Szegeden zajlik az élet -több helyről is megerősítették,legutóbb éppen Pardi Norbi barátom tette meg ezzel a beszámolóval.Norbi tartja magát,hozza a 1/hét adagot,de próbálom többre sarkallni,ahogy minden kedves boros barátomat!
Sopron.Kicsit kiesik.Innen is távol van,de közelebbről sem tűnik sokkal közelebbinek ésvalljuk be,már-már Ausztria... Borai pedig markánsak,nyugodtan mondhatom,egyediek,szóval -nagyon helyesen- olyan soproniak.Számomra egyelőre Weningerrel és Luka Enikővel,és édesapjával -vagy fordítva- egyenlő Sopron,főleg az Enikővel eltöltött felejthetetlen kóstoló és vacsora miatt,valamint életem eddigi egyik legnagyobb cabernet sauvignonja miatt,amire még Kaló Imre is meleg szívvel gondol... Luka 2000 Hommage Papa.Igen.
Talán,gazdagságban,változatosságban nem -annál sokkal inkább egyre járnak ezek a soproniak,de- tartásra,savgerincre igencsak az Egri Borvidék boraihoz hasonlíthatók,szerintem.No,de lássuk,mire jutottak a tagok -azaz Eötvös Esték,kicsit másképp.Köszi Cimbora!
Borok Sopronból
Múlt héten úgy adódott, hogy a szegedi Eötvös kolesz borszerető lakóival soproni borokat kóstoltunk. Már régen felmerült az igény, hogy tematizáljuk a kóstolókat borvidékek szerint, így ezután eszerint járunk el.
A Soproni borvidékről nem ismerek túl sok termelőt, borait maximum 10 vincellérnek kóstoltam. Ez leginkább annak köszönhető, hogy mifelénk nem egyszerű beszerezni jó minőségű soproni bort, valószínűleg helyben fogy el java része (ami azért nem rossz). Minden vinotéka kínálatában meglehetősen szegényes a soproni felhozatal. Eddigi tapasztalataim alapján Sopron elsőszámú termelője még mindig ifj. Franz Weninger. Ezt biztosan sokan vitatják, de engem kóstolási tapasztalataim ebben erősítettek meg. Ezért a kóstolt hat borból (nyilván jobb lett volna 16 vagy 26 boron keresztül bemutatni Sopront, dehát a fránya anyagiak) a fele Weningeré volt. Igyekeztem minden kategóriából nagyon szép borokat választani és szerintem nagyjából sikeres volt a próbálkozás. Következzen a sor…
Weninger: Fehérburgundi 2007. Sopron nem a fehérborairól híres elsősorban, de elvileg lehetne onnan találni leánykát, meg Irsait meg sauvignon blanc-t meg a sógorok veltelinijét. Nekem egyiket sem sikerült egész Szegeden találni. Sikerült viszont Weninger fehérburgundit (pinot blanc) a Bortársaságtól beszerezni. Mit is tud a bor? Sajnos az árához képest nagyon keveset. Reduktív tétel. Zöldessárga szín, nagyon visszafogott illat, némi zöldalmát meg kesernyésséget sikerült kihámozni. Egyszerű bor benyomását kelti. Szájban érződik azért, hogy jó közepes testű borral van dolgunk, elegendő savval, de valahogy az ízeket hiányolom belőle. A bor nagyon rövid, pillanatok alatt kiürül a szájból. Kellemes kis borocska, de meglehetősen túlértékelt (2700HUF).
Ráspi: Kékfrankos 2006. Nem kezdek el újra a Ráspi jelenségen rágódni. Ami a lényeg, hogy nem mertem drágább borát betenni a sorba, mert azokban rendszeresen csalódtam (igaz az olcsóbbakban is). Dehát újra és újra adom az esélyeket a borainak, hátha egyszer. Úgy látszik most bejött. Ez a bor kifejezetten tetszett és kifejezetten árában van (1800HUF). Piros színű. Illatban először kávés, capuccinos jegyek jönnek (ez Ráspi szinte minden vörösborára jellemző), majd némi gyümölcs a meggy által vezetve. Szájban meglepően telt, sok savval, kevés puha tanninnal. Egy remek soproni alapkékfrankos. Végre.
Weninger: Pinot noir 2005. Az a helyzet, hogy több soproni cabernet-vel futottam eddig össze, mint pinot-val. Ez azért elég fura egy hűvösebb borvidéken. Mindenesetre Franzi pinot-i kellemesek szoktak lenni, elérhető áron (jelen példány 2500HUF). Nem a St. Andrea-féle nagyon világos színű pinot, hanem kicsit sötétebb annál. Első szaglásra erőteljes csatornaszag „fogad”, ami teljesen nem tűnik el. A büdi mellé azonban egyre erőteljesebben sorakozik a málnavezérelt gyümölcsösség, elegáns hordóval. Ez a kép a kóstolásnál is megmarad, jó savú bor, túlzások nélkül. A csatornaszag hiányát elviseltem volna, de csökkent mennyiségben azért ki lehet bírni.
Luka Enikő: A szívhez közel 2006. Fura cuvée: cabernet sauvignon és zweigelt. Utóbbiból ittam néhány szépet Sopronból, az egyik legszebb éppen az Enikőé volt. Mellesleg cabernet sauvignon-ból is egy Luka példány volt a legszebb, csak azt még Enikő apukája készítette 2000-ben. Borunk igen sötét színűre sikeredett, a magja szinte fekete. Illatából és ízéből is árad a feketebogyós gyümölcs, valamint egy kissé érdekes jegy, amit én grafitként azonosítottam. Koncentrált, szépen elkészített bor, nagyon tetszett, de megkérik az árát (5400HUF).
Weninger: Kékfrankos, Spern Steiner 2002. Ezt a bort szántam annak demonstrálására, hogy mit tud a kékfrankos Sopronban. Kicsit féltem, hogy már nem lesz tökéletes. Kb. 2 éve kóstoltam utoljára, akkor gyönyörű volt. Szerencsére továbbra is csak előnyére változott. Egészen hihetetlenül sötét színű bor (talán pektinbontó enzimet használtak?). Illatából árad a gyümölcsösség és a mineralitás. Nagyon intenzív. Szájban gömbölyű, hatalmas, sok-sok feketebogyóssal, kifejezett ásványos-sós érzettel, leheletnyi fával. Nagyon hosszú utóíz. Nemrég írtam a 2003-as párjáról, ez még talán annál is szebb. Gyönyörű, az est fénypontja. Ha valaki tud szerezzen még belőle magának. Aki meg olyan szerencsés, hogy van neki, kóstolja meg, bombaformában van.
Iváncsics: Zöld veltelini (kései szüret) 2006. Kellemes meglepetés volt. Csak a pincénél kapható, így annak köszönhetjük, hogy hozzájutottunk, hogy Szalai Tomi lelkes borbarátunk hazalátogatása alkalmával beszerzett egy palackkal belőle. Jól tette. Alapvetően nem kéne ritkának lennie, hiszen a határ másik oldalán Ruszt környékén vannak remek desszertborok, de Sopronban mégsem túl gyakoriak az efféle tételek. Kár érte. Gyönyörű aranyszínű bor. Illatából előretörnek a gyümölcsök, elsősorban körte és birs. Ez alapján még tokajinak is mondhatnánk. Sajnos ízben már visszafogottabb és rendkívül rövid, de szép egyensúlyban van a cukor a savval. Szép, könnyed desszertbor, több ilyen kellene a környékről.
Utolsó kommentek