Szokásos havi fajtakóstolónkon legutóbbi alkalommal hárslevelűk kerültek poharunkba. Igyekeztem a hazai kínálat legszebbnek vélt példányait begyűjteni (már amihez hozzá is lehet férni). Gyűjtögetéseim folyamán néhány érdekességre lettem figyelmes. Először is, a kereskedelmi forgalomban kapható, lehetőleg száraz, komoly minőséget képviselő hárslevelűk száma nem túl magas. Mondhatnám, nem könnyű tíz darabot összeszedni. A másik (nem meglepő) dolog, hogy rendesen megkérik az árát. Ez utóbbit komoly hársak esetén teljesen jogosnak is gondolom, mert egy remek bor ebből a kiváló magyar fajtából hatalmas élményt tud okozni. És igen, az elmúlt években rá lehetett találni néhány nagyszerű példányra, elsősorban Tokaj és Somló környékéről. Egerből a Bolyki pince Metha Themája tetszett leginkább, több évjáratból is, de tudtommal ez csak a pincében hozzáférhető, ahova viszont én nem túl gyakran látogatok. Ezért, most sem kóstoltunk hársot Egerből, „csupán” tokaji és somlói példányok szerepeltek a vakkóstolón. Nem mintha szenvedtünk volna miatta.
Kóstolási sorrendben következnek a borok.
Tokaj Nobilis: Barakonyi hárslevelű 2006. A remek bodrogkeresztúri pince boraira mindig figyelek, egy-egy gyöngyszemre rendszerint sikerül rábukkanni. A nagyszerű borok közül is talán ez a hárs a legkedvencebb kedvencem. Kóstoltam néhányszor már szerencsére, így a fejlődését folyamatosan nyomon követem. Citromszínű. Illata nagyon kifinomult, egyáltalán nem betámadós. Lédús őszibarack, pici méz, leheletnyi fa. A korty gyönyörűen szétterül a szájban, betölti minden szegletét. Gyümölcsös, kiváló struktúrával rendelkező bor, de szerintem még mindig fiatal. Utóíze kifejezetten hosszú.
Disznókő: Tokaji hárslevelű 2006. Szégyen-nem szégyen, somlóinak gondoltam (nem egyedül) első szaglásra. Aranyszínű. Illata egy mese: kamilla, lépesméz, körte, hárs, kövek. Majdnem biztos voltam benne, hogy ezt a gazdagságot nem fogja hozni ízben és sajnos igazam lett. Sokkal direktebb, kevésbé részletgazdag, de természetesen szép bor. Csak egy ilyen illattal történő bekezdés után vannak ám elvárások…Nagyon ásványos, jó savú bor, de összességében nem kiemelkedő (kivéve az illata).
Tokaj Nobilis: Barakonyi hárslevelű 2008. Ritkán követjük el azt a tettet, hogy egy pincészettől két bort is kóstolunk egy alkalommal, most mégis megtettük, mert éppen volt kéznél ebből is, abból is 1-1 palack. Rögtön észrevehető, hogy nagyon fiatal bor. Van némi újbor illata, pici élesztővel és remek gyümölcsösséggel, de ebben a mezőnyben kicsit kevésnek tűnt. Jelenlegi formájában nem tartom túlzottan élvezetesnek, feltétlen érdemes adni még időt neki, szerintem sokkal szebb lesz (gondolom ezt, az idősebb Nobilis tételek kóstolásából szerzett tapasztalat alapján).
Demeter Zoltán: Szerelmi hárslevelű 2007. Az egyik örök kedvenc. Talán a 2005-ös évjárat óta kóstolom a Szerelmi hársokat. Mindegyik nagyon tetszett, ez sem kivétel ez alól. Sötétebb citrom szín. Illatával nehéz betelni: hársvirágos, mézes, enyhén ásványos és mindez együtt, nagyon elegánsan. Nem szabad hagyni, hogy túlmelegedjen, mert akkor kicsit kikandikál az alkohol. A korty tökéletesen kerek, gyümölcsös, zamatos. Rendkívül csiszolt, minden részletében fantasztikus, vibráló bor. Nálam az est győztese.
Hollóvár: Hárslevelű 2005. Ezt a zseniális bort két évvel ezelőtti nagy hárstesztünkön is kóstoltuk. Ott is hengerelt, meg itt is. Azért raktam be a sorba, mert kíváncsi voltam hogyan fejlődött ez az egyedi bor (és mert szerencsére még lehetett kapni). Aranysárga. Illata nagyon érdekes volt: a szinte szokásos gyümölcsös, hársas, mézes vonal mellett felsorakozott némi kapor(!) meg sütőtök is. Engem nem zavart, az a helyzet. Illatában egyébként inkább gyümölcsös, mint köves. Szájban hengerel, mindene hatalmas, de arányos, előrenyomulnak az ásványok. Grandiózus bor, ereje teljében. Teljesen más stílusú, mint a Demeter, szerintem összevetni sem érdemes őket. Ha mindenképpen választani kellene, akkor ez a bor talán hajszálnyival maradna le a tokajitól. A csapat jelentős részének viszont ez tetszett jobban.
Fekete Béla: Hárslevelű 2003. Az öregharcos. A társaság egyik tagja dobta be saját gyűjteményéből a „közösbe”. Két éve kiválóan szerepelt, most nem. Aranyszínű. Illata tipikusan késői szüretes, botritiszes jegyeket hordoz, nagy adag ásvánnyal, szép, vonzó. Aztán megkóstolva jön a csalódás: először is illótartalma magasabb, mint amit még elviselek, másrészt pedig szétesett kissé borunk. Van benne mindenből elegendő, csak szerte széjjel. Nem élvezetes. Egy egykoron tündöklő bor befejezte nagyszerű pályafutását.
Györgykovács: Hárslevelű 2007. Citromszín. Illata kezdetben fülledt, gyógyszeres, hirtelen az Algopyrin ugrott be. Rövid szellőztetés után ez eltűnik és egy viszonylag visszafogott, de kellemes gyümölcsös jegyekben gazdag illatú bort kóstolhatunk meg. Nagyon egységes ízben is, mindenből megfelelő mennyiségű van. Szép, de nem kiemelkedő.
Bock: Villányi hárslevelű 2007. A villányi termelő messze legjobb bora a 2000 HUF körüli árkategóriából. A 2006-os is nagyon tetszett, ez sem lógott ki a sorból abszolúte. Szalmasárga színű bor, eleinte enyhe büdivel az illatban. Ez gyorsan távozik, majd jönnek a mézes illatok, enyhe ásványossággal aláfestve. Hasonlóan az illathoz, íze is kellemes, megfelelően gyümölcsös, tiszta. Nem tartozik a legkomolyabb magyar hársak közé, de mindenképpen ajánlott bor (főleg ennyi pénzért).
Balassa: Mézes-Mály hárslevelű 2006. Balassa Istvánt még borkedvelő körökben is kevesen tartják számon a legjobb tokaji bortermelők között. Pedig borai alapján oda tartozik. Ahogy a honlapon látható, kicsi pince, kevés bor (és szerencsére kimagaslóan jó minőség). Ezen a hárson kívül kóstoltam 2 száraz furmintját (Mézes-Mály, Betsek) és egy édes zétát is 2006-ból, mind nagyszerű borok. Ez a tétel citromsárga színű. A fajtajelleges hársas illattal nyit, majd jön még egy kis gyógyvíz, őszibarack, meg ásványok. Ez így együtt meredeken hangzik, de kóstolva nekem nagyon megnyerő volt. Az íze még az illatánál is szebb, hasonló jegyekkel. Öblös, komoly bor, hosszú utóízzel. Nálam a sorban a harmadik helyen landolt.
Fekete Béla: Somlói hárslevelű 2000. Ez már tényleg csak bónusz volt, természetesen évek óta nem lehet már kapni. Aranysárga szín. Már illatából megmondani, hogy somlói. Ezúttal nuku gyümölcs, viszont töménytelen mennyiségű ásvány fogad, kifejezetten sós. Természetesen nem tagadhatja le, hogy „öregecskedő”. Viszont még mindig iható, nem esett szét, mint 2003-as tesója. Örültem, hogy megismerhettem ezt a bort is.
Újra bebizonyosodott, hogy a hárslevelű kimondottan jó fajta. Mind a Somlóról, mind Tokajból lehet klasszisokkal találkozni. Bízom benne, hogy egyre több borász fogja elkészíteni száraz hárslevelűjét, mert bizony a furmint mellett ezzel a fajtával is lehet bizonyítani Tokaj, Somló, Eger termőhelyi klasszisát.
Utolsó kommentek