A napokban Rudi Petitjean természetfotós barátom zöld küllő (Picus viridis) képeit tehettem közzé,most pedig néhány "egyebet",télről.Talán nem sokára jöhetnek a tavaszi élmények,mert bár szeretem a telet,mostmár igencsak kiéheztem a tavaszi zsongásra!!!
Köszi Rudi a képeket!
Előbb néhány kép egyik kedves énekes madarunkról,a Zöldikéről (Carduelis chloris),mely nem éppen változatos,színes,de annál jellemzőbb énekéről,a könnyed hangzásvilágba állandóan visszatérő "zsírozásról" híres.Nem híres mondjuk semmiről sem,maximum arról,hogy állandó fajunk,téli kóborló énekesmadár csapatok jellemző,magokkal megtömött madáretetők kissé félénk tagja."Természetesen" -mondhatnám,sajnos- védett.
Viszont van itt egy téli vendég énekes kép is,mellyel említés szintjén már találkozhattatok nálam a kékes rétihéja (Circus cyaneus) képeket felvonultató bejegyzésben,ez pedig a fenyőpinty (Fringilla montifringilla).A zöldikéhez hasonlóan 20-30,60-80 példányos csapatokba verődve keresnek élelmet,nem ritkán akár a városban,parkokban is,természetesen akár nagyobb egyedszámban is szemelé kerülhetnek,de figyelem:nem összetévesztendő ez a veréb nagyságú téli vendég a rigó nagyságú,ilyenkor szintén gyakran előkerülő,hangosan "csacsogó",csevegő téli vendég fenyőrigóval (Turdus pilaris)!
Ezúttal egyetlen példány "árválkodó",de így legalább mutatós fenyőpinty.
És végül egy télies kép őzekkel (C. capreolus),mellyel "közelebbről",egy portré erejéig már találkozhattunk.Köszönjük Rudi!
Utolsó kommentek