Nagy örömünkre kaptunk Somáéktól egy nagyon kedves élménybeszámolót a korábban említett pengyomhegyi látogatásukról.Lehet,meglepő lesz,de olyan képeket teszek be,amik nekem jelentenek élményt,nem annyira Somáéknak...Történt ugyanis,hogy Soma felfedezett nálunk egy "ebeledel" aprító nagyanyai élőörökséget bárd formájában,de nem éppen gondozott,szemrevaló állapotban és Soma nem bírt magával:hobbiból egy délután helyre pofozta.Ezúton is köszönöm,mind a bárdot,mind a kedves sorokat!Természetesen,sok szeretettel várunk Titeket máskor is!
Mi és a Pengyomhegy
Mit is jelentett nekünk Pengyomhegy? Kezdjük az elején. Mivel Timi és Gabi (feleségeink) a Bartók Béla Kamarakórusban énekelnek, így tudtam arról, hogy Kőröstetétlenen vettek házat. Akkoriban ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, nem gondoltam arra, hogy mi valaha is kimegyünk oda.
Idén tavasszal csináltam a kórusnak egy weboldalt, aminek a vendégkönyvébe Pisti írt pár kedves sort. De az igazán érdekes az avatarja (név melletti kis kép) volt! Azon ugyanis kisfiuk Kartal volt látható egy hatalmas komondor, Gönci mellett. Engem rögvest megfogott a kép, mivel nagy kutyabolond vagyok. Említettem, hogy csinálom a kórus honlapját, így szerkesztőként módom van megnézni a behívó oldalak statisztikáját. Na, itt találkoztam először a Pengyomhegyi blog linkjével. Fogalmam sem volt, hogy ez a furcsa nevű „izé” mit is takarhat, tehát rákattintottam és elkezdtem olvasgatni.Megjegyzem, azóta napi rendszerességgel teszem!
Tehát elkezdtem olvasni és egyre jobban tetszett, hogy olyan dolgokról olvashatok, amik engem is érdekelnek pl: kutyák, gasztronómia, őshonos állatok tenyésztése s mindezt élvezetes stílusban! Minél többet olvastam Pengyomhegyről, annál kíváncsibb lettem rá. Már maga a név! Pengyomhegy. Itt az alföld közepén, mi a ménkűért hívnak valamit hegynek? Nos, nem olyan régen volt alkalmam beszélgetni Pistivel, aki elkezdte oszlatni a homályt a fejemben, minek következtében elkezdtem magam intenzíven szégyellni. Sikerült negyven évet leélnem úgy, hogy fogalmam sem volt arról mi is van a szomszédban. Egy Árpád-halom. A nép nyelvén: Pengyomhegy. Itt most hivatkozhatnék én is arra, hogy nem akarok Dr. Dénes József munkájába belekontárkodni, ezért nem írok erről többet, de az igazság az, hogy nem is tudnék mit leírni. Én is várom azt a bizonyos blog bejegyzést, hogy tudásomat gyarapítsam.
Tehát az Árpád-halomnál tett látogatás után elmentünk Pistiékhez. Itt említeném meg, hogy mennyire jó volt látni a falut, a gondozott, virágos árokpartokat, a rendezett portákat, a hangulatos faluközpontot. Kirí az általunk ismert környékbeli települések sorából!
Tehát megérkeztünk. Gabi első élménye egy repülő subaszőnyeg volt, amint Gönci egy kisebb kerítést átugorva sietett fogadni a betolakodókat. Egyikünk sem fél a kutyáktól, de a komondorokat ismerve jobbnak láttuk Pistit előre engedni. Miután a falkavezér biztosította a kutyákat arról, hogy nem jelentünk veszélyt, már bátran lehetett őket simogatni. A leghálásabb alany persze a legfiatalabb, Gyergyó volt, de méltóságteljesen Gönci is eltűrte a bundája abajgatását. Persze Cinci és Finesz is ott sündörgött a lábak közt várva simogatás adagjukra. Gabinak és nekem is a gyermekkorunk jutott eszünkbe, konkrétabban a gyermekkorban a nagyszülőknél töltött idő, ahol szintén voltak háziállatok. Nekem kifejezetten tetszettek a mangalicák. Én most láttam őket először élőben és mondhatom, hogy szimpatikusabbak, mint az általánosan elterjedt húsdisznók.
A teraszon elfogyasztott házi túróból készült ízletes túrógombócok falatozása közben, ahogy a kerítésen túl elterülő határt néztem, a végtelen szabadság érzése kerített hatalmába. Bevallva az igazat, egy kicsit irigykedtem, hogy ilyen környezetben élhetnek. Remélem lesz még alkalmunk meglátogatni őket.
Somogyi „Soma” Csaba
Utolsó kommentek