A kb. egy éve Robert Kiss által figyelmembe ajánlott ceglédi borszaküzletben,a Borvidékek Bor és Pálinka Szaküzletben nem egyszer vásároltam 3-4 paraméter (pl. stílus,évjárat,termőhelyek,ár) bemondása után korrekt,általam elképzelt bort az értő kiszolgálásnak köszönhetően -és nem egyszer kaptam jeles borászatok borászai társaságában töltendő borkóstolóra meghívást,melyekre eddig nem jutottam el.Most azonban,végre el is megyek -Sógival kóstolunk.
Amit -a meghívó szerint (is)- érdemes/illik tudni:
Heimannék földkórosak, röghöz kötöttek, ahogy Zoltán fogalmaz. A hagyomány náluk nem üres szólam. Heimann kilenc generációra visszatekintő bormester, korábban az édesapja vitte a pincét, Zoltán bátyja építette fel a birtokot, a stafétát pedig nagyobbik fia fogja átvenni egyszer. Heimannék sokat beleöltek a birtokba, hogy ismét hagyományt teremthessenek belőle. A borászkodás náluk mindazt jelenti, ami egy palack bor előállítása mögött meghúzódik: címke, nyomdaköltség, parafa dugó, üveg, munkások bére, traktor, de még a festék is, amellyel a hordók abroncsát lemázolják .A szó jelentéskörébe mindez éppúgy beletartozik, mint a szüreti időpont megválasztása, vagy a termesztés és feldolgozás során felmerülő problémák és számtalan döntés meghozatala. Könnyű minderről megfeledkezni annak, aki a pohár másik oldalán a végeredményt élvezi.
A régi Heimann pince alapjaira épült birtok az Ivánvölgyi tetőn fekszik. A feldolgozóban most is ott áll az a fakád, amelyben még Zoltán ükapja erjesztette a bort. A dombon 2002-ben telepítették újra a szőlőt. Amúgy 21-22 hektárra rúg a területük, amely hét különálló tagban, két kilométeres sugarú körön belül helyezkedik el.
A fajtaösszetétel tekintetében anno Gál Tibor tanácsait követték, szerették volna megtalálni az egyensúlyt a hazai és világfajták között, ez utóbbi a kékszőlők felét adja: merlot, cabernet franc, shyraz, pinot noir, illetve a ritkaságszámba menő sagrantino és tannat is megtalálható a Heimann-ültetvényeken.
A közép-európai fajták közül nagy jelentőséget tulajdonítanak a kadarkának, amely egyértelműen Szekszárdhoz köthető, őshonos szőlőfajtánk.
Ha egyszer meglesz a világ- és a magyar fajták egyensúlya, akkor lehet igazán cuvée-ben gondolkodni. Lombon, fürtön, metszésmódon látszik a tudatosság, a koncepció. Elképesztő rend és gondosság a szőlőben, a feldolgozóban és a pincében.
Heimannék a hozamkorlátozást komolyan veszik, de játszanak is vele. Nagy átlagban 90 dekagramm per tőke terheléssel dolgoznak, néhány éve engedhetik meg maguknak, hogy komolyan vegyék a terhelést.
Mivel mostanság fordult termőre a területeik többsége, sok a szűztermés, még nem lehet levonni konzekvenciákat. Tavaly megduplázódott a termőterület. A termésmennyiség is nőtt, a fajtákat most még külön-külön kell megmutatni: fajtatiszta borok készülnek (tanulmányok, ha úgy tetszik), amelyekből kiderül, hol a helyük a többiek között. A háttérben pedig gőzerővel készülnek a csúcs cuvée-kre.
A kísérletezés szónak mindenestre náluk értelme is van: a terhelés megválasztása, a leválogatás ideje, a fürt harmadolása, a fakád vagy betonkád közötti választás mind ennek a része. Kicsi vagy nagy hordó, francia vagy magyar.
Utolsó kommentek