Áldott legyen Pardi Norbi barátom neve és klaviatúrája egyaránt,mert újabb élménybeszámolóval ajándékoz meg engem és minden Norbi szavain csüngő borbarátomat,nem akármilyen merítésből,hiszen kóstolgat a csávó rendesen,aztán iszogat is,persze csak mértékkel -nehogy éjszakába nyúlóan gimnasztikázzon az Eötvös Kolesz lépcsőházában szorgalmasan... A vesefeltárásra kerülő két tétel azért nem gyenge,gondolok elsősorban az árára!Na ezért jótétemény Norbi beszámolója,hiszen ki a fene tud kicsengetni 4-8000 HUF-ot egy-egy palack,egyébként megbecsülésre,elismerésre érdemes borra,mégha Szepsy,vagy Bukolyi is a védjegyek neve?Azért a közvetlen tapasztalatszerzés boldogabbá tenne,de így csak marad az írígység...és a remény,hogy lassan-lassan szokássá válik a heti egy beszámoló a'la Norbert von Pardi!!!!Köszi Barátom!
Komoly borok górcső alatt
Mint nemrég említettem, mostanában sikerült jónéhány szép borba belefutnom. Úgy gondoltam, hogy a két legjobban tetszőt külön iromány formájában teszem közzé.
Gróf Buttler: Bikavér (Nagyeged) 2005. Boros körökben a szóbeszéd Bukolyi ”Gróf Buttler” Lászlót kis hazánk, de minimum Eger egyik legjobb borkészítőjének tartja. A dologgal egyet is értek, meg nem is. Egyetértek akkor, ha a bora éppen iható állapotban van. Mielőtt a Buttler rajongók kést mártanának a hátamba, kifejteném miről van szó. Az elmúlt években tisztességesen kóstolgattam az egri mester borait és jópárat zseniálisnak, vagy legalábbis kiemelkedőnek találtam. Mivel csak viszonylag ritkán engedhetem meg magamnak, hogy 4-5 ezer forintos, vagy még ennél is drágább borokat vegyek, ezért ezeknél az árkategóriájú termékeknél már zéró toleranciát mutatok a legkisebb kivédhető technológiai hibával szemben is. Azt hiszem ez érthető. Nos, éppen itt van a bibi. Sajnos több Buttler borral is találkoztam, amelyek ihatatlan állapotban voltak, amikor hozzájuk jutottam (jártam így 05-ös portugieserrel, meg pinot noirral is). Ezek nem dugóhibás borok voltak, hanem egyértelműen technológiai probléma volt (pl. pezsgett a bor). El lehet kezdeni magyarázni, hogy ezért meg azért lehetett így (pl. szűretlen), de nem érdekel. Ennek ilyen szinten már nem szabadna előfordulnia, punktum. Nos, úgy éreztem, hogy nemcsak feltétlen tiszteletemet és kalaplengetésemet, de dörgedelmeimet is meg kellett osztanom a birtok boraival kapcsolatban, mielőtt a tárgyra térek.
Az említett bikavért kisebb társasággal kóstoltam, merthát sajnos komoly gondot okozna kicsengetni azt a több, mint 8000 magyar forintot, amelyért a bor palackját mérik a Bortársaságnál. Ezzel körülbelül el is mondtam a legsúlyosabb kritikát a borral szemben. Merthogy a bor amúgy zseniális, tapasztalataim alapján nemzetközi szinten is megállná a helyét (még ebben az árkategóriában is). Dekantálást nem végeztem, de 4 órával a kóstolás előtt kidugóztam a bort, illetve egy nagy burgundis pohárba töltöttem belőle, hogy ott is levegőzzön. Ezen kívül kíváncsiságból kisebb pohárból is kóstolgattam. Nem meglepő módon a nagyobb poharat ajánlanám a borhoz, de mindenhogy szép volt. Kitöltve sötétebb bíborban pompázik (imádom ezt a színt). Az illata folyamatosan változik. Ami megdöbbentő, hogy meglehetősen kevés volt a gyümölcs, inkább fűszerhegyekkel lehetett találkozni. Azok közül is számomra a bors volt a domináns, ami tekintve, hogy a bor elvileg nem tartalmaz syrah-t (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot házasítás a címke szerint) picit fura nekem. Illatban előkerült még némi menta, pici cédrus és valami fura, de kellemes illat, amelyet én terroir jegynek tituláltam (ennek megerősítésére sok bort kell még innom az Egedről). Az íz, mint minden igazán jó bornál, az illat tökéletes folytatása, némi hordóból származó kellemes jegyekkel kiegészítve. A gyümölcsök aztán elsősorban a szárazpróbánál kerülnek elő, ami szintén ragyogó: fekete bogyósok, diszkréten odakozmált szilvalekvár a legjellemzőbb. Remek bor. Azt, hogy ez-e az egri bikavér nem tudom, mert nem tudom mi a bikavér egyáltalán. Jónéhány bikavérnek titulált szép bort kóstoltam, de ezek mind teljesen különböző stílusúak voltak. A kérdés tehát nyitott.
Szepsy: Furmint 2006. Szintén az elmúlt 2-3 hét meghatározó borai közé tartozik. A 2003-as Szepsy furmintok betárazását csúnyán elszalasztottam, így ha meggyőzőnek találom a 06-osokat valószínűleg néhány palack a pincémben fog landolni. Ezt a bort már kóstoltam tavaly decemberben és nem találtam meggyőzőnek (valószínű nagyon friss volt még). Gondoltam teszek vele még egy próbát, mielőtt kimondom az Áment. Élvezeti szempontból helyesnek bizonyult döntésem, pénztárcavastagság csökkentésére szintén kiváló, merthogy a Bortársaságnál 4 ezres körül van. A bor kiváló, láthatóan sokat fejlődött 9-10 hónap alatt. Talán egy órát levegőztettem kóstolás előtt, ami nem vált kárára. Világosabb sárga színű, mozgása közepes, vagy annál pici testesebb bort sejtet. Illatban a körtés vonalé a főszerep, némi sárgabarackossággal, virágossággal meg persze ásványossággal kiegészülve. Nagyon elegáns bor, nem bírtam betelni az illatával. Szájban is szép komplex jegyeket mutat, jóféle savak tartják, a korty telt, az utóíz hosszú. Sikerült vele hosszabban ismerkedni, és nagyon tetszett. Kiváló bor, ez még a kifejezetten vörösbort preferálóknak is tetszhet szerintem, mert könnyen érthető (de nem egyszerű!!!) nedű. Rövidesen megkóstolom az Úrágya furmintot is, kíváncsi vagyok milyen lesz.
Utolsó kommentek