A szemeszter utolsó koleszos kóstolóján Mátraaljára esett a választásom. Ennek legfőbb oka az volt, hogy mindenképpen meg akartam osztani barátaimmal az ott rejlő értékek bemutatását komolyan gondoló, jelentős részben új, kis pincészetek borait, amelyek Tőkéstársak néven közös erővel, egymást segítve működnek tovább.
Szőke Mátyás: Irsai Olivér 2008. Szőke Matyi bácsit semmiképpen nem sorolnám a klasszikus, kis kézműves pincét birtokló borászok közé, de nem szabad elmenni a neve mellett, ha a minőségi mátraaljai borokról beszélünk. Ő ugyanis már a kilencvenes években is olyan jó minőségű borokat tett le az asztalra, amelyekre panasz nem lehetett. A többiek ezután következtek. A pincészet szortimentje igen változatos, jónéhány vörös és fehér bor szerepel rajta, a hazai és nemzetközi fajtákból egyaránt. Ez a könnyed, parfümös bor remekül illett a sor elejére: halványsárga szín, muskotályos, de nem betámadós illat és íz. Jól behűtve kellemes ital, de a dinamizmust hiányolom belőle. Frittmannék Irsaija jobban tetszik, ráadásul nem kevéssel olcsóbb is.
Szecskő Tamás: Királyleányka 2006. Nem hétköznapi bor. A fajtából eddig könnyed, jó ivású, ropogós tételeket kóstoltam, ez meg nagyon nem olyan. Citromsárga szín, tekintélyt parancsoló, lomha mozgás. Először nagyon zárkózott, majd vegetális jegyek, elsősorban citromfű és fenyőgyanta érződik. Hosszas szellőzés után marad a citromfű. Szájban közepes testűnek mutatkozik, erőteljes citrusos jegyekkel. Jó savak, hosszú lecsengés. Nagyon fura, megosztó bor, én egészen megbarátkoztam vele, de többen voltak, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel a tétellel.
Losonci Bálint: Úrráteszi olaszrizling 2006. Citromszín. Ennek is idő kell, mire kinyílik, akkor viszont kellemes zöldalmás, virágos, picikét vaníliás jegyeket lehet azonosítani. Szájban elegáns savú, engem az olaszra kevésbé emlékeztető bort ízlelhetünk: a fajtajelleget felülírja a kellemes ásványosság, amit mátraaljai borban talán még nem is éreztem. Kóstoltam ezt a bort pár hónapja, akkor kevésbé tetszett. Azt gondolom egy év múlva szebb lesz, érdemes lesz visszatérni rá.
Németh Attila: Cserepes 2005. A kiváló Cserepes dűlő hárslevelű és chardonnay szőlőiből (40%-60% arányban) készült a bor. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ismét egy Németh Attila mestermunka született. Aranysárga szín, olajos mozgás. Megszagolva nem lehet vele betelni: árad belőle a mézes-hársos illat, édes fűszerek, trópusi gyümölcsök. Szájban robban: hatalmas, öblös test, az illatra hajazó ízorgia. Egyszerűen zseniális! És a Mátrából! Utóíze kilométeres. Ha kötözködni akarok, akkor én még egy kevés savat hiányolok belőle, a néhány gramm maradékcukor elbírná simán. A Cserepes az a fajta kedves bor, amit szerintem még azok is szeretnek, akik egyébként a csontszárazra esküsznek.
Losonci Bálint: Nyitnikék kékfrankos 2006. Nagyon kevés mátrai vörösbort kóstoltam, ezért nem is igazán alakult ki egy egységes képem arról, milyen is a tipikus mátrai vörös. Azt gondolom, hogy ezzel sokat fognak még foglalkozni a borászok, meg mi fogyasztók is. Szívesen kóstolnék például pinot noir-t, én ebben a fajtában látok fantáziát a vidéken. Mindenesetre erre az estére két kékfrankos került az asztalra. A Nyitnikék nagyon érdekes bor: teljesen lilás színű (séróból rámondanám, hogy 2008-as), illata kezdetben kicsit cefrére emlékeztet, majd jön egy meggyes-fűszeres vonulat. Szájban telt, szép kerek, érett tanninok, meggyes íz, majd melegedve konyakos meggy veszi át a helyét (az alkoholt nem éreztem soknak). Teljesen egyedi kékfrankos, nekem tetszik.
Karner Gábor: Vitézföld kékfrankos 2006. Sötétrubin szín. Nem volt meleg a bor kóstoláskor, ennek ellenére orrba vágott az alkohol (15% körül van). Szájban egy ’Egyesben Szántós Brünhilda’: drabális, mindenből sok van benne, csak éppen szerte- széjjel. Illata fűszeres, csokis, meggyes. Szájban is hasonló jegyeket mutat (meggy, csoki főként), rengeteg tannin, fogzománclemaró sav. Brutális bor, elefánt a porcelánboltban. Jelenlegi formájában abszolút túlárazott (4590 HUF), remélhetőleg egyszer lesz belőle egy csiszoltabb bor.
Németh Attila: Diósi sárgamuskotály 2007. A Diós dűlőben található kicsiny ültetvény termése. Egészen világossárga szín. Illata a friss csemegeszőlőre emlékeztet, Traubi szóda. Szájban kiváló: primer szőlőíz, pici, meglehetősen hűvös muskotályosság, semmi pacsuli. Remek desszertbor, kicsit több savval még szebb lenne. Hogy Kaló Imre módra fogalmazzak: a mindenkori boldogság borban való letükröződése.
Utolsó kommentek