Először is legnagyobb örömömre bejelenthetem nyílvánosan is,hogy Pardi Norbi barátom él!!!!Én persze,ezzel eddig is tisztába voltam,de ez blogomról nem mindenki számára lehetett egyértelmű.Doktorira készülő -ahogy egyetemi albérletes,koleszos éveink alatt viccesen neveztük egymást- "ex-élettársam" ezerrel dolgozik azon,hogy az idei évben jóval 30 előtt (!!!) egy jelentős szakaszát zárja le életének,mely élete egyébként sok-sok élményben bővelkedik.Ezt tanúsítja nem mindennapi egri fehérekről szóló rövid,tömör beszámolója is.Köszi Barátom!
"Azok a szép egri fehérek
A szokásos koleszos kóstolón még január folyamán egri fehérborokat vettünk sorra. A vörösek februárban következtek, rövidesen beszámolok róluk is. Mindenképpen két alkalmat akartam rászánni az egriekre, mert 3-3 fehér és vörös biztosan kevés egy valamirevaló bemutatáshoz. Szóval hat fehéret szedtem össze egyik kedvenc borvidékemről. Igyekeztem többféle fajtát, stílust bemutatni. Meggyőződésem, hogy Eger kiválóan alkalmas tartalmas fehérborok elkészítésére és azt hiszem a kóstolt hat bor ebben a hitemben tovább erősít.
Csutorás: Délidő 2007. Csutorás Feri borait mintegy 5 éve kóstolgatom (mi több iszom) rendszeresen. A történet ott kezdődött, hogy Fazekas János karcagi borszerető barátom ajánlott tőle egy 2002-es bikavért. Attól szépen lehidaltam és azóta nem sok beszerezhető borát mulasztottam el megkóstolni. Nem ő készíti a legszofisztikáltabb borokat a borvidéken, de egyszerűen tetszik a borok stílusa. Ez a bor is egyedi, egy fahordóban érlelt cserszegi fűszeresről van szó. Számos alkalommal hallottam (és vallottam), hogy ezt a fajtát nem kellene fahordóba tenni, de itt az élő (de már nemigen kapható) példa, hogy ez sem főbenjáró bűn. Könnyű nyári bornak szánták, de szerintem nem is annyira könnyű és télen is kiválóan fogyasztható. Illatából vett el a fahordó, azonban ízéhez (és egyáltalán az összképhez) sokat tett hozzá. Tetszetős darab.
St. Andrea: Szóláti olaszrizling 2007. Nem, nem és nem. Röviden így tudnám összefoglalni Lőrincz Gyuri fehérborairól alkotott képemet. Folyton az az érzésem, hogy kiváló alapanyagot csap agyon a borász a túlzott fahasználattal. Sajnos erre a borra is igaz a fenti megállapítás. A bor egyébként hibátlan, csak egyszerűen a rengeteg vanília, a hordóból jövő további fűszeres vonal nálam teljes mértékben elnyomja a bor (és főleg az olaszrizling) erényeit. Ez természetesen az én magánvéleményem, bizonyára vannak, akiknek bejön ez a stílus.
Monarchia: Chardonnay battonage 2006. Remek bor. A kultúrált hordóhasználat mintapéldánya. Pohárba töltve már mutatja, hogy komoly borral van dolgunk, méltóságteljesen mozog. Első szippantásra pici vaníliát érezni, majd a fajtára jellemző vajasság bukkan fel. Kóstolva egy dinamikus tételt ízlelhetünk: közepes test, elegendő sav, sőt még picike szénsav is felfedezhető. Nagyon szép ásványok bukkannak fel később, lecsengése kifejezetten hosszú.
Orsolya: Leányka, Tag dűlő 2006. Ha egri leányka, akkor Orsolya pince! Sokáig három különböző dűlőből származó leánykát kóstolhattunk a pincétől, de 2007-től a Tag dűlőtől megváltak. Kár érte, mert remek tételeket lehetett onnan ízlelni. A 2005-ös kifejezetten robosztus volt, ez most egy normál fehérbor. A pince fehérboraira jellemző tuttis jegyek jönnek elsősorban, pici gyümölccsel és cukorkával kiegészülve. Savakból nem ártana picit több, bár voltak, akik elégnek találták. Szép bor, de ittam tőlük szebb leánykát.
Simon József: Sauvignon blanc 2002. Nem rajongok a magyar SB-ok tekintélyes részéért, de ez kiváló. Nem is igazán SB, inkább amolyan simonos bor. A bor félédes, alkoholtartalma 15,5%, beltartalma hatalmas. Illatában először enyhe hordós jegyeket (vanília, fűszerek) lehet felfedezni, majd jön a sauvignon-os füves, méginkább szénás vonal. Robosztus, komoly bor, amely ereje teljében van, savtartalma elegendő. Pár évig még biztosan tartja magát.
Simon József: Júlia aszú 2002. A kóstolóra sikerült kérni belőle egy palackkal. Olaszrizlingből készült egri különlegesség. Mélyarany szín, gyümölcsös, bár már kissé oxidált illatok. Szájban szembetűnő rendkívül magas cukor és alacsony savtartalma, ami kicsit ragadóssá teszi. Szép bor, kár a sok cukorért. Dehát Egertől nem is édesborban várunk csodákat. Mindenesetre különleges a bor, köszönjük Simon Úrnak, hogy rendelkezésünkre bocsátott egy palackot. "
Utolsó kommentek