Nem régen megemlítettem,hogy végre beazonosítottam azt a már tavaly is lesegetett ragadozómadarat,ami egész nyáron ott vadászott a faluszéli földeken.Most végre egy korareggeli órán sógor gépével meg is lőttem -úgy ahogy... Gondolom,a gyenge minőségű mobilsorozat után senki nem készül ki,hogy egy jó technikával,állványról,de Q messziről csak így sikerült meglőnöm madarunkat.
5 óra körül ballagtam ki az udvarba,végigpásztáztam a terepet és máris láttam az egyik szalmabála tetején vártázó hím pusztai ölyvet (B. rufinus).A közelében seregélyek (Sturnus vulgaris),egerészölyvek (B. buteo) és egy barna rétihéja (Circus aeruginosus) tojó vadászott egyfolytában a tarló fölött imbolyogva.A pusztai hamarosan levágott a bálától nem messze valamit,aminek nyugis elfogyasztását végig néztem.Addigra a nap is felkelt annyira,hogy egyre erőteljesebben süssön és madarunk a reggeli után napozhasson.
Amíg táplálkozott,gondoltam rá,hogy egy 50-100 métert megpróbálok közelebb jutni,és a traktor és bálák alkotta fal mögül fotózni,hátha a táplálkozás miatt nem megy el -de mi van,ha éppen amiatt száll el,hogy akkor zavarom meg... Ilyenben nincs tapasztalatom,így inkább maradtam és úgy dönttöttem,valamelyik még korábbi órában majd eleve kint várom hajnalban,felkészülten,belőve a vártázó bálát.
A képek nem tökéletesek,ki kellett nagyítani,hogy látszódjon a madár,de most ennyire tudom dokumentálni.
Utolsó kommentek