A közelmúltban volt szerencsém néhány olyan személlyel találkoznom,akikkel beszélgetni,eszmecserét folytatni,egyszerűen csak a saját közegükben időzni,feloldódni szellemi-lelki építkezést jelentett számomra.Időm nem sok van az elmélkedésre,emlékezésre,mégis legalább érintőlegesen meg kell említsem őket,mivel,nem szeretném,ha ezek az emberek,hozzájuk köthető élményeim mások (barátaim,kíváncsiskodó olvasóim) számára nyomtalanul eltűnnének és megosztatlanul csak a sajátjaim maradnának.
Hogy miért kellene megismerni őket?Mert példaértékűek.
16-17 éves lehettem,amikor Urbán Sanyi bácsi a Jászkun Természetvédelmi Szervezet szervezésében egy főleg terepbejárásra,madármegfigyelésre,észlelésekre alapozott élőhely-felmérés elvégzését kezdeményezte a Tiszazugban,főleg Tiszakürt még biciklivel is bejárható környékén.Nagyjából hatan voltunk,fiatalok és a Tiszakürti Arborétum igazgatójának köszönhetően ott,az Arborétumban verhettük fel sátrainkat.
Nem sok idő kellett ahhoz,hogy az Arborétum igazgatójával,név szerint Tálas Lászlóval közvetlenebb kapcsolatba kerüljünk és egy délután a családiháza alatti borospincében vendégeljen meg minket.Nos,merem állítani,hogy a hat fős társaságból (3 fiú,3 lány) egy ember sem volt,aki ifjú korára picit is magába szívott volna a kultúráltnak nevezett borfogyasztás szokásaiból -persze,minket ez csöppet sem zavart abban,hogy élvezzük az előadást és kóstolást...
(Zárójelben jegyzem meg,már (vagy még?) Hamvas Béla azt mondta:
"Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van bor-ország és van pálinka-ország. Eszerint van bornép és pálinkanép. (...) A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok."
Zárójel bezárva.)
Mindenesetre,Tálas úr szeretettel és nagy lelkesedéssel kóstoltatta velünk -a nagyjából az ideihez hasonlóan akkor is 40 fok Celsius körüli nyári napok egyikén- hűs pincéjében a sajátkezűleg készített borait.
Az élmény örökre emléket vésett belém,így nagyjából egy tucatnyi évvel később egy nap Szegeden Pardi Norbi barátommal -talán,éppen borozgatás közben- eldöntöttük,el kell menjünk egyszer az azóta a Kiskunsági Borvidék Tiszakürti Hegyközségének vezetőjévé választott Tálas úrhoz kóstolni.Nos,az Arborétumban rendszeres,visszatérő vendég vagyok családommal,de Tálas úrral nagyjából 15 év után találkozhattam újra.
A családiház pincéjében beszélgetve hamar letisztult,hogy "Jól van,akkor egy helyről jöttünk...".Tálas Laci saját be-/hitvallása szerint leglább 20 évvel hosszabbítja meg édesapja életét azzal,hogy munkája mellett vállalja a családi szőlő gondozását és a borkészítést,és ez nagyjából elárult mindent a pincében ülők értékrendjéről,amely az ősökkel kezdődik.Azt hiszem,ezúttal -ahogy hasonlóan tisztelt borászoknál tett látogatásom után sem szoktam,most- sem fogok kóstolási jegyzeteimbe bonyolódni,mert ennél többről van szó.A Tálas Lacinál kóstolt kékfrankosok,cabernet sauvignonok -akár 2004-es,06-os,vagy a legfrissebb 08-as évjáratokról legyen is szó- mind a sötét színű,gazdag,fajtajelleges illatú és szájban gyümölcsös,lekerekedett,jól iható kategóriát képviselték.Ami nem elhanyagolható,ezen nevelkedhetne a magyar paraszt -ahogy nagyapám mondta,"az egyszeri ember" is- hogy minden este a vacsorája után a szőlőben készült,valódi,korrekt,illatos,zamatos bort igya egy jó üzlet keretében...
Nem véletlenül írtam,hogy a szőlőben készült,hogy előre vetítsem a legfontosabb momentumot a Tálas elvekben:Laci a metszésre esküszik.Ott dől el minden.Ahogy ő mondja,a legnagyobb baj,hogy akik a szőlőben dolgoznak,nem értenek a metszéshez,pedig,jóformán ott kell beállítani az éves termést,mind mennyiségre,mind minőségre.A zöldszüret sokkolja a növényt és ez később érződik is a borban.Nos,minket inkább az élmény sokkolt.Nem csak a kóstolt cabernet-k,kékfrankosok és fehér cuvée kapcsán,hanem a Tálas Laciból felénk önzetlenül áradó tudás kapcsán,mind a múltról,mind a szőlőben tapasztaltakról,mind a borászszakmát befolyásoló jelenről.
Nem mellékesen,éppen tegnap gurítottam le Tálas Laci 2006-os kékfrankosát:egy sötét színű,üde,piros húsú gyümölcsök és az érett kékfrankos illatát,szájban ugyanezen jegyek zamatát árasztó jól iható,nem vastag,az a típusú,amit meg lehet inni jó ízűen.Olyannyira jó ízűen,hogy utána egy 2004-es még érettebb cabernet sauvignonba is belekezdtünk 22.00 körül -a sajtkészítés lendületesebb indításához.
Utolsó kommentek