Rudi Petitjean barátom nem is olyan régen küldött nekem jó néhány csodaszép képet,melyek a tél folyamán készültek.Azért örömteli ez,mert Rudi betegsége miatt igen sok időt kellett,hogy a négy fal között töltsön a téli havas táj és témák fürkészése helyett.

Jöjjön néhány madár fotó -köztük egyik gyerekkori kedvenc fajommal- melyeket nagy tisztelettel köszönök,és kívánok mielőbbi jobbulást Rudinak!

Ebben az összeállításban egy gyermek kori kedvenc fajom a természetvédelmi oltalom alatt álló Zöld küllő (Picus viridis) néhány felvétele következik.Azt gondolom,úgy vagyok a madarakkal is,mint a borral:nincs kedvencem,mégis,van egy-kettő,amire gondolva a többihez képest is jobb érzés tölti el az ember szivét,több élményt,vagy emléket,erősebb kötődést hoz elő.A zöld küllő is ebbe a ketgóriába tartozik.

Mivel,abban az időszakban,amikor madarászni kezdtem lakókörnyezetemben,alföldi nemes nyáras és mezőgazdasági terület mellett nem igen jártam más élőhelyen -mármint aktívan madarászni.Később persze,egyre nagyobb és más irányba vezető utat tettem meg az izgalmasabb,összetettebb,varázslatosabb élőhelyek (pl. Tisza ártér,Zagyva ártér,kőröstetétlen-kocséri puszták) élővilága,főleg madárvilága felfedezése és nagyobb élményszerzés érdekében.

A zöld küllő a már vágásérett nemes nyárasok területén is megélt,ráadásul télen is szem elé került nem egyszer,mivel hazánkban tölti a telet.Nyáron meg,ha mással nem,éles,jellegzetes,a környéket messze betöltő hangjával árulta el jelenlétét.Mégis,legnkább télen került szem elé,és akkor sem a fák meztelensége miatt,hanem mert a hó borította talajon feltűnő látványt nyújt,figyelő szem számára hamar észrevehető.

Joggal merül fel a kérdés az avatatlan számára,mi a fenét keres egy harkályféle a földön,a fűben?Elárulom:hangyát.A zöld küllő egyik alapvető tápláléka a hangya.Félelmetes,hogy a természetben micsoda "megoldások",variációk születtek,születnek egy-egy élőközösségben,ami a sokszínűséget,egy-egy faj életben maradását biztosítja.Ez a harkályféle tehát,elsősorban nem a többihez -pontosabban Dendrocopos Genus fajaihoz- hasonló módon táplálkozik,a fán,azaz fában keres élelmet,hanem a földön,hangyavárakban,melyekben télen,jelentős károkat tud okozni,főleg egy ilyen idei télhez hasonló során,amikor kemény,hosszantartó fagyok jellemzőek.

A hamvas küllőhöz (Picus canus) képest gyakoribb,bár Európában így is veszélyeztett,csökkenő állományú faj.Nem csoda,hiszen tőlünk nyugatabbra olyan szintű élőhely átalakítások zajlottak már le autópálya építések,zöldmezős beruházások alkalmával,hogy lassan elfogy az élőhelye... Lesújtó élmény volt számomra Rudi Petitjean barátom belgiumi tapasztalatairól szóló beszámolója is,mikor szóba került,hogy sárgarigó (O. oriolus),fülemüle (Luscinia megarhynchos) szinte egyetlen egy sincs egy kisvárosi parkban,vagy környékén.Ez itt egyelőre (!!!) elképzelhetetlennek tűnik Magyarországon,bár meglátásom szerint itt is el lesz követve ez a hiba,mitöbb:bűn.

Egyelőre azonban gyönyörködhetünk pl. a zöld küllőben is,ha másnem,most csak így képek segítségével.

Köszi Rudi!