A Tokaj-Kikelet után a bodrogkeresztúri Balassa pincét is meglátogattam, amelyben még sohasem jártam azelőtt. A borok egy részét (2006-os szárazak) már kóstoltam korábban többször is, a Mézes-Mály furmint és hárs, valamint a Betsek furmint is nagyon tetszett, írtam is némelyikről. Nagytestű, arányos borok, egyedi stílussal. Balassa István fiatalember, komoly szakmai tapasztalattal, jónéhány évet töltött el a Royal Tokaji-nál, mielőtt úgy döntött, hogy a saját maga borát is szeretné elkészíteni. Jelenleg a borok stílusával kapcsolatos irány a leginkább egyértelmű. Az, hogy mely dűlők lesznek tartósan vallatva, még alakulófélben van. Ezért aztán a borszortimentben vannak változó pontok, amelyik dűlő „nem jön be”, vagy nem sikerül megszerezni, arról csak 1-2 éven keresztül kóstolhatunk bort. A kutatás természetesen érthető és ésszerű, csak a legjobb adottságú dűlők tudnak kimagasló bort produkálni. Látogatásom alkalmával hét szép bort kóstoltam:
Furmint, Király 2005. Korához képest meglepően világos, sötétebb citrom szín. Illatában némi citrusosság, körtésség és mindezt alaposan felülíró ásványosság. Szeretem ezt az illatot. Kóstoláskor ismét meglepődök, annyira friss. A savak még szinte harapnak, kortalannak tűnik. Közepes test, viszonylag visszafogott gyümölcsösség, némi fa és határozott ásványosság. Utóíze kifejezetten hosszú. Remek szerkezetű bor, jónéhány év tartalékkal. Meglepetés.
Furmint, Mézes-Mály 2008. Mégcsak pár hónapot töltött palackban, ennek ellenére viszonylag intenzív. Citromszín. Illatából először a hordós érlelésből származó vaníliás-tuttifruttis jegyek tűnnek elő, majd a fiatalságot, üdeséget jelző zöldalmás-körtés árnyalatok, ásványok egyelőre nyomokban. Fűszeres-gyümölcsös-fruttis ízében is, szerkezete tömör, komoly beltartalmú bor, kiváló savak tartják. Tegyük még el nyugodtan, jelenleg vétek meginni. Szép jövő előtt áll.
Furmint, Nyulászó 2008. A zeolitos alapkőzeten található kötött agyagtalaj és az idős ültetvény (1960-as telepítés) nagyon szép, komplex bort eredményezett.Citromszín. Illata visszafogottan gyümölcsös (körte, érett alma) és fűszeres (édesfűszer), nagyon vonzó. Alig várja az ember, hogy belekóstoljon. Ott sem okoz csalódást, szép nagytestű bor, komplex, elsősorban gyümölcsös-fűszeres, egyelőre visszafogottan ásványos aromákkal. Szerkezete tanítanivaló, nagyon egyben van, a komoly beltartalmi értékek mellé szépen felnőnek a savak is. Fiatal bor még ez is, adjunk neki időt, meg fogja hálálni.
Furmint, Betsek 2008. A pince 2006-os száraz borai közül az ebből a dűlőből származó furmint volt a kedvencem. Azt gondolom, ez a tétel méltó folytatása lesz a nagy elődnek. Citromszín. Illata visszafogott, de amit mutat, azt elegánsan teszi: elsősorban gyümölcsös (körte, alma, némi trópusi gyümölcsös aláfestéssel), pici hordóvanília. Az előzőekhez hasonlóan ez is telt, öblös bor, gazdag ízspektrummal, csodaszép szerkezettel. Tartalmaz néhány gramm cukrot, ami szépen gömbölyíti a nedűt. Megbonthatatlan struktúra, még ez is fiatalka. Időt neki!
Hárslevelű, Betsek 2008. Ez a bor is idős (40 éves) ültetvény gyümölcséből született. Közepes citromszín. Vonzó illatából elsősorban édesfűszereket, virágosságot és visszafogott trópusi gyümölcsösséget lehet kiszagolni. Kóstoláskor megdöbbentően fajsúlyosnak mutatkozik, koncentrált, vaskos anyag. A teljes aromaspektrum kifejeződéséhez még rendeződnie kell, de gyümölcsös-fűszeres vonalon nagyon szép most is, éréssel valószínűleg a Betsek sajátosságaiból is megmutat valamit, az ugyancsak innen származó furminttal együtt. Hosszú, krémes utóíz. Mondanom sem kell, hogy fogyasztása ennek is később javasolt.
Zéta, kései szüret 2007. Stéphaniék után Balassa Pisti is mutatott egy kései szüretelésű zétát. Közepes citromszín. Már a bor pohárba töltésekor elárulja komótos mozgása, hogy vastag, komoly anyaggal találkoztam. Egész érdekes, mert először sütőtökös jegyeket fedeztem fel illatában, majd jönnek trópusi gyümölcsök (mangó), meg az aszaltak (sárgabarack) is, szép fűszerköntösben. Kifejezetten intenzív illatú bor. Mikor megkóstoltam, először nem is az ízek ragadták meg a figyelmemet, hanem a fantasztikusan jó szerkezet, sav-cukor-alkohol egységben (pedig a 174g/l maradékcukor igen tekintélyes mennyiség). Remek! Hasonló jegyeket mutat egyébként ízében is, mint illatában: áradó gyümölcsösség, elegáns fűszeresség, viszont visszavonuló sütőtök. Az általam ismert zéták legszebbike.
6 puttonyos aszú, 2005. Nagyon érdekes bor. Borostyánszínű. Illatában mind az oxidáltabb aszúkra jellemző dohányos, kenyérhéjas illat, mind a fiatalabbakra jellemző gyümölcskosár fellelhető. Tulajdonképpen e kettősség nagyon egyedivé és gazdaggá teszi a bort, anélkül, hogy disszonánssá válna. A zétához hasonlóan itt is a csodálatos, feszes szerkezetet emelem ki legelőször, csiszolt, enyhén cseres felszín, pulzál a bor. Nagyon gazdag, változatos ízjegyek: aszalt barack, mazsola, méz, dohány. Utóíze hosszan kitart, igazán szép.
Örömteli dolog volt megismerkedni Balassa Pistivel és remek boraival. Mivel számára sem volt egyszerű a kezdet és sok-sok küzdéssel jár a birtok, valamint a borok színvonalának fenntartása, kitartást és szép sikereket kívánok neki. Amit mi, borissza emberek tehetünk az ehhez hasonló kézműves pincékért, hogy vásároljuk boraikat, elmondjuk őszinte véleményünket, amelyekből esetleg a borkészítők is tanulhatnak, épülhetnek, erőt meríthetnek.
Utolsó kommentek