Itt ( www.szoljon.hu/cikk/181513 ) van elásva a kutya:érzéketlenek vagyunk.

Elfelejtjük,hogy az élővilágból max. annyival "emelkedik ki" az ember,hogy magasabb fokú érzelemvilággal van megáldva,illetve,hogy magasabb fokú (?) kommunikációs készséggel bír mint más fajok.De ma érzéketlennek kell lenni,ja,nem magunkkal szemben!Magunkat sajnáltatni kell,de azért azt a látszatot keltve,hogy mi nagyon ott vagyunk a szeren,mindenhez értünk,mindent meg tudunk oldani,de amint alkalom nyílik rá panaszáradattal,sírás-rívással kell elönteni az első szembejövőt...

Az első szembejövőt persze,nem is ismerjük.Tudjuk,hogy hol láttuk már,kivel láttuk már,ki mit súgott róla,köszönni sincs kedvünk neki úgy általában,de ha mégis megállunk egy szóra,akkor rázúdítjuk a biliből a cuccot.Igaz,gügyög ő valamit,de felét sem fogjuk fel,nem is igazán érdekel minket az ő baja.Úgyis,mindenkinek a saját baja a legnagyobb,azaz a saját bajunk a legnagyobb,a többi nem számít.

Lassan azt sem kérdezzük:Hogy vagy?Érzéketlennek kell lenni.Ez ma olyan emberi.Ki akar ilyen világban "emberi" lenni?Nekem a régi ember kell,azt akarom képviselni,embernek kell maradni,jól hangzik mi?Az embert otthonról hozzuk.Ha nem kaptunk onnan mintát,vagy felfogtuk,hogy máshonnan be kell szerezni,vagy nem is kaptuk,nem is szereztük,kész.De tévedés,hogy érzéketlenek vagyunk.Csak játszuk.Nagyon-nagyon,sőt,hiper érzékenyek vagyunk,mi emberek,alegsebezhetőbb faj a Kék bolygón -ez,amiben még különbözünk a többi élőlénytől... Talán,ezért sem kellene átlépni egymáson.( www.szoljon.hu/cikk/181513 )