Mint azt már március hónap képe bejegyzésemben jeleztem,jövök egy barna rétihéja (Circus aeruginosus) képsorral, melyet Rudi Petitjean belga természetfotós barátomtól kaptam. Gyermekkorom egyik legkedvesebb ragadozója,talán,mert tavaszi nászrepülésének látványa,hangja örökre elvarázsolja az embert,és érdekes,hogy az egyetlen ragadozó madárfaj Magyarországon,amely nádasokban fészkel.

Köszönöm Rudi! bruinekiekendief (I saw your wonderful Kwartel (C. coturnix) picture!Where did you take the photos?)

Ez a magyarország nádrengetegében egykor teljesen közönséges,kecses ragadozó -megmerem kockáztatni a kifejezést- a 80-as évekre majdnem eltűnt hazánkból,de legalábbis kritikus szintre csökkent az állománya.Elsősorban persze,a valaha volt nádrengeteg területi zsugorodása is befolyásolta az egyedszámot,de a XX. század második felére már sokkal inkább a mérgezés játszott ebben főszerepet.

A nyugati országokban az 1970-es évekre betiltott rovarirtószer, a DDT hazánkban még általánosan használt volt,ahogy sejtem nem kis mennyiségben,mondhatom,mértéktelenül.A táplálékláncba a rovarokkal bekerülő szer a csúcsragadozókban akkumulálódott legnagyobb mértékben és azok elhullását eredményezte. Éppen ilyen károkat, vagy még jelentősebbeket okozott a foszforral mérgezett tojások évtizedekig történő ragadozómadarak, "dúvadak" elleni,azok "irtására" történő kihelyezése. Az ember által kihelyezett foszforral mérgezett tojásokat szedték össze a varjak, hollók, és az alkalomadtán madárfészkeket fosztogató ragadozómadarak is. A barna rétihéja mellett,persze,számos más mára védett,vagy fokozottan védett ragadozó madár faj (pl. kerecsensólyom) hazai állományát is veszélybe sodorták ezek az "eljárások".

Barna rétihéja fészekfosztogató magatartását magam is láttam egy túzokfészek őrző táborozás alkalmával.Mivel,egy napja nem láttuk a fészekről felállni és mozogni a tyúkot,társammal aznapra 3.00-tól 22.00-ig beosztottuk magunknak az árokból való megfigyelést.Én kezdtem 3.00-tól 6.00-ig,majd 9.00-től 12.00-ig,de ekkor már Csábi Feri madarászbarátom is ott ült velem az árokban.Végül a túzok (Otis tarda) tyúk csak a déli,éppen dél előtti órában merészekdett le aznap először a tojásokról,hogy szedegessen a búzatáblában.Alig,hogy elhagyta a fészket,akkor is mindössze 10 méterre,egy szemvillanás alatt, szinte a semmiből a fészek fölé került egy alacsonyan imbolygó tojó barna rétihéja és a fészek fölé kanyarodás lendületével el is kezdett leereszkedni a búzában jól elrejtett fészekbe.A túzok tyúk abban a pillantban,szinte megérezve a veszélyt odafordult és egyetlen lépéssel,vagy inkább ugrással ott termett a fészek mellett és a még éppen a levegőben tartózkodó,földet nem ért barna rétihéja felé rúgott pároslábbal,hatalmas erővel!A barna rétihéja lábaival védekezett,de közben el is kezdett kétségbeesett,kissé ügyetlen szárnycsapásokkal menekülni,emelkedni.A tyúk megtette dolgát,megóvta a tojásokat,majd visszaült.Aznap már többet nem mozgott...

A beveztőnél látott tojó képe után itt egy nála világosabb,színesebb hím egyed.Laikus számára is könnyen megkülönböztethetők a nemek,előbb azonban leginkább az egerészölyvvel (B. buteo) nem illik összetéveszteni.Az egerészölyv is igen gyakori,ám az zömökebb,"sasjellegű",legtöbbször egy faágon vártázik és röptében is "köpcösebb",sokáig szárnycsapás nélkül keringő faj. Ezzel szemben a barna rétihéja kesekenyebb,"deszka" szárnyaival alacsonyan az útszéli árok,vagy útmenti gabona fölött "bizonytalanabbul",imbolyogva,egy-egy gyors szárnycsapást megejtve repül.Picit is gyakorlott szem számára összetéveszthetetlen az egerészölyvvel.

Márciusi,áprilisi nászrepülése pedig légi balett és légi akrobatika egyszerre,vagy felváltva... Íme néhány képkocka Rudi jóvoltából.Ízelítőnek,a többi gyönyörűség Rudi galériájában látható.