Kérem szépen ez szerelem.Beteljesülés termelő és fogyasztó kapcsolatában.Vannak ám borászok,vagy inkább borteremelők,akik csak plátói szerelemben állhatnak a fogyasztókkal,hogy miért,több oka lehet -és nem arról van szó,hogy egy termelő kézműves borokat készít,vagy sem,bár,sokszor az sem mellékes (Egyáltalán mi az,hogy kézműves bor? Itt érdemes filózni ezen...és valóban érdemes.) Most azonban halljuk,lássuk Norbi barátom és az Orsolya Pince legutóbbi aktusának részleteit!Köszönjük!
Látogatás az Orsolya pincében
A 2 héttel ezelőtti hosszúhétvégét én is kihasználtam és öcskössel, valamint az öregemmel ellátogattunk az Egri borvidékre, némi bort kóstolni. Az ostorosi Orsolya pince az egyik kedvencem országszerte. Több dolog is van amit szeretek bennük, de mint borissza a leginkább talán mégiscsak azt, hogy az esetlegesen gyengébbnek titulált évjáratokban is kiváló borokkal képesek előrukkolni. Miért? A válasz viszonylag egyszerű: kézművesség és ultra(radikális) terméskorlátozás. Ez utóbbi már-már rémisztőre sikerül néha, pláne amikor a természet is „besegít” a terméskorlátozásban mondjuk egy jégverés formájában. A 2005-ös évjárattól kezdve ismerem szinte minden borukat, mostani látogatásunk alkalmával több évjáraton átívelő volt a kínálat remek borokkal, illetve nagy ígéretekkel.
Sajnos fehérborból kisebb volt a felhozatal a szokásosnál, ami elsősorban annak tudható be, hogy azok rövidebb ideig érlelődnek fahordóban, palackozás után pedig a legtöbb tétel (főleg amiből csak néhány száz palack készült) pillanatok alatt elfogy. Most is így volt, ezért csak néhány hordómintát kóstoltunk: 2007-es chardonnay és olaszrizling a Görbesoros dűlőből, számomra mindkettő ígéretesnek tűnt, valamint 2008-as éppen kierjedt viognier, illetve leányka (rögtön kettő, a Hermány és a Síkhegy dűlőből), ezek is szép anyagok. Majd meglátjuk 8-10 hónap múlva a végeredményt.
A fehérboros „bemelegítés” után jöttek a vörösök szép számmal. Nagy része ezeknek is hordóminta volt. Nem fogok egyesével írni róluk, összességében szép savú, húsos borok voltak, némelyik már két éve hordóban pihen és lassan palackozásra kerül. Számomra toronymagasan kiemelkedett a 2007-es kadarka, amelyből már nagyon szeretnék megkaparintani pár palackkal. Szép „piros” színű bor, virgoncan rohangászik a pohárban. Az illata rendkívül kedves számomra: hecsedli minden mennyiségben, némi édes cseresznyés beütés és kellemes fűszerkavalkád. Gyönyörű. Öreg hordóban érett a bor, így szerencsére a hordó nemhogy nem domináns, de éppencsak megtalálható. Kóstolva a cseresznye kerül előtérbe, a hecsedli kissé lemarad, a fűszerek szépen kísérnek, a savak zseniálisak, tannint pedig csak leheletnyit találunk. Ilyennek képzelek én egy kadarkát, a délvidéki Maurer Oszkártól kóstoltam hasonlót. A 2006-os pinot noir már palackos tétel volt: tipikus pinot-s illatok és ízek gombával, avarral, szamócával, pici hecsedlivel. Szép savú, gerinces bor, néhány évig még biztosan emelkedő pályán. Kóstoltuk a 2005-ös párját, ami szintén nagyon izgalmas, érett tétel, az utóíze volt csak picit rövid. A 2006-os Kutyahegyi zweigelt következett: az előző évjárat nagyot szólt, nagyon tömény, de egyensúlyban levő bort adott. Itt most egy „normális” vörösbort kóstolhattunk, amely szépen hordozza az évjárat jellegzetességeit: jó savak, megfelelő test és alkohol. Szép bor. Ezután következett a Tehéntánc 2006-ból, ami tulajdonképpen bikavér is lehetne: kékfrankosból, cabernet franc-ból és merlot-ból áll. Azért is nevezném bikavérnek, mert az én bikavérképemhez is elég közel áll: remek (talán most még kicsit sok is) savak, jó közepes test, gyümölcsösség, dinamikusság, pulzálás. Az utolsó tétel a Százrejtekű nevű 2006-os bor volt, cabernet franc és merlot házasítás 80-20 arányban. A savak itt kevésbé voltak intenzívek, mint a Tehéntáncnál, így ez most kedvesebb bor benyomását keltette. Ez is kellően koncentrált, gyümölcsös, hosszú utóízzel.
Nagyon szép borok kerültek elő ismét a kis ostorosi pincéből. Évente egyszer igyekszem elzarándokolni Orsolyáékhoz. Orsival és Zolival hosszasan lehet beszélgetni mindenféle boros témákról, ami szintén remek kikapcsolódás. A nedűk meg magukért beszélnek.
Utolsó kommentek