Úgy döntöttem lezárom év végi étel-ital élményeink beszámolójának tárházát,pedig tudnék még ezen kívül is mesélni,azonban lépnem kell sürgetőbb,komolyabb és főleg komondort érintő kérdések felé.A környezetvédelmi- és gazdasági világválság problemítikájáról nem is beszélve!

Az ünnepek alatt volt szerencsém alkotásokat élvezni és az alkotás örömét élvezni.Igazából nem posztolok ide minden ételkölteménynek nem,de kreatív,iziben összedobott,mégis átgondolt alkotásnak már nevezhető gasztronómiai halálugrásomat,most ezt mégis bedobom a közösbe.A borokról nem is beszélve,hátha elszaladtok egy-két palack élményért,hogy megízleljétek Bacchuss rímfaragásnak eredményeit!

Tehát egy "sárgahüvelyű sertéslány paprikásan" fantázia nevű szösszenetet készítettem,persze abból ami volt otthon -kolbászt direkt nem tettem bele,nehogy galiba legyen az elnevezésnél... Amúgyis,egy ideje nem teszek fel minden bmv alkotást,nehogy az a vád érjen,hogy én csak ilyen minden vackot beledobálós kajákat vagyok képes az asztalra tenni...pedig,egy hihetetlenül ízletes olajbógyós rizst is alkottam az ünnepek alatt,mivel Karácsonyra,István napra meg mit tudom én mire több kedves hozzátartozómtól is olivabogyót kaptam ajándékba.Ezúton is köszönöm!

A sertés comb szeleteket előbb megpároltam,hogy ne sokáig kelljen tökölni vele,majd egy paprikás alapot készítettem,amiben jól megforgatva és -lévén szó paprikásról- viszonylag sok vízzel felöntve tovább pároltam a hús szeleteket.Aztán,én sokkal a vége előtt beletettem a fagyasztóból előkerített sárga hüvelyű zöldbab maradékunkat.Persze,aki nem akarja szétfőzni benne,és a szaft részévé tenni a sárgahüvelyű zöldbabot,az inkább csak kevéssel az elkészülte előtt adja hozzá,hogy jobban érvényesüljön a zöldbab.Természetesen semmi humbuk nem volt,só,fekete bors őrölve,illetve egy kevés zöldség zöldje,majd a vége felé 3 gyönyörű paradicsom.Kérem tisztelettel,az őrölt piros paprikám egyenesen from Szeged,háztól,hihetetlen minőségben -mondanom sem kell,hogy feleannyit érdemes felhasznélni belőle,mint az átlagos,mondhatni bolti minőségből... Ennyi.Igen ízletes lett.

Tovább lépve az ünnepi forgatagban elő kell vennem egy újabb Heimann dicséretet:2006-ból fogyasztottam egy szekszárdi kékfrankosukat.Elsősorban nem a fajtajellegessége miatt,azaz pontosabban fogalmazva,a tartásban jelentkező kékfrankosság mellett,sokkal inkább a termőhely,Szekszárd megmutatása miatt kell,hogy elővegyem és méltassam,ajánljam.Illatos,izgalmas,a pohárban tetszetős színnel,mozgással megnyílvánuló,szájban pedig egy korty Szekszárddal és szép lecsengéssel,semmi tannin-,vagy savkönyököléssel tolakodó érzettel!Remek kékfrankos,remek alkotás a termőhely méltó bemutatására!Köszönjük!

Alábbi balatoni alkotás pedig az olaszrizlingek -nem mondom,hogy- ne továbbja,de egyik legelegánsabb példánya.Légli Ottó nevét ritkán említjük,de ez csak azért van,mert korántsem hanyagolandó műveit áruk miatt ritkán emelhetjük szánkhoz!Ez az enyhe ásványossággal,igen komoly tartással megáldott,amúgy nem a megszokott fajtajellegességet mutató,úgy értem,nem a könnyedebb,hú de olaszrizlinges verziót hozó tétel,a nagy olaszrizling álmok felé mutat.Ha valaki még tud szerezni,az akkor tegye meg,ha a nagy magyar fehérek oltára felé igyekszik alázatteljes,megfontolt lépteivel!De kár,hogy nem fogyaszthatom többször ebben az életben...