„Az európai gondolkodás gépiessé vált, csak a pluszt és a mínuszt ismeri. Tudománnyá fagyasztja az életet, holott az élet egyáltalán nem merev. Egyszerű formulává redukálja a jelenségeket, holott a jelenségek soha meg nem állnak, hanem egymásba folynak. Az európai hisz az abszolút tudásban, a hindu szemében minden tudás relatív.”
G. Hajnóczy Rózsa:Bengáli tűz (184.o.)
Aki a halállal megbarátkozik,úgy értem,ha tudomásul veszi,sőt,életvitelébe "beépíti" a tudatot,hogy a halál az egyetlen biztos pont az életben,és ezt elfogadja,együtt él vele,tehát nem gyötrődik,nem küzd a tény,a természet rendje ellen,az két dolgot biztosan elér ezzel:
Egyrészt,nyílván boldogan él,azaz igyekszik szeretni,elfogadni saját magát,embertársait,vagy megbocsájtani saját magának és embertársainak -persze,észszerű határok között,nem félremagyarázandó/-értendő.Másrészt,biztosan nem fél a ténytől,a természet rendjétől,azaz a haláltól,hogy pontos legyek attól nem fél,hogy meghal.Tényleg nem?Ahogy Colos mondaná: "Azt hiszem,nem."
A mai "modern",nyugati civilizáció által diktált életet élő ember egyik legnagyobb baja,problémája,hogy eltávolodott a természetestől,a természettől.Legyen szó természeti elemekről,jelenségekről,vagy alázatot,fejhajtást megkövetelő beismerésről,hogy az ember is "csak" a természet -de még milyen gyönyörű,isteni természet- része,vagy éppen ebből kifolyólag legyen szó a halandóságról,közel sem tudja úgy feldolgozni magában ezeket,mint a "nem civilizáltnak tartott" természeti népek tudják.Akik mindennapjaikon találkoznak a földdel,vízzel,tűzzel,mint tisztelendő elemekkel és becsülendő forrásokkal!Ahogy a halállal is,mint természeti eseménnyel.Többek közt ezért veszélyes ez a nyugati típusú életvitel:nincs idő.
"Az európaiak az idő rabszolgái (...) mi az idő urai vagyunk."
G. Hajnóczy Rózsa:Bengáli tűz (213.o.)
Nincs idő szeretteinkre,valódi,nem álértékekben dúskáló,hanem valóban értékes életre,nincs idő saját magunkra.Nincs idő a halálra sem,úgy értem,annak "felfogására",az elmélkedésre,hogy az mennyire természetes velejárója az életnek,és nem egy félni,rettegni való esemény.(Hogy a fenébe lehetne felfogni?Képtelenség.Azonban vaéahogy tudatosítani kell magunkban.)Ezért nem ártana egy magyarázat,egy elfogadható magyarázat a "feldolgozására".Nos,azt gondolom,éppen elég elfogadható az,hogy természetes,az élet velejárója.Csakogy,egyetlen óriási "bibije" van az egésznek:az élet szép!
Az élet szép,nehéz itt hagyni,azaz nehéz belegondolni,hogy egyszer itt kell hagyni.Nem arról van szó,hogy ne lenne utána egy másfajta "élet",vagy valami,tegyük fel,hogy lesz.Márcsak azért is érdemes feltételezni,hogy lesz,mert,ha hisszük,hogy lesz valami,akkor nem bizonytalanodunk el,nem félünk meghalni,könnyeb elfogadni a maga természetességével a halál tényét.A hit erőt ad.Bármiben is higyjünk,az erőt ad.
"A tudás mindig fél a kételytől,a hit soha.Ezért erősebb a hit a tudásnál."
G. Hajnóczy Rózsa:Bengáli tűz (161.o.)
Ezért gondolom,hogy,ha megbarátkoztunk az élet legtermészetesebb velejárójával,a halállal,rájövünk,hisszük,hogy érdemes,pontosabban boldogság ebben a földi életben jónak lenni,embertársainkkal emberibbnek,barátságosabbnak lenni,egyáltalán tartalmasan élni az életet,és ha megbarátkoztunk a ténnyel,miszerint meghalunk,nincs mitől félnünk az életben.
Bármely -főleg egykor élő- természeti népre gondolok,vagy indiai bölcsekre,risikre,fel sem merül bennem,hogy félnének,kételyeik lennének,mindent a maga természetességében látnak,értelmeznek,s ettől lehet nyugodt a lelkük,önmagukkal nem háborúznak,kiegyensúlyozottak.Nem hiszem,hogy van ember,aki ne szeretné így élni mindennapjait,egész életét:kiegyensúlyozottan,lelki békében,mindent a helyén tudva,helyén kezelve,köztük a halált is.
Ezek a gondolatok egy váratlanul,előre be nem tervezett okból végignézett filmmel kapcsolatosan jutottak eszembe,melynek címe: Ha eljön Joe Black... (Meet Joe Black).Ez a film -a legtöbbhöz hasonlóan- kapott hideget-meleget egyaránt,azonban tőlem,lassú,néhol már-már lagymatag "haladása" ellenére is csak jót érdemel:jó téma,melyhez igenis lassúság illik,azaz időt kell adni a gondolkodásra,olyan nagyformátumú színésszel,mint Anthony Hopkins, olyan szürke eminenciással,mint Marcia Gay Harden,egy bályos,érzelmileg túlfűtött,boldogtalansággal,melyet Claire Forlani testesít meg és végülis a főszereplővel,aki sokadik arcát mutatja,ő Brad Pitt.Ha mindenképpen negatívumot kell megemlítsek,nem hagyhatom szó nélkül a film végét:gejl.
Mégis,valahol elfogadható,hisz minden halál,születés...
Utolsó kommentek