"Üdv minden komondoros, leendő komondoros, és csak olvasgató látogatónak. Pisti néhány hete említette, szeretne egy Bikácsos bejegyzést tenni a blogra, rám bízza a képek összeválogatását, és a hozzáfűzött megjegyzéseim-gondolataim leírását.

 

 

 

 

 

 

 

 

A komondorosok tudják rólam, Bikács már a második komondor, aki a mi udvarunkban él, és ha eljön az idő -remélem még sok- sok év múlva- őt is egy komondor fogja követni. Ebből gondolom kitetszik, hogy elfogult vagyok a komondor iránt, sőt már mondhatom, hogy elfogultak vagyunk, mert jelenlegi barátnőm, -aki ha megérjük szeptembertől a feleségem lesz- (még kimondani is fura) szintén rajongója lett a fajtának. A komondorról rengeteg mindent lehet olvasni, száraz tényeket, olvasmányos leírásokat, legendákat, stb., ezért itt most én csak érzéseket, gondolatokat osztanék meg az olvasóval, remélvén hogy néhányan majd jobban utánanéznek a fajtának, esetleg fölmerül az is némelyekben hogy egy hasonló jószág őrködjön az udvarukban.

 

 

 

 

Első komondoromat tíz évvel ezelőtt vásároltam. Akkor se, és majd másfél éve, mikor a Bikácsot kellet kiválasztani, föl se merült bennem hogy ne törzskönyves jószágot vegyek. Tenyésztői ambícióim, akkor se voltak és később se lettek. Az a véleményem, ha magyarfajta kutyát választottam, ennyivel tartozom az ősöknek, vagy ha nagy szavakat akarnék használni, a Hazámnak, hogy az évszázadok alatt itt kialakult-kitenyésztett fajta fönnmaradásához egy törzskönyves komondor árával hozzájáruljak.

 

 

 

Tíz év a komondorok mellett, és mostanában gyakran azt érzem semmit se tudok ezekről a remek jószágokról. Próbálom összehasonlítani a Kopját és a Bikácsot, melyik mit csinált hasonló szituációban, aztán inkább nem gondolkodom rajta melyik miért csinálja-csinálta azt amit éppen csinált, csak örülök hogy egy ilyen jószág van az udvarban.

Pár szót a Bikácsról: egy közepes termetű (jelenleg 76-78 cm marmagasságú) egyed. A végtagjai lényegesen korrektebbek mint a Kopjáé voltak. Ami számomra nagyon fontos, nagyon jó a szőrminősége, most úgy látom szép szalagos szőrtakarót tudok nála kialakítani. Ami nem tetszik benne az a farok tartása, bár most hogy kezd komolyodni, mintha egy kicsit javult volna. Nekem egy komondor égrevágott farokkal nem kelti azt a harmonikus képet, mint amikor látom ugyan hogy van a jószágnak farka, de azt nem fölemelve lengeti a gazda üdvözlésékor. 

 

 

 

 

Sajnos úgy alakult, hogy az én jószágom tenyészértéke nulla, egy foghiány miatt, de nekem ez nem tragédia, csalódást egy félreértés okozott, amit csak jó pár hónap után tisztáztunk a tenyésztővel. Most úgy érzem minden rendben van köztünk, (ahogy a Tóni mondta „ nem egy kutyán fog múlni a barátságunk”)    azt tanácsolom a hasonló helyzetbe kerülőknek, ne essenek az én hibámba próbálják élőszóval tisztázni a hasonló helyzetet.

 

Végül néhány gondolat a hasznáról: Én azon a véleményen vagyok, ha az ember kutyát tart, akkor az a jószág ne csak a kert dísze legyen, vagy ne azért legyen kutyánk hogy „legyen kinek odaadni a maradékot”, szerintem legyen némi őrző funkciója is az ebnek. Na most aki nézett már szembe egy kerítésre föltámaszkodó komondorral, esetleg látott már egy több mint hatvankilós kutyát fektéből fölpattanva felé rohanni, az tudja, olyankor az ember egy pillanatig elgondolkozik azon, vajon a kerítés elég erős-e...

 

Persze, ha egy bűnöző kinézett magának egy helyet, hogy onnan valami konkrét dolgot elraboljon, az valószínűleg fölkészül a kertben őrködő komondor ellen is, de szerencsére ilyen helyzet ritkán van. Viszont az alkalmi besurranókat, tolvajokat, rossz szándékú embereket egy ilyen kutya távol tart. Mi nyugodtan alszunk, mint az egyik képen is látható, egy ilyen kutya fekszik az ajtónkban, és ha mást nem is csinálna, a sötétben akkor is átesne rajta az, aki be szeretne jutni a lakásba. :)