Születésnapjaimat az elmúlt négy évben Tokajban töltöttem. Ha meg már éppen ott vagyok, kóstolni szoktam bort is. Ez idén sem volt másképpen. A tavalyi évhez hasonlóan az egyik „célpont” Tarcal volt, ahol a Tokaj Kikelet pincét látogattuk meg. Az emlékeim szerint 4-5 hektáros területen gazdálkodó pince tulajdonosaival, Berecz Stéphanie-val és Zsolttal, úgy három éve találkoztam először személyesen, a száraz boraikat pedig a 2006-os évjárattól ismerem alaposabban. A 2006-os esztendőben gyönyörű, vastag (és arányos) borokat sikerült készíteni, a pince stílusára jellemző citrusos-barackos-trópusi gyümölcsös aromákkal. A 2007-es és úgy tűnik, a 2008-as év sem kedvezett különösebben a szárazborok készítésének Hegyalja minden részén. Stéphaniék esetében legalábbis úgy tűnik, hogy ez a helyzet. A 2007-esek könnyedebbek, gerincesek, remekül ihatóak és természetesen könnyen felismerhetőek az előbb már említett jellegzetes jegyek miatt. A 2008-asok most kerültek sorra, néhány igen biztató 2009-es hordómintával egyetemben. A sor végén néhány remek édes tételt is kóstoltunk. Az alábbi borokat vizsgáltuk meg, kóstolási sorrendben:

 

Birtok furmint 2008. Halvány citrom szín. Illata nagyon zárkózott és pár perces várakozás után is nehezen adja magát. Egy halvány citrusos vonalat lehet kivenni, amely egyébként ízében is megjelenik, a komoly savak mellett. Hordónak szerencsére híre-hamva sincs. Nagyon visszafogott bor egyelőre, tegyük még el egy időre, és iszogassunk a 2007-esekből, azok készen vannak!

 

Birtok hárslevelű 2008. Halvány citrom szín. Ez sem mutatja egyhamar bájait. Zárt illatából némi virágosság és az obligát citrus szagolható ki. Szájban könnyed, gyümölcsös, jelen állapotában túlzó savakkal (diplomatikusan azt is mondhatnám, hogy karakteres savgerinccel rendelkező bor). Tegyük el ezt is.

 

Hárslevelű, Váti 2008. A három 2008-as tétel közül ez a legvonzóbb. Citromszín. Pár perc várakozás és némi kézzel történő melegítés után kezd megnyílni: virágosság, fehér húsú őszibarack, lime, ásvány. Szájban hasonló gyümölcsös-virágos-ásványos. Nagyon komoly és jól struktúrált savkészlettel rendelkező bor, közepesen hosszú lecsengéssel, Vétek jelen állapotában inni, én a palackjaimra rá se nézek legalább egy évig, véleményem szerint az idő jót fog tenni neki.

 

Furmint, Farkas 2009. Szűztermés bora. Illata egyelőre még nem állt össze, alapvetően jódos, gyógyszeres környezetből próbálnak kikandikálni a gyümölcsök. Érdekes módon meglehetősen fiatal kora ellenére is bizonyos értelemben készebbnek tűnik, mint egy évvel idősebb tesója. Megkóstolva egy nagyon zamatos bort kapunk, közepes testtel tényleg szuper ízekkel. Érzetre a sav is kevesebb, a test pedig egyértelműen izmosabb a 2008-as szárazakhoz képest. A 2006-os évjárat méltó folytatása lehet.

 

Furmint, Váti 2009. Illata teljesen sauvignon blanc-os. Fura egy furminttól, de ez van. Az előző borhoz hasonlóan nagyon ígéretes, finoman gyümölcsös, bizsergetően zamatos. Az alkohol picit elszaladt (14 felett), de üsse kavics, mert nem lóg ki. Várom, hogy teljesen elkészüljön ez a bor, izgalmas lesz újra kóstolni.

 

Hárslevelű, Váti 2009. Lényegében kész a bor. Citromsárga szín. Illatában és ízében is gazdagon lime-os, őszibarackos, egyelőre a feltételezhetően jelenlevő ásványokat túlzengik. Közepes teste mellé tisztességes savak társulnak. Nagyon zamatos bor ez is, amit nagy élvezet fogyasztani. Vibráló, dinamikus, kifejezetten hosszú lecsengéssel. Kiváló. Jövőre tárazni kell belőle.

 

Hárslevelű, Lónyai 2009. Ez is bodzás, sauvignon-os jegyekkel nyit. Halványsárga szín. Szájban ez is kellemesen gyümölcsös, az előzőhöz képest alacsonyabb savérzettel. Nagyon szép struktúrával rendelkezik. Utóíze kifejezetten hosszú. Remek, de a Váti nekem szebb.

 

Kései szüret, 2007. Furmint-hárslevelű-zéta trió alkotja, de a zéta csak 10%-ban van jelen. Nagyon kedveltem a 2006-os évjáratát is ennek a bornak, ez sem marad el tőle. Halványsárga szín. Illata finoman mézes és hársos, de a Kikelet-féle obligát citrusos, finoman déli gyümölcsös vonal sem hiányzik. Szájban egyszerre könnyed és húsos, nagyon zamatos, jól struktúrált, tartalmas. Nyugodtan megiható belőle akár 2-3 pohárnyi is, annyira szépen frissítik a savak. Nagyon szép édesbor.

Zéta válogatás, 2008. Ritkán esik meg, hogy az ember tisztán kóstolhatja a zétát, Stéphaniéknál van rá lehetőség. Halvány arany szín. Hamar megmutatja bájait: mangós, mandarinos, finom édesfűszerek is előkerülnek. Tetszetős. Szájban szép vastag, de a cukor nagyon kiérződik a borból, billen az egyensúly. A kései szüretben tapasztalt egyensúlyt nem éri el, kár érte.

 

Édes szamorodni, 2005. Arany szín. Illata meseszép: kandírozott gyümölcsök (sárgabarack leginkább), viasz, cseppnyi vanília, méz. Kóstolva is marad ez a vonal, meseszép. A korty gömbölyű, az ízek hosszan megmaradnak a bor lenyelése után is. Nem kérdeztem mennyi cukor van benne, de nem is nagyon számít, mert fantasztikusan jó a bor. Szamorodniélmény.  

 

Édes szamorodni, 2007. Arany szín. Illatában picit határozottabban vannak jelen a hordós érlelés nyomai, a vanília és édesfűszerek jelenleg parányit erősebbek a kelleténél. Azért nem kell nagyon erőlködni, hogy rábukkanjunk a gyümölcsökre, amelyek leginkább aszalt sárgabarack és trópusi gyümölcsök formájában vannak jelen. A korty nagyon gazdagon gyümölcsös, a savak csiszoltak és jópár évig tartani fogják ezt a remek bort.

 

Édes szamorodni, 2008 Lónyai. Tisztán hárslevelűből készült. Még hordóban pihen, de hatalmas reménység. Illata elegánsabb az előbb kóstolt szamorodnikénál: gazdagon citrusos (narancs, mandarin), de van itt fehérhúsú őszibarack, sok-sok virágosság, meg mézesség is, némi édesfűszerekkel körítve. Nagyon komplex. Szájban szinte robban, annyira gyümölcsös, gazdag. Kiváló struktúra, perfekt sav-cukor egyensúly. Hosszú utóíz. Különleges bor.

 

6 puttonyos aszú, 2004. Arany szín. Illata ennek is elbűvölően gazdag: mandarin, fehérhúsú őszibarack, méhviasz, kandírozott gyümölcsök. Nagyon vastag bor, sok-sok gyümölccsel, tökéletes hordóhasználattal. Szép kerek nedű, de én még némi savat szívesen látnék benne, így kissé édességhangsúlyos (de senki ne gondoljon ragacsosságra, vagy ilyesmi, csak egy pici plussz sav szépen frissítené). Ennek ellenére a legszebb általam kóstolt aszú, a nem éppen bombázó 2004-es évből.