Németh Attila Gáborról (illetve főleg a borairól) már többször is értekeztem blogunk hasábjain. Ha valaki kicsit többet akar róla tudni, kattintson ide. Borait mintegy hat, őt pedig négy éve ismerem és kifejezetten a NAG borok rajongója vagyok. Nagyon jellegzetes stílusban készülnek a nedűk: érett alapanyag (sőt, olykor túlérett), többnyire fahordós erjesztés és érlelés, melynek eredménye nagyon gazdag, testes borok, gyakran magas alkohollal és maradékcukorral. Többnyire fehérborok készülnek, de akad 1-1 vörös tétel is. Legutóbb bő hónapja jártam nála Mátraalján, élményeimet osztom most meg olvasóinkkal.
Július végén, gyönyörű napos időben utaztam negyedmagammal Gyöngyöstarjánba. Nem volt forróság, ami kifejezetten kedvezett a kóstoláshoz. Attila egy 2007-es fehér Concubinával fogadott, ami nem éppen egy könnyed bor. Ha lehet hinni a Bortársaság honlapjának, akkor 55% chardonnay, 15% hárslevelű, 15% olaszrizling és 15% tramini alkotja. Halványsárga színű, gazdagon gyümölcsös bor mind illatban, mind ízben, érezni kevés hordóvaníliát és jelentős édességet. Kicsit több sav elkelne a borban, mert így kissé lustának hat, de nekem ennek ellenére tetszett, bár a 2006-os, illetve 2004-es társa szebbnek tűnt. Kiváló rászokató bor. Rögtön a jelenlegi kedvencemmel folytattuk, ami egy 2005-ös hárslevelű-chardonnay cuvée (60-40 arányban), a Cserepes dűlőből szüretelve, korábban már kóstoltam, nem lett rosszabb. Mélysárga szín, illatából trópusi gyümölcsök, méz, hársvirág illat árad, ízében is hasonlóan gazdag, nagy testű, öblös bor. Egyszerűen zseniális. Itt is van némi maradékcukor, de engem abszolút nem zavart, a majdnem 15%-os alkohol sem kandikált ki.
NAG néhány éve Tokaj-Hegyalján is készít bort. Reményeim szerint nem fog Mátraalja sem háttérbe szorulni és bírja Attila cérnával a két birtok együttes vezetését. A mádi birtok Attila testvérével és annak feleségével együttműködésben jött létre (a tesó feleségével együtt az USA-ban dolgozik orvosként, így a birtok finanszírozása elsősorban onnan történik). A tokaji borokat jelen állás szerint az Egyesült Államokban szeretnék értékesíteni, Mádon valószínűleg hozzá lehet azonban majd jutni. Attila az ottani birtokról egy 2005-ös száraz hárslevelűt (a Betsek és Veresek dűlő bora) mutatott elsőként. Halványsárga színű bor, gazdagon gyümölcsös (sárga- és őszibarack) illatban és ízben is. A savak tökéletesen csiszoltak, vannak rendesen, és tartják a bort. Kiváló darab.
Visszakanyarodtunk a mátraaljai borokhoz, Veresföldi chardonnay következett 2005-ből. Többször kóstoltam ezt a tételt, de még nem találtam egyszer sem igazán meggyőzőnek. Érezni belőle az ennek a bornak korábbi évjárataira is jellemző gyümölcsösséget, vajasságot, krémességet, de mégis valami diszharmonikus jegy, kis keserűség becsempészi magát és elrontja a képet. Szerencsémre megkóstoltuk a 2004-es tesóját is. Ez már tökéletesen érett állapotban van: aranyszín, maracuja, sárgabarack illat, ízben krémesség, gyümölcsösség, némi kukorica is beköszön. Hosszú és sima, kiváló. Megítélésem szerint jobb már nem lesz, akinek van még belőle fogyassza el rövidesen. 2006-os syrah következett. Nem saját szőlő termése. Rubin szín, illatában fahéj, bors, meggy és szilva érkezik, ízében is gazdagon gyümölcsös (szilva). Remek savak, érett tanninok, hosszú utóíz. Szép. A 2007-es syrah máshogy sikerült, de az is igen tetszetős: a meleg nyárnak köszönhetően sokkal koncentráltabb, picit lágyabb is, kevéske bors és szilva minden mennyiségben ízben és illatban. Szuper. Ebből már nem sikerült beszerezni, elkapkodták, mint a cukrot. Igazi boregyéniség következett: NAG birtokol a Diós dűlőben talán félhektárnyi sárgamuskotályt. Ebből rendszerint egy magas cukortartalmú desszertbor szokott születni. 2004-ben azonban hogy-hogynem szárazra erjedt a tétel, ehhez 14-es alkohol és 11-es sav társul. Nos, 11g/l sav egy hatputtonyos aszúnak is elegendő szokott lenni, el tudja képzelni bárki, hogy milyen savérzete van ennek a száraz tételnek. Extrém bor, sorsa egyelőre bizonytalan. Emlékeim szerint 2003-ból ittam utoljára olaszrizlinget Attilától, most egy 2006-ost mutatott, Oldalrizling a neve, a Cserepesből való. Novemberi szüret bora, tipikus NAG (és nagy) bor: áradó gyümölcsösség, vastag, szinte harapható. Ebben is maradt cukor rendesen, de a savak szépen egyensúlyban tartják, a korty végén kis kesernye érezhető. Kiváló. A Diós sárgamuskotály 2007 következett: halványsárga szín, áradóan muskotályos illat, de nem geil, íze a friss csemegeszőlőé. Szerintem ebben az évjáratban kicsit nehézkesebb lett a bor, a több, mint 100g/l cukor elbírna még némi savat. Ezt követte a 2006-os Hanna nevű sárgamuskotály a Cserepesből: elképesztő koncentráció, áradó illat és íz, de sajnos itt is azt kell mondjam, hogy kevés a sav az irdatlan sok cukorhoz (200 g/l felett). Mondanom sem kell, azért az előbb említett két bor bármelyikét szívesen elkortyolgatnám desszertként. Zárásként 6 puttonyos aszút kaptunk 2005-ből: sárgamuskotály, hárslevelű és zéta szőlőkből készült. Illatát nehéz szétszálazni: sárgabarack, mangó, birs, kapor(!). Szájban nagyon telt, nagyon élő anyag, koncentrált, komplex, hosszú, felszíne alig cseres, egyszerűen zseniális.
Attila borait csak ajánlani tudom (bár akit zavar a száraznak ígérkező borokban a maradékcukor, az nem biztos, hogy díjazni fogja őket). A Bortársaságnál a 2007-es fehér Concubina, a Cserepes és a 2007-es Diós sárgamuskotály kapható.
Utolsó kommentek