Megkísérlem a most még lehetetlennek tűnőt: próbát teszek a komondor jelenleg, lényegében gyakorlatban nem is létező –egyelőre nevezzük így- „képességfelmérése” körüli kételkedő, értetlenkedő hangok elcsitítására azzal, hogy utánanézünk: mitől, milyen jellemtől komondor a komondor, fontos-e az elődeink által a komondor valódi értékének tartott –ezt meg nevezzük így- használhatóság megőrzése. Illetve, hogy, milyen lehetőséggel, vagy lehetőségekkel lehet élni most, illetve milyen lehetőségekkel lehetne élni a jövőben a komondor jellem, vagy használhatóság felmérésére.

 

 

 

 

 

 

A téma, azaz a komondor jellemének, vagy „öröklött magatartásának” vizsgálata, felmérése már évek óta aktuális, élő, és érzelmekkel telített témakör a komondor belső értékeiért aggódók körében és azokon túl, hiszen tapasztalom, hogy szinte bármely társaságban kerül szóba megosztó, és egyelőre –a téma bármely területét nézzük is (Egyáltalán szükséges-e? Ha igen, milyen formában?)- kicsi az esély az egyetértésre, a pozitív kicsengésű lezárásra.

 

Nem célom nagy igazságokat kimondani, újdonságot feltalálni, vagy tényeket, megállapításokat úgy feltüntetni, mintha éppen én találnám ki, ahogy okoskodni, vagy „nemesrothadni” sem célom. Főleg azért sem, mert komondorjaimmal én sem próbáltam még egyik próbatételt sem, de a jövőben szeretném megtudni, mit lehet tőlük elvárni, illetve időszerű a komondor kizárólag küllemi szempontok szerinti tenyésztése mellé bevenni a teljesítmény, munka szempontokat. Mint mondtam, utánanézünk alapvető dolgoknak, hivatkozásoknak, hogy kiderüljön, mitől, milyen jellem miatt tartjuk komondorosnak a komondort, illetve, hogy annak megőrzése miért fontos, hogyan lehetséges. Elöljáróban azonban, ráhangolódásként egy kis gyűjtemény a világhálón fellelhető komondortenyésztők és/vagy küllembírók, a komondor jellemével kapcsolatos vallomásaiból, nyilatkozataiból.

 

Mátyás Király Udvari Kennel: „Ahogy a két kutyus nőtt, úgy ismertük meg az igazi komondort, a kutyák királyát. A házat s gyermeket biztonságban tudtuk mellettük.”

 

Jászkiséri Kócos Kennel: „Családtagjainkat, barátainkat is megfertőztük a komondor szeretetével. Udvaraikat is ez a nemes ősi kutya őrzi.
Mindenkit elvarázsol a robosztus megjelenése, a bátorsága, a megvesztegethetetlensége, emellett nyugalma, a gyerek és a család szeretete. Igazán hű társ és egy-két komondor jelenléte az udvarban, teljes biztonságot jelent.”

 

 

Pusztamizsei Bátor Kennel: „A komondor gazdájához feltétel nélkül ragaszkodó, de rendkívül önálló kutya. Évezredeken át önállóan őrizte, amit rábíztak. A hízelgést és a cirógatást nemértékeli túl sokra nevelése pedig elég nehéz feladat. Nagy a mozgásigénye és területőrzési hajlama.A komondor vérében van az őrzés. Általában nappal pihen, bár a figyelmét ekkor sem kerülheti el semmi. Éjszaka azonban övé a terep. Habár a komondor keveset ugat de minden neszre reagál.Hang nélkül, vakmerően támad. Védett területét sajátjának tekinti és idegen élőlényt nem enged rá. Bizalmatlan.”

 

 

Kisgesztelyi Harcos Kennel: „…mai napig is ezt a csodálatos kutyafajtát tartjuk, mert nem csak a külseje lenyűgöző, de a belső értékmérő tulajdonságai is, mint pl. a szeretete, tanulékonysága, hűsége, és nem utolsó sorban bátorsága. A családban a kutyákkal együtt nőtt fel Attila, valamint Richárd nevű fiunk is, ebből kifolyólag ők is nagyon szeretik a kutyákat, soha nem okoztak a kutyák problémát a gyerekeknek és nekünk sem. A komondor egy nagyon kemény területőrző kutyafajta, de amilyen kemény az idegenekkel szemben, olyan gyengéd a családtagokkal és a területén élő más háziállatokkal is. (…)A komondor minden körülmények között önálló döntésekre képes kutyafajta, a rábízott területet, értékeket minden körülmények között megvédte és a mai napig meg is védi azt.”

 

 

Óhungarikum Kennel: „Magyarországon inkább kedvtelésből tartják ezt a fajtát nagy udvarokon és tanyákon. Őrzésre kiválóan alkalmas, rendkívül territoriális. Ha idegenek lépnek a területére, a "tömegével" támad, hiszen a méretes termete már eleve visszatartó erejű. Ha mégis tettlegességig fajul a dolog, akkor egyszerűen lenyomja a földre az idegent, de nem harap.”

 

 

Bácskaszéli Bundás Kennel: „Megbabonáz, ahogy ha kell méltóságteljesen elheveredve de pisszenetre is figyelve, ha kell szinte mérnöki pontossággal azonos időben történő területbejárással, ha kell akkor őserővel kirobbanva, fergetegként zúdulva végzik nem embertől, hanem Istentől tanult őrzőmunkájukat. Tudom hogy házam, a rájuk bízott értékeim a lehető legbiztosabb védelem alatt állnak. Tudom hogy lehet eső, lehet hó, lehet eperillatú tavasz, lehet fülledt nyári éjszaka, lehet lehelet fagyasztóan csikorgó hideg, lehet nappal vagy éjszaka,a házam küszöbén mindig fekszik egy komondor hogy vigyázzon a bentlévőkre, az udvarban és a kerítés mentén pedig mindig járőrözik egy, hogy még véletlenül se léphessen be senki a portára, aki nem oda tartozik. Tudom hogy álmomat csak akkor fogja mennydörgésszerű ugatásával megzavarni bármelyikük, amikor valóban oka van rá. És tudom, hogy kora reggel az ajtón kilépve csak a komondorokra jellemző, a lélek legmélyebb csücskéből jövő, nagyon bensőséges üdvözlésben lesz részem az éjszakai szolgálatot leadni készülő komondortól.”

 

 

 

Karcagpusztai Kennel: „A komondor erős felépítésű, nagytestű kutyafajta, melynek ősi jó temperamentuma - a karakánság, bátorság és hűség - tette alkalmassá feladatára: éjjeli őrködés, a nyáj megvédése a ragadozóktól és a tolvajoktól. Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi; éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. Taktikáját a népi mondás így örökíti meg: "a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem".

Jellemét tekintve a komondor nem barátkozó természetű. Inkább határozott és kimért: ok nélkül nem ugat, de ha hatalmas öblös hangját hallatja; az nyilvánvalóan jelzés értékű. A bozontos szőrzet közül néha előcsillanó sötétbarna szeméből bátorság, de egyben bizalmatlanság látszik. Rendkívül jó emberismerő. Önálló és értelmes gondolkodású eb, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes, mivel megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e.”