél, leginkább szép gyümölcsösségét és finom savait emelném ki. Az én ízlésem még elbírna némi savat, ami magasabbra tudná emelni a bort, így marad némi hiányérzetem. Szép tétel, de egy hasonló árú, jól elkészített tokaji desszertbor mellett nem rúgna labdába.

 

Somlói Apátsági pince: Kései furmint 2007. Sötét aranyszín. Mozgása (inkább mocorgása) már előre sejteti, hogy nagyon koncentrált bor. Illata nagyon gazdag: aszalt kajszi, mangó, botritiszes gombásság, fűszeresség, ásványosság. Gyönyörű. Kóstolni csak kis kortyokban érdemes hihetetlen komplexitása és töménysége miatt. A pontos analitikai paramétereivel nem vagyok tisztában, de egy komolyabb aszú beltartalmi értékeivel vélem ekvivalensnek. Mindenből sok van benne, a savtartalmára nagyon kíváncsi lennék, mert a jelentős mennyiségű maradékcukrot remekül kordában tartják. Utóíze gazdag és hosszú. Különlegesség a Somlóról.