Norbi barátom már korábban említette nekem,hogy ha egy pici időt is tud rá szakítani csak kimegy a Szegedi Borfesztre,bár ez már nem az a borfesztivál,amilyen egyszer-kétszer volt,vagyis amilyennek indult... Ezt az érzésünket mások beszámolója,véleménye is alátámasztják,nem vagyunk ezzel egyedül.Innen idézek egy sort,ami talán,valamikor igaz volt,de ma...
"Egyre értőbb a közönség, és nem a lerészegedés a cél, hanem a kvaterkázás, a jóízű beszélgetés, poharazgatás."
Norbi azt is előre vetítette nekem,hogy elsősorban a Tornai Pincészet boraira kíváncsi,mert kedvező változásokról értesült,szeretné,ha a kóstolható tételek maguk igazolnák ezt.Azt hiszem,így is volt,ez kiderül a posztból.Tessenek elolvasni:Szegedi Borfeszt 2009 élménybeszámoló Tornai Pincészetes és és Sike Tamásos speciál kollégiummal fűszerezve.Köszi Barátom!
"Szegedi Borfesztivál 2009: a Tornai Pincészet minőségi fellendülése és Sike Tamás újrafelfedezése
Mielőtt a címben szereplő két pincészettel foglalkoznék, mindenképpen szeretném általános benyomásaimat megosztani a Szegedi Borfesztiválról. Többek megtették ezt az elmúlt napokban, én sem bírok elmenni szótlanul mellette. Nagyszerű dolog, hogy a Dél-Alföld központjában megismerkedhetnek a borkedvelők az ország különböző tájairól származó borokkal, illetve jó néhány külhoni nedűvel is. Ami számomra rendkívül problémás, hogy jelenlegi formájában sokkal inkább hasonlít az esemény egy kontrolálatlan össznépi borivásra (ahol mellesleg be lehet tolni az arcba némi sültkolbászt meg egyéb finomságot). Megítélésem szerint jelenleg semmiképpen nem a kulturált borfogyasztásra ösztökél az esemény. Ne értse félre senki véleményemet, nem azt várom, hogy mindenki 5000 forintos Riedel pohárral és átszellemült arccal sétáljon a Széchenyi téren, de azért az elvárható lenne, hogy tisztességes kóstolópohárból igyuk a borokat (ezzel is megtisztelve a kóstolt bort és esélyt adva neki, hogy megmutassa magát). Többektől hallottam azt az érvet, hogy „de legalább bort isznak az emberek, ez is jobb mint a semmi”. Én ezt nem tudom elfogadni. Számos olyan embert láttam, akinek szerintem éppenséggel teljesen mindegy, hogy milyen alkoholos italt fogyaszt, csak ártson. Ez a hozzáállás nem a borról szól és nem egy magát nívósnak hirdető borfesztiválra való. A másik rendkívül problémás dolog az, hogy 3-4 borászat közé beszúrtak egy lángossütőt, vagy kolbászost, vagy egyéb oda nem való standot. Iszonyatosan megnehezíti a bor vizsgálatát, amikor „kellemes” zsírszag terjeng a légtérben. Röviden, a szervezőknek át kellene gondolniuk, mit akarnak ezzel az eseménnyel és ha borfesztiválnak hívjuk, akkor szervezzük meg a bornak, mint legnemesebb italnak kijáró tisztelettel.
A Tornai Pincészet neve régóta ismerősen cseng számomra, borivásra való áttérésem kezdetén (nagyjából 6 éve) találkoztam velük. Csodálkoztam rajta, hogy a többi somlóihoz képest meglehetősen mérsékelt árú tételekről volt szó. Igazán akkor sem és most sem értem miért volt ez így. Azt vettem ugyanis észre, hogy a borok egy része nagyon gyenge minőségű volt, illett rá az a (sajnos elterjedt) közvélekedés, hogy „márpedig” a somlói bor szinte ihatatlanul savas. Ezeket a borokat ingyen sem ittam volna meg. Egyébként kitűnően tolerálom a savakat, azzal nemigen lehet vádolni, hogy a lágy borokat kedvelem. Voltak viszont egészen remek italok is, amelyeket pedig erőteljesen alulértékeltnek tartottam (és vettem belőlük pár palackkal). Egy szó, mint száz, hullámzott a borok minősége, mint a Balaton. Pontosan emiatt bojkottot hirdettem a Tornai borok ellen, amelyet egészen a 2009 évi Szegedi Borfesztiválig be is tartottam. Most sem égi sugallat hatására döntöttem úgy, hogy ismét próbát teszek a Tornaival, hanem amiatt, hogy a (néha nagyon is) szigorú Borbarátban a borok java része kiváló értékelést kapott. A jó borok megszületésének hátterében nyilvánvaló a borkészítési filozófia megváltozása áll, amely új hozzáállást a pincészet borásza, Várszegi György képviseli. Tekintettel arra, hogy a pincészet óriásnak számít Somlón, teljesen logikus, hogy az „alapborok” mellett szelekciók is készülnek (fordítva is nézhetjük, szükséges a válogatások mellé, a szélesebb tömegek számára is elérhető, jó minőségű belépőborok készítése). Volt szerencsém végigkóstolni a borok nagy részét és meg kell állapítanom, hogy a pincészet kifejezetten előnyére változott. Az alapkategóriás borok kellemesen gyümölcsösek, tiszta ízűek, könnyen értelmezhetőek és ezerpárszáz forintért mérik palackját, ami egy korrekt somlóiért nagyszerű ár. A Top Selection sorozatból a juhfark, a furmint és a hárslevelű is elém került, ráadásul a 2006-os és 2007-es évjáratból is. Valamennyi bor szép. A 2007-es borok számomra egy minőségi kategóriával jobbak, mint az előző évjárat nedűi és az általam ismert somlaiak legjobbjaival találhatóak egy szinten. Nagyszerű a furmint és a juhfark is, de kedvencem a hárslevelű lett.
Top Selection hárslevelű 2007 Halvány arany szín, illata gazdagon gyümölcsös, fehér húsú őszibarackkal és némi kajszival; íze rendkívül tiszta, barackos, és remekül jön belőle az a sós-ásványos jelleg, amit annyira szeretek a Somló boraiban. Kifejezetten hosszú lecsengés, enyhe kesernyével. Nagyszerű bor, ajánlom minden borkedvelőnek.
Sike Tamás egri borász talán nincs a borvidék legismertebb termelői között, remélem ez meg fog változni. Tamást nagyjából négy éve ismertem meg Karcagon egy kiváló borvacsorán, amelyet Fazekas János karcagi borkereskedő barátom szervezett. Akkor mintegy tucatnyi bort kóstoltunk, a véleményem pedig felemás volt. Egyrészt éreztem azt, hogy a borok hibátlanok, ugyanakkor legnagyobb részük minden izgalomtól mentes. Volt ott muscat ottonel és rozé is jelentős maradékcukorral, amit sokan nagyra értékeltek, de azt hiszem, hogyha erre indult volna a borászat, akkor részemről ez a kis szösszenet soha nem került volna megírásra. A fehérborokat akkor túlságosan egyszerűnek, egyiket-másikat geil-nek gondoltam, viszont a 2003-as bikavér és merlot tetszett, bár kissé azok is körzős-vonalzós borok voltak. Aztán az évek folyamán kóstolgattam a Sike borokat, a leányka több évjáratban is tetszett, a sauvignon blanc és az olaszrizling meg egyáltalán nem. A 2005-ös bikavér sem tartozott a kedvenceim közé.
Aztán most, a borfesztiválon a fehéreket kihagytam, a vörösök közül kóstoltam viszont három kiemelkedőt: Kékfrankos selection, Bikavér superior és merlot, valamennyi 2006-ból. Kedvencem a 2006-os merlot volt.
Sike Tamás: Egri merlot 2006. Egy nagyszerű évjárat nagyszerű bora. Tamás említette, hogy szüretkor már sok töppedt szem is volt a tökéletesen érett szőlőben. Rubin szín. Illata rendkívül gazdag, gyümölcsös (szilva, meggy, áfonya) és fűszeres (főként fahéj) egyben. Szájban hasonló jegyeket lehet felfedezni. Közepes test, tökéletesen integrálódott hordós jegyek, kiváló zamatok, remek egri savak. A legjobb Sike-bor, amit eddig kóstoltam. Nem a legcizelláltabb merlot, de nagyon szép és ami a legfontosabb: a borász egyértelmű előrehaladását mutatja."
Utolsó kommentek