Helyszín: Kőröstetétlen – Abony közötti terület
Kert vége, lucerna föld, körbálák között Időpont: 2009. 05. 24. /07:40 – 08:35
Időjárás: Napos, meleg idő.
Élménybeszámoló.
Vasárnap reggel esedékes munkáim (pl. legeltetés,etetés,itatás,kaszálás) végeztével egy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag késztetést éreztem arra, hogy távcsövem elővegyem és a körbálákkal „megszórt” lucernatarlót végigpásztázzam. Sokáig nem kellett nézelődnöm, mert a föld végében, kb. 300 méterre álló körbála tetején felismerni véltem azt a „beazonosíthatatlan” ragadozó madarat, amit tavaly, a nyári hónapokban többször láttam a környéken, de nem jutottam vele dűlőre. Most „megfogtam”.
Nekem háttal ült a bálán és tollászkodott, néha szárnyait nyújtogatta, olykor-olykor meg 180 fokba elfordítva fejét nézett a falu felé, mintha csak engem szúrt volna ki magának megfigyelésre szinte kerek, felülről kissé lapított fejével. Ha már így álltunk, megviselt, de használható 16 éve is már használtan kapott 10x50-es orosz távcsövem bevittem a házba, az autóban felejtett kölcsönben lévő Leica 12x50-es távcsövet pedig előkaptam, de iziben, persze kimért rohanással, nehogy a madár elijedjen!
Termete nagyobb, mint az egerészölyvvé (Buteo buteo), feje, vállai világos barnák, háta, szárnyai sötétbarnák, faroktollai világosak, vörhenyesek, szárnyaiban a fej színéhez hasonló világosságú folt, vagy inkább csak vonal látható. Miután úgy döntöttem, hogy a 8 óra környékére tervezett programomat felülírom ezzel a megfigyeléssel, gondolva, hogy pontot teszek az ügy végére és addig el nem mozdulok, amíg nem látom ilyen közelről felröpülni, elszállni ezt a méltóságteljesen tollászkodó gyönyörűséget, befészkeltem magam a mutatóba maradt szénakazlam tövébe és szépen, türelmesen figyeltem.
Többszörösen jól tettem. Május lévén zsong, él a táj. Egyetlen sávban távcsövezve, csak a megfigyelés alatt tartott ragadozó madár irányában és fülemet hegyezve a listában található madárfajokat láttam, hallottam a kertünk végében ülve.
Aztán, egyszer csak berepült a képbe egy újabb ragadozó madár: a megfigyelt bálától kb. 20-30 méterre a földre szállt egy kb. ugyanolyan nagyságú, hófehér fejű, kisebb vörhenyes foltokkal tarkított mellű első gondolatra hím egyed. Aztán pár percen belül fellibbent a körbálára a tojóhoz, vele szembe. Gyönyörűek voltak így együtt. Fényképezőgépemhez persze, még nem kértem kölcsön az optikát, amivel most fantasztikus képeket tudnék lőni, bár a fene hagyná ott ilyenkor a megfigyelő állást, de mindegy is. A lényegesebb, hogy most végre jó látási viszonyok között, közelről, tisztán látom a tavalyi fajt, ezúttal meghatározva: pusztai ölyv (Buteo rufinus) pár mutatja magát…
Szintén pár perc múlva a hím alacsonyan szállva úgy 300 méterrel odébb keletre, tavaly is kedvelt száraz ágas fára ült, majd pár perccel később már minimum 1-2 kilométeres távolságban Abony irányában lévő magányos nyárfa lombkoronába szállt be, eltűnve szemem elől. Ekkor azonnal a tojóhoz tértem vissza, aki éppen ekkor elrugaszkodott és egyenesen a hím után szállt, ugyanabba a lombkoronába érkezve…
Post scriptum: ma reggel 06:45-kor ismét a lucerna tábla végében ült a tojó egy körbála tetején, tőle keletre pedig, a száraz ágas fán a hím; bízom a pozitív folytatásban –jövök még!
Utolsó kommentek