Sűrű volt a négy héttel ezelőtti hétvége. A szombat esti Simon-kóstoló után vasárnap 11 körül Ostoroson is kóstoltunk (igaz szűkebb társasággal) 18 bort Tarnóczi Zolival. Az Orsolya pincéről például itt lehet több információhoz jutni, én most eltekintek a részletezéstől, írtam már róluk korábban, a borokra koncentrálnék. A lényeg, hogy kiváló kézműves pince lévén őket is rendszeresen látogatom. Tulajdonképpen minden boruk jó, csak ízlés dolga, hogy ki melyiket kedveli jobban. Fehéreik közül a leánykákat, illetve az olaszrizlingeket szoktam legtöbbre értékelni, a vörösek közül meg a syrah kivételével mindegyiket (ez csak amiatt van, hogy kevés magyar syrah-t értékeltem pozitívan eddig, nem kedvencem a fajta na).
Szóval összekapartuk magunkat az előző napi kóstolót nagyjából kipihenve és az ostorosi faluvégen elhelyezkedő Orsolya-pincébe látogattunk. Az erjesztőkádakban javában erjedt a kékszőlők mustja, a fehérek már hordóba kerültek. Elsőként a még nem letisztult 2009-es Hermány leánykát kóstoltuk. Szép, gazdag ízű bor, a jellegzetes leánykás édeskés illattal. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. A szintén 2009-es Görbesoros olaszrizling érdekes csalános(!) illatú, kellemes virágos jegyekkel kiegészülve. Természetesen még kialakulatlan, de izmos anyag, nagy ígéret.
Az első palackos bor a Hermány leányka 2008-as évjárata volt. Illata édeskés, virágos. Szájban húsos, gyümölcsös, ásványos. Arányos bor jó savakkal, hosszú utóízzel. Az 1963-as telepítésű Sîkhegyi leányka is remek borokat ad évről-évre. Ezúttal a 2008-ast vettük magunkhoz. A tufás és mészkő törmelékes talajon termett szőlő bora egyszerre ásványos és gyümölcsös. Érdekes módon a gyümölcsök közül számomra a primer szőlőillat volt a legerőteljesebb. Kiváló bor, leányka kedvelőknek kötelező darab. A 2008-as chardonnay szintén a Görbesorosból származik. Nem tipikus magyar chardonnay: a vanília és a vaj visszafogott, szinte nincs is jelen, a gyümölcsösség kerül előtérbe. Jó savak, hosszú utóíz. Előkerült egy palackkal a Görbesoros olaszrizling 2007-es évjáratából is. Szép érett bor, betölti a teljes szájat. Simogat, de nem lágy, nagy, de nem túlzó. Nem hétköznapi olasz, de nekem tetszett. Félszáraz bor (6 gramm cukor literenként), érdemes kicsit jobban behűteni (10-12ºC), számomra akkor mutatta legszebb arcát. Az ezúttal kifejezetten komolyra sikerült Abrakadabra házasítás következett (2008). Összetételét tekintve olaszrizlingből, chardonnay-ból, viognier-ből, valamint Hermány és Síkhegy leánykából áll. Szép, összeérett anyag, nagyon gazdag, fűszeres-gyümölcsös illattal. Viszonylag magas alkoholja (15%) sem lóg ki, a jó savak kiválóan tartják a komoly testet. Jól sikerült házassága a boroknak, nagyon tetszett. Utoljára a Tag dűlős 2008-ból származó olaszrizling maradt (ennek a szőlőnek egy részéből édesbor lett). Csodás, mézes illattal nyit, amit követnek a fehérhúsú gyümölcsök illatai. 16,5 %-os alkoholja nem tűnik soknak (egy fél üveg bor elfogyasztása után nem mondanám ezt), nem szúr, nem éget. Gyönyörű kései szüretelésű bor, olaszrizling kedvelőknek ajánlott kipróbálásra.
A 2008-as kadarka kóstolásával tértünk át a vörösborok szemrevételezésére. Egy évvel idősebb testvérét számos alkalommal dicsértük blogunk hasábjain, és máig a legszebb kadarként tartom számon. Az szinte bizonyos, hogy az öcsi nem lesz hasonló kaliber. Érdekes módon még mindig erjed. Illata tökéletesen rendben van: hecsedli hegyek, meg szamóca, meg pici pirospaprika. Megkóstolva, jelenlegi formájában nem értelmezhető, szép ízei vannak, de az erjedés miatt nyilván még nem rendelkezik a várt élvezeti értékkel. Hogy mi lesz belőle? Majd kiderül, mindenesetre biztattam Zolit, hogy várjon még a komoly ítélethozatallal. A 2007-es pinot noir szép, fajtajelleges bor: gazdagon gyümölcsös, szamócával, málnával, pici meggyel. Egy kellemes, gombás jegy is előbukkan némi szellőzés után. Vastag bor, magas savakkal. Valószínűleg hosszú évekig érlelhető még. A 2007-es Tehéntánc nevű házasítás kékfrankost, merlot-t, cabernet franc-t, és pinot noir-t tartalmaz. Nagyon ígéretes, de számomra egyelőre igen fiatal darab. Érnie kell, nincs mese. Komoly savai miatt jelenleg leginkább ételhez tudnám elképzelni, magában nem fogyasztanám. A 2007-es Kutyahegyi zweigelt is feszes, izmos bor. Illata pirosbogyósokat, meg ibolyát idéz leginkább, szájban fűszeres és gyümölcsös. Hasonlóan az előzőekhez, akár többéves érlelésre javasolnám. Hosszú utóízű nedű. Következő borunk egy nagyszerűen sikerült házasítás eredménye: merlot, zweigelt, syrah. OrsiZoli néven fog forgalomba kerülni, 2007-es. Az előző vörösökhöz hasonlóan ez is kellemesen fűszeres, nagytestű bor, megítélésem szerint komoly érlelési potenciállal. A 2007-es Nagygalagonyás kékfrankos is csikó még, a fiatal kékfrankosokra jellemző ibolyás illat rögtön felismerhető, majd ezt követi a meggy, amely egyébként ízében is meghatározó. Figyelemreméltó bor. 2007-ben is elkészült a Százrejtekűnek nevezett házasítás, amely ebben az évjáratban 60% merlot-t, 30% Cabernet franc-t, 10% syrah-t tartalmaz. A kóstolt vörösborok közül ez tűnt számomra leginkább érettnek, bár el lehet még tenni ezt is nyugodtan pár évre. Hatalmas gyümölcsösség, szép tanninok, kiváló savkészlet. Komoly, izmos bor. Utolsó vörösként a 2007-es syrah-t kóstoltuk. Szépen elkészített bor, áradóan borsos, kissé égett gumis. Én ezeket a jegyeket kevésbé kedvelem a borban, maradok a gyümölcsöknél. Aki a syrah fajtát nagyon szereti, ezt a bort feltétlen kóstolja meg, valószínű el fogja nyerni a tetszését.
A 2008-as évjárat extra ajándéka két magas cukortartalmú botritizált olaszrizling desszertbor lett, ezekkel zártuk a kóstolónkat. Mindkettőből viszonylag kevés készült, ezért elképzelhető, hogy házasítva lesznek. Én erről próbáltam lebeszélni Zolit, szerintem érdemes lenne külön-külön megmutatni ezt a két különleges, ritka bortípust. Ráadásul meglehetősen különbözőek is, ami jelen esetben mindenképpen erény. A nekem jobban tetsző bor a Görbesoros dűlő olaszrizlingje volt. Pontos analitikai értékeket nem jegyeztem le, de mindenképpen ezt éreztem harmonikusabbnak. Sav-cukor-alkohol egyensúlya tanítanivaló. Koncentrált, de nem nehézkes, édes, de nem émelyítő. Talán a legszebb általam kóstolt édes bor olaszrizlingből (Bussay László 2003-asa közelített csak hozzá harmóniában). Csodálatos. A másik olaszrizling aszú a Tag dűlőben született. Cukortartalma 150g feletti. Nagyon koncentrált, szép bor, de én nem éreztem eléggé harmonikusnak. Az egyensúly a cukor felé billen.
Az Orsolya pince megtestesíti mindazt, amit én kézműves borászkodásnak gondolok. Ennek megfelelően, a borok is tipikus kézműves szépségek. Természetesen vannak alaphasonlóságok évről-évre, de javarészt a természet kegyén múlik mi fog készülni a pincében. A borok minden évben jók, csupán egyéni ízlés kérdése ki melyiket szereti. Nem volt olyan évjárat, ahonnan ne kóstoltam volna valami briliáns bort. Elég, ha a nem kifejezetten kiváló 2005-ös évből megemlítem a Tag-dűlő leánykát, vagy ugyanebből az évből, a csodálatos Kutyahegyi zweigeltet. A 2007-es kadarkájuk az általam kóstolt legjobb magyar példány ebből a méltánytalanul mellőzött fajtából. A sort még lehetne folytatni meglehetősen sokáig. Ehelyett azonban mindenkinek ajánlom a pince meglátogatását, aki a bor iránt komolyan érdeklődik.
Utolsó kommentek