Ritkán szoktam szuper-hiper, meg egyéb marketekbe járni. Ennek okait nem fejtem ki, vannak számosan. Néha azonban mégiscsak betévedek. A minap is ez történt és mivel este egy kisebb társasággal főzést terveztünk, döntöttem hát, hogy egy-két bort a közeli Sparból igyekszem beszerezni. Már ha találok olyat, amit meg merek venni. Az utóbbi években a magyarországi áruházláncok igyekeznek minőségi bort (is) árulni. Ez jó dolog, annyi kellemetlenséggel, hogy a tevékenység addig tart, hogy beszereznek jó minőségű bort. Ezt követően a bor a polcon van. Ha viszik, elfogy, ha nem, akkor 5 év múlva is a polcon lesz az adott palack. Ennek eredményeképpen gyakran előfordul, hogy mondjuk három évjárat rozét találunk a boltban. Ez sajnos megtéveszti a vásárlót is, hiszen ha most valaki leemel egy 2007-es rozét, amelyet harmadik éve érlelnek neonfényben, biztosan ihatatlannak ítéli meg az egyébként nem olcsó és valamikor szebb napokat látott bort. Ezért aztán vagy visszatér a sörre, vagy mondjuk 315 forintnál többet nem ad egy üveg borért (a 2007-es rozéhoz hasonló „élményt” ennyi pénzért is kap).
Nos, tegnap beballagtam a közeli Sparba. Ez egy kisebb fajta, ezért hozzávetőlegesen 40 fajta bort tartanak. Nagyjából a fele nem minőségi (csak sejtésem van miféle borzalmak lehetnek 200-400 forintért). A többi viszont többé-kevésbé ismert és elismert termelők borai. Na de milyenek? Van például Figula szürkebarát 2004-es 2400 forintért, Béres furmint 2004-es kicsit olcsóbban, 2007-es rozé a Varsányi pincétől. Ezek szinte biztosan nem jók már. Három ihatónak gondolt bort találtam: a Szent István Korona borcsalád 2008-as chardonnay-ja (629 HUF), Tornai pince: Somlói furmint 2006. (1040 HUF), illetve Maczkó Robi egy 2006-os cuvée-je a Carpe Diem sorozatból (990 HUF). Ez utóbbi sajnos kiesett a pikszisből, mert a kinézett (és egyetlen jelen levő) palackot vastag porréteg borította. Nem kockáztattam. A másik kettő viszont a kosaramba került. Hűtés, majd bontás, majd fogyasztás.
Szent István Pincészet: Korona borcsalád, chardonnay 2008. Hosszasan nem tudnám elemezni ezt az etyek-budai bort, nem is arra készült. Halványsárga szín. Illatban kis élesztősség, visszafogott gyümölcsösség. Szájban tipikus ivóbor jellegű: gyümölcsös, jó savak, gyanítom némi maradékcukor is lappang. Kedves borocska, egyszerű, mint egy faék. Meg nem mondanám, hogy chardonnay. Pár hónapig még iható lesz ez az évjárat, aztán már nem biztos, hogy érdemes erőltetni. Alig több, mint 600 forintért teljesen rendben van.
Tornai pincészet: Somlói furmint 2006. A pincészet „alap” furmintja. Aranyba hajló sárga szín. Pohárba töltve látszik, hogy sűrű anyag, vaskos templomablakok jelennek meg a pohár falán. Illata gazdagon gyümölcsös: papaya, körte elsősorban. A somlói ásványosság visszafogottan, de jelentkezik. Megkóstolva sem okoz csalódást, jó arányokkal rendelkező bor, parányi savat még elviselnék benne. Ezer forint körüli árával ez is rendben van.
Utolsó kommentek