Pardi Norbi barátom sem lazsál,ahogy én sem,de Ő azért komolyabban,több időből,nagyobb tartalomból merítve szűrhet le tanulságokat,nem akárhogyan... Irígylem.Az egyetlen a Földön,akit irígylek Ő,mert tudom,miből maradok ki... Köszi Norbikám az újabb összefoglalót,ajánlót,élménybeszámolót!Lássuk!
Az elmúlt 7-8 napban rendesen belecsaptam a lecsóba, már legalábbis ami a borok kóstolását illeti, mert vagy 25-30 tételhez volt szerencsém. Természetesen nem fogok egyesével végigmenni rajta, de néhány érdekesebbről beszámolok.
Szóval kezdjük az elejéről. Először is volt egy kékfrankos teszt, ahol magyar prémium kategóriájú kékfrankosok csusszantak le a torkunkon. Már amelyik lecsusszant. Tízen vakkóstoltunk és nagyjából hasonló kép állt össze mindannyiunk fejében (no azért apróbb ízlésbeli különbségek voltak). Csak a teszt győzteséről írok hosszabban, illetve néhány borról röviden. Szóval amit nem ajánlok senkinek: Wunderlich KF barrique 2003. Amelyek nagyon szépek voltak (mondjuk 2000-5000Ft közötti összegért ez a minimum elvárás): Sebestyén KF válogatás 2006, Fekete Mihály KF válogatás 2003, Ráspi KF válogatás 2004, Konyári Jánoshegyi KF 2006, Tóth István: Egedhegyi KF 2003, Simon: Síkhegy KF 2003, Mészáros Pál: Bodzási KF 2006.
A Mészáros-féle kékfrankos nekem (és többeknek) nagyon tetszett, szép koncentrált anyag, remek szekszárdias, fűszeres jegyekkel, szuper. Sajnos 3200 forintot kérnek érte itt, amit megér különben, mert tényleg nagyon jó. Ezen kívül Simon Mágus 2003-as Síkhegyi kékfrankosát emelem ki, mert egyrészt a mezőnyben az egyik legszebb bor, másrészt a legolcsóbb (kb. 1500HUF). Ráspival továbbra sem tudok mit kezdeni. Itt meg ott ódákat zengenek róla. Én még nem találtam egyik borát sem kiemelkedőnek (hacsak a bor árát nem számítjuk), pedig négyet-ötöt már kóstoltam közülük. Ez a kékfrankos is szerintem inkább szép, mint különleges. Lehet egyszer rászánok egy hetet, hogy behatóbban vizsgálgassam Ráspi néhány borát. Ha akkor sem találom zseniálisnak egyiket sem, akkor az ő borai tényleg nem számomra lettek készítve, dehát annyi baj legyen.
Végül következzen a teszt győztese: Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2003. Franci a kedvenc termelőm Sopronból. Volt szerencsém többször személyesen is beszélgetni vele, elszánt, hozzáértő srác. A borai között pedig mindig van néhány gyöngyszem. Mint például az előbb említett tétel. Bizonyára Pisti számára is emlékezetes a 2002-es együtt kóstolt Spern Steiner, ami pár évvel ezelőtti tesztünkön is az egyik legjobb lett. Nos, az egy évvel fiatalabb társa sem marad el mögötte. Kitöltve meglehetősen sötét színű bort mustrálhatunk a pohárban, amely gyönyörű templomablakokat rajzol annak falára. És az illat kérem… Nagyon komplex, gyümölcsös, ásványos, mély illatok, pár percig csak ezzel voltam elfoglalva. A barrique érződik, de bőven tűréshatáron belül van. Szerencsére ezek a meggyes, rumosmeggyes, ásványos-sós, picit hordós jegyek az ízben is jönnek, és hosszan, nagyon hosszan megmaradnak. Egy ilyen bor fogyasztása maradandó élmény mindenki számára. Ha valaki szeretné megkóstolni, akkor gyorsan próbáljon még szerezni belőle, mert nem sok lehet már. Sajnos elég drágán mérik (kb. 5000 HUF), de esetleg szülinapra, vagy ünnepre megengedhetünk magunknak némi efféle luxust.
Utolsó kommentek