Pengyomhegyi

Bitai Tomi Eötvös koleszos borbarátom és lelkes kóstolótársam összefoglalója egy soproni borsorról. Ezúttal is köszönöm Tamás!  

Amint az beharangoztatott, kollégiumi kóstolókörünkkel januárban soproni borokat faggattunk. A most már a második kör derekán járó sorozatnak, amelyben alkalmanként egy-egy borvidékkel foglalkozunk, a soproni kóstoló az egyik olyan állomása, ahol a sor összeállításában és borok beszerzésében „helyi felelős” működik közre: Sopron esetében Szalai Tamás kóstolótársunk. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert a borvidék borai zömmel helyben kelnek el és nem is kaphatók másutt. A csillaggal jelölt tételeket Tamás szerezte be, ezeket Sopronban érdemes keresni.

Elöljáróban még pár szót az ásványosságról: Sopronról lévén szó, nem meglepő, hogy sok borban találtunk ilyen íz- és illatjegyeket; én ennek a sornak a kapcsán a mineralitás három kategóriáját különítettem el magamban: a sósságot nyilván nem kell magyaráznom, a „tüzes”, illetve a „köves” pedig ugyanannak a dolognak a meleg, illetve hideg változatát hivatottak kifejezni.

Következzenek tehát a kóstolási jegyzetek:

Weninger: Blanc de Noir 2008. (fehér pinot noir): Sötét szín: mint amikor abba a pohárba, amiből előzőleg vöröset ivott, öblítés nélkül fehérbort tölt valaki. Boltiszőlőlé-illat. Sűrű korty, melynek lenyelése után cukorkás-zöldalmás savanyúság érződik. Savhangsúlyos.

Iváncsics: Kékfrankos 2007*: Ibolya, aztán egy kis málna az illatban. Belekortyolva szép egyensúlyt, továbbá a fentebb magyarázott tüzes mineralitást tapasztalhatni. Lecsengésében is málna érződik. A szárazpróbában először kis ideig valamilyen gyümölcsöt éreztem (talán csipkebogyóhoz hasonlított leginkább), aztán tejkaramellát. A társaság egybehangzó véleménye szerint etalon soproni kékfrankos.

Ráspi: Kékfrankos Szelekció 2005: Állott tégladobozos őrölt kávé szaga elsőre, aztán kis pörgetés után szotyi. Halvány szín. Belekortyolva sós mineralitás, de semmi nem társul mellé. A szárazpróbában gyógynövényillat (Unicum!). Furcsa bor, nemigen tudtunk vele mit kezdeni.

Ákos pince*: Merlot 2007. Sötétbíbor. Elsőre kicsit fülledt, később gyümölcsös illatú, némi köves hűvösséggel. Sűrűn csíkozza a poharat. Komoly tanninok, tüzes mineralitás a kortyban.

Weninger: Merlot-Cabernet 2005: Vérvörös szín. Az illata rögtön nagyon intenzív, elsőre valamilyen, általam pontosan beazonosítani nem sikerült gyümölcs, aztán már inkább lekvárosba megy át, végül fahéj jön belőle. Letisztult, komoly anyag. A lecsengésben először köves mineralitás, aztán szilvalekvár. Szép, összetett tétel.

Vincellér Ház: Késői Szüretelésű Zenit 2005*: Aranysárga; elsőre virágillatú, aztán a botritiszt lehet belőle kiszagolni. Amint a számhoz emeltem a poharat, egy nagyon kellemes, őszibarackos frissesség jelent meg az illatban. Selymes textúra. A lecsengésben mandula. Én a szárazpróbában is őszibarackot éreztem, mások aszalt sárgabarackot mondtak.