Nem így terveztem.Igaz,konkrétan el sem tudtam dönteni,milyen "terv" mentén kezdjek,majd folytassak,mindenesetre éreztem,érzem,hogy kell,beszélnünk kell.Mindenről,amire éppen jut időnk,azaz mindenről,amire kell,hogy jusson idő -pedig abból van a legkevesebb...

Ma azzal kezdek,hogy éheznek az itt maradt,itt ragadt fecskék.Egyrészt örömteli,hogy a sajtó foglalkozik egy ilyen témával,amit nevezhetünk természetvédélminek,állatvédelminek.Nevezhetnénk eladhatónak is,hiszen,bár nem vagyunk Great-Britain,azért -főleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek köszönhetően- a madárvédelem,madármegfigyelés egy viszonylag,de nem eléggé népszerű területe a hazai szabadidőtöltésnek és egyébként is az urbanizációt tűrő,egyenesen jól viselő madárfajok,mint pl. a molnárfecske, füsti fecske,vagy fehér gólya magyarnak tartott madarak becsempészik a természetet az attól egyre inkább elidegenedő emberek közé,és így most a sajtót is,ja és a lelkiismeretünket is előcsalják.

Azt hittem,lepetézek,amikor megláttam,hogy a malév biztosítana repülőt az Isztambulig történő fecskeszállításra... Jó,gondolom,nem egy buzinesszklasszos repjegyre gondolnak,hanem a rakodótérben egy,vagy kettő kisebb-nagyobb kartondoboz,ne adj isten speciális fecskeszállító alkalmatosság elhelyezésére,de akkor is:itt tartunk.Azt hisszük,reméljük,hogy a saját környezetünkön elkövetett mindennapos bűneink és azok következményei semmivé válnak,hatástalanok maradnak,ha a teljesen természetes,azaz emberi behatásoktól mentesen,egyszerűen "kedvezőtlen" időjárási körülmények miatt itt ragadt fecskéket összegyűjtjük,etetgetjük és az egész tortúra végére életben maradtakat szabadon engedjük?Vagy csak arra számítunk,hogy ezzel a hatalmas,világmegmentő tettel estére végre nyugodt lelkiismerettel hajthatjuk le fejünket?Szomorú vagyok.De az én lelkiismeretem az ilyen típusú "fecskementés" nélkül is nyugodt lesz ma éjszaka,bár,ha belegondolok,hogy a bűnös emberiség tagja vagyok,akkor meg semmi nem segít már a lelkiismeret-furdalásomon...