Már készültem egy ideje megkóstolni Szentesi József borait, miután az elmúlt egy-két évben sok jót hallottam róluk. Mivel állítólag a rajnai rizlingben is sikerült tehetséges borokat letennie az asztalra, úgy döntöttem, hogy megnézem mi újság Szentesi úrnál rajnai fronton. Annál is inkább, mert menthetetlenül rajnai rizling rajongó lettem mostanában. A rizling mindent tud, és a közelmúltban kóstoltam is a csontszáraz roppanós fehértől a wachaui „izmosakan” keresztül, az elzászi félédesen át a kései szüretelésű édesig mindenfélét és le is vagyok nyűgözve rendesen.
Szentesi úr az elmúlt 30 évben rengeteg dolgot kipróbált már, a borral mintegy 10 éve kezdett el foglalkozni. Amellett, hogy többféle szőlőfajtából készül egyenként néhány száz palack bor, számos, csupán fajtagyűjteményben fellelhető fajtát is kipróbál (ezekből néhányszor 10 liter van mindössze). Rögtön kétféle bort is megvizsgáltam a termelőtől, az egyiket „Öcsi”-nek, a másikat ezután stílusosan „Bátyus”-nak nevezte el. Mindkettő 2008-as. A borok Nadapról származnak, amely falucska a Velencei-tótól néhány kilométerre északra található. A termőhely alapkőzete gránit, amely egyébként meglehetősen ritka Magyarországon, bortermő vidéken.
Az öcskös reduktív rajnai, száraz, 14-es alkoholja van. Citromszín. Illata virágos, citrusos és bármennyire is fiatal a bor, rendesen van benne petrolos jegy is. Kellemes, intenzív. Hasonló jegyek jönnek ízéből is, itt megerősödik a citrusosság, a benzin háttérbe szorul, az ásványok pedig előretörnek. Nagyszerű bor, kiváló zamatokkal, hosszú utóízzel. Emlékeztetett valamelyik korábban többször kóstolt borra, azonban csak később jutott eszembe, hogy Bussay mester Esküvéihez hasonlatos. Remélhetőleg minden évben elkészül majd, hasonló minőségben.
Bátyus komoly anyag. Kevesebb, mint fél kiló szőlő termett tőkénként, ami kimeríti a komoly terméskorlátozás fogalmát. Színe árnyalatnyival sötétebb a tesójáénál. Pohárba töltve rögtön látszik, hogy milyen sűrű, komoly glicerincsíkok sorakoznak a pohár falán. Illata eleinte erősen kókuszos, vaníliás, számomra túlzottan erőteljes a hordóhasználat. Később felsorakoznak még trópusi gyümölcsök (mangó leginkább meg citrusok is), pici barack. Szájban hozza a látottakból és szimatolásokból elvártakat: nagyon sűrű, olajos nedű, kitölti a száj minden szegletét. Sajnos a hordós jegyek itt is dominálnak, ásványosságot, meg petrolosságot csak némi odaképzeléssel lehet észrevenni. Fantasztikus alapanyagból készült bor, de egyelőre távol attól a világtól, amit én egy komoly fehérbortól várok. Talán idővel jobb lesz, de szkeptikus vagyok a hordós jegyek sikeres integrálódásával kapcsolatban. Jelen formájában inkább folyékony hordó, mint zamatos rajnai.
Utolsó kommentek