Kedves Norbi!
végigolvasva a borok kommentjét előjöttek Oszkár ízvilágának korábbi emlékei. Nem mindig pozitívok, olyan kisérletezős izek maradtak meg bennem. Csak azért furcsa dolog nekem, mert nem lehet a piacot kitenni szélsőségeknek. Bár lehet, hogy ez lesz a trendi. Az én felfogásom szerint markánsan képviselni kell egy vonalat. A Hamburgi muskotályból, csemege szőlő lévén csak az Eu határain kívül lehet bort készíteni, és ott is csak addig, míg tagok nem lesznek.
A hordóhasználatra szánt tanácsaidat nem nagyon fogadnám meg azért én sem. A nagypapám amikor új hordót csináltatott, akkor azokat adta mindig kölcsön másoknak. Ha kedvelném a barrique-technikát esetleg igaz lehetne az új hordó használata. Üdvözöllek benneteket: Tálaslaci

Szia Laci!

Örülök, hogy benéztél hozzánk, remélhetőleg találsz egy-két érdekes írást és jössz máskor is.
Ahogyan én és Te is írtad, valóban úgy tűnik, hogy Oszkár egyelőre keresi az utat, a saját borstílust. Nagyon sokfélék a tételek mind fajtában, mind ízvilágban. Ami nagyjából biztosnak tűnik, hogy Oszi szeretne elsősorban magyar fajtákkal foglalkozni, de ezt majd a vásárlók eldöntik, hogy tényleg így lesz-e, hiszen ha minden ültetvény termőre fordul kb. 50000 palack lesz a pince éves termése, amit el is kell adni. Teljesen egyetértek, kell egy arculat és azt kell nyomni. Szintén nem kérdés, hogy a minőségnek folyamatosan jónak kell lenni, a nagy ingadozások könnyen elveszik a potenciális vevők vásárlókedvét.
A Hamburgi muskotályról túl sokat nem tudok, egyszerű, de kellemes bort mutatott Oszi ebből a fajtából. Nem gondolom, hogy nagyon erőltetné a dolgot a későbbiekben és több ezer palackos tételeket készítene ebből a szőlőből.
A hordóhasználatra vonatkozóan nem teljesen pontosan fogalmaztam. Ha valaki, akkor én kifejezetten nem csípem a túlzottan hordós borokat. Fehér és vörösborban is a gyümölcsösséget, vagy/és a termőhelyi sajátosságokat keresem elsősorban. Ugyanakkor a kifejezetten tartalmas borokhoz elkerülhetetlen a fahordó használata. Viszont nem szükséges égetett fahordót használni. Lehet 5 vagy 10 hektós új, de nem égetett hordót alkalmazni. Akkor minimális a hordó adta vajasság, vagy vaníliásság. A toast-os jegyek meg abszolút nem kerülnek elő.
Mégegyszer köszi a látogatást és a hozzászólást.

@pardi norbi: Norbi, tudod az új fahordó az egy nagyon veszéles valami, túl sok lesz benne a fa, akármit csinál az ember vele. De valamikor el kell kezdeni benne a borászkodást. Nem a barrique-ra gondoltam elsősorban, ami hordóhasználatot illeti. Aztán ott van, hogy milyen bort töltsünk bele. én fehérekkel korábban kisérleteztem, de már ott tarok, hogy az én körülményeim között és az én fehér boraimat soha nem tenném fába. A vöröset viszont csak abba. Talán erről beszélgettünk is.
Oszkárra visszatérve: 8 hektárról nem 5000 palack fog lejönni, hanem sokkal több. Piacot tekintve Szerbia sokkal jobb terep, mint kishazánk. Nálunk sokkal nehezebb ebben a kategóriában labdába rúgni. DE ebben legalább olyan egyedül van ott ő, mint én itthon. Aztán ott is nehéz lesz, amikor beindulnak a nagy borgyárak. Vannak ennek is jelei Szabadkán. Sajnos, előbb-utóbb mindenütt rájönnek a kézműves borászat ipari jellegűvé alakítására. Onnantól elszabadul a pokol. Talán az arányok megtartásában nagyon jó példát mutat Szlovénia, ahol az egyensúlyra nagyon ügyelnek. Szerbiában sajna, tőlünk is sokan segítenek az ipar beindításában. Ott még lazább a szabályozás és ezért nagyon nagy a kísértés. üdv tálaslaci

@Falatka:
Kedves Laci!
Előszöris mély tisztelettel köszönöm,hogy vélmeményed megosztod velünk és olvasó közönségünkkel.Csak zárójelben jegyzem meg,Pardi Norbi barátom pár napra elfelejtette a világhálót,valahol kishazánkban épp kikapcsolódik.Gondolom,amint visszatért,reagál.

Ugyanakkor csak hozzáfűzöm,hogy saját szerény tapasztalataim szerint a magyar borászok egyik "betegsége",vagy egyszerűen csak fejlesztendő területe,hogy a hordót kifinomultabban használják,aromái megfelelően integrálódjanak a szőlőből nyert alapanyagba és ne uralkodjanak el azon.

Valamint megragadom az alkalmat,hogy megköszönjem a 2004-es cabernet sauvignonodat és a 2006-os kékfrankosodat,melyekből úgy fest,nagyon alulbecsültem a beszerzendő mennyiséget...

Szia Laci!

Ahogy Pisti is írta elutaztam, ezért csak most tudok reagálni. A hordóról szerintem hasonló a véleményünk alapvetően: okosan kell használni, amit jelenleg országunkban viszonylag kevesen tudnak.

Oszinál 50000 palackot írtam, nem 5000-et.

A borgyárakkal kapcsolatban is egyetértek, bár ha a minőség jó, akkor én nem bánom, ha esetleg több száz hektár szőlőt feldolgoz egyetlen cég. A minőség a kulcsszó. Amúgy meg, aki beszégetni is akar a borról (meg egyébről), az úgyis elmegy a kézműves pincébe, mert ott a boron kívül még sok egyéb értékes dolgot is kap. A lényeg, hogy egyáltalán azt tudják, hogy az adott pince létezik.

Szia Norbi! Jó, hogy előkerültél! Kell az embernek egy kis pihenés is. BOcs, elég gyorsan olvasok és néha rossz adat rögzül.
A borgyáras dolgot én másképpen látom.MIndig is voltak olyan törekvések, hogy sörhöz hasonló módon kellene a piacra termelni, hogy a két mindig is antagonista termék versenképes legyen. De ez elég korlátolt felfogás, mert a sört kézműves szinten is iparszeűen állítják elő, míg a bor kifejezetten szinte csak kizárólagosan kézműves módon készülhet jól. Az egy másik kérdés, hogy az üzem mérete változik, de maga az eljárás az nem. Az egészben nálunk az a zavaró és az ipari jelleget erősítő tényező, hogy a borgyárak tulajdonosai nem, vagy elenyésző mértékben rendekeznek ültetvényekkel. Ha van is nekik, akkor szinte csak alibiből. És az egészben az az átverés, hogy a fogyasztónak erről semmilyen tudomása nincs. Meg vannak az eszközök, hogy csak a felszín látszon.
Nem kellene úgy lenni, hogy csak a kézműves pincében lehessen infokat beszerezni, de ez most tényleg úgy van nálunk. Az iparosok nem szeretik kiteregetni a működésük mindennapjait. Persze mellettük is tudnék pár érvet felhozni, hogy miért van ez így, de nem túl sokat.üdv tálaslaci

Kedves Laci!

Alapvetően legutóbbi gondolataiddal is egyetértek. Ami nem teljesen világos, hogy ha nincsenek nagyobb cégek (csúnyán borgyáraknak is hívhatjuk őket), akkor azt a rengeteg szőlőt, amit a gazdája szőlőként akar értékesíteni, mert mondjuk nem tud, vagy egyszerűen nem is akar az illető borászkodni szerinted kinek kellene feldolgozni? Szerintem szükség van jó minőségű szőlőt integráló nagyobb üzemekre, akik JÓ MINŐSÉGŰ bort készítenek (és itt nyilván ne az Egervin vagy hasonszőrű borzalmakra gondoljunk, akiknek a borai, ,hogy-hogynem átmennek az OBI-nál). Természetesen, ha valaki 500 hektár szőlőt integrál és készít belőle bort, nyilván nem tud olyan kapcsolatban lenni a növénnyel, mint akinek van pár hektárja és gyakorlatilag minden tőkét ismer. De ahogy én látom a borfogyasztók 80-90%-a "csupán" jó bort szeretne inni, a hozzá tartozó (számomra például fontos) részletek nem érdeklik. Az olyanok, mint én meg elmennek a termelőhöz megpróbálnak minél többet megtudni a szőlőről, a termőhelyről, technológiáról stb..., hogy könnyebben értelmezhessék a bort, amit a poharukba öntenek. Mellesleg megismerem a borászt, eltöltök egy szép estét stb...A kézműves pincénél ezt kapod. De van akinek ez nem kell. Az nem megy el borszaküzletbe, pláne nem megy el a termelőhöz, tehát nem is iszik kézműves bort. Viszont legalább bort iszik, igyon tehát jó minőségűt, amit lehet a Hungarovin készít és minden közértben lehet kapni (sajna persze jelenleg nem ez van).

@pardi norbi: Kedves Norbi! Ha valaki, akkor én biztosan ismerem a borgyári filozófiát. Nem a bor a fontos, hanem a pénz. És ebből soha nem lesz jó bor.( és hosszú távon pénz sem) Max. olyan, amilyent megszoktatnak az emberekkel, akik többségének fogalma sincs a jó bor fogalmáról. Egyszer, még régen egy kocsmáros hordta tőlem CSongrádra a fehérbort, nem sokáig. Jó szándékú volt szegény, de az én borom nem volt versenyképes a kocsmában. Túl sokan itták a jobb drágábbat, amin kevesebb volt a haszon. A borgyárak borászai még a szocializmusban tanulták a szakmát és még most is arról ábrándoznak, hogy nagy mennyiségű kiegyenlített minőségű lét készíthessenek. Amikor tehették a szocializmus alatt, egész európa borászai irígykedtek rájuk, mert olyan dolgokat tehettek meg, amit a konvencionális európai borászatok nem. Az újvilági borászatokba kivándorolt borkészítők szinte kivétel nélkül ezért az álomért váltottak hazát. Természetesn valakinek fel kell dolgoznia a sok termést csak nagyon rossz a struktúra. A privatizáció során leginkább olyanok jutottak tulajdonhoz, akiknek előtte szinte köze nem volt a szőlőhöz, borhoz. A szőlőtermesztők viselik a sokkal nagyobb termesztési kockázatot és a borászatok lefölözik a hasznot, de ebből nem jutattnak vissza a termelőnek, hogy újra tudja termelteni az ültetvénye árát. Nincs más választása, mint mennyiséggel kompenzálja a felvásárlók arcátlan kartellárait. MIndenfélére hívatkoznak, hogy miért nem lehet több a szőlő ára, de leginkább az erőltetett fejlesztésekre felvett hitelek törlesztésére és az aránytalan életvitelre megy el a pénz. Érdekes módon a szőlőtermesztők között nem jellemző, hogy Mercivel, BMW-vel járnának, de a borászok között a fordítottja a ritka. Szóval roszz a struktúra és ebből nem jöhet ki jó bor, max valamennyire ihatató. Természetesen vannak olyanok, mint én is aki a sokféleségre, a sokízűségre esküsznek. Borban! És csak saját termesztésú szőlőt hajlandóak a pincébe engedni. Én meg azt szoktam miondani, hogy a szőlőtermesztőket arra ítélném, hogy két évig ne adhassák el a szőlőtermésüket, hanem a saját borukat kelljen értékesíteni, hogy megtanulják, hogyan kell termeszteni jó irányban a szőlőt. Ez az időszak a borászatoknak is jól jöhetne sok szempontból. DE ez csak tréfa szokott lenni nálam. A helyzet most sokkal drámaibb. A jó példáért nem kellene messzire menni csak Szlovéniába. Láttátok a képeket, ott mindenki tudja a feladatát.
És ráadásul a legfőbb fájdalmam, hogy sem a gasztronómiának, sem a legfőbb forgalomba hozó cégeknek nincs közvetlen kapcsolata a nagy borversenyekkel. Magunkban versenyezgetünk és a kvázi eredményeknek nincs életközeli visszacsatolása. ezért történek olyan baromságok, hogy az ország egész területén mindeki villányit és szekszárdit kell hogy igyon, mert a kereskedők csak ezt ismerik. Max. balatonit. Egri forgalmit csak egyszer vesznek. Na félre a rosszindulattal! Jó éjt!

Szia! Mit is modhatnék, sajnos igazad van. Én ugyan nem látom mi történik a nagy borüzemeken belül, de a végeredményben egyértelműen kiderül, hogy valami nagyon nincs a helyén. A produktum ugyanis általában csapnivaló (azért van egy-két jó példa is, ahol a borok általában korrektek pl. Hilltop). Ezzel kapcsolatban rengeteg gondolat van még a fejemben, és hosszú oldalakat lehetne még regélni róla, de majd megbeszéljük személyesen. Egyébként ez a termelő kontra nagyüzem általános probléma országunkban (lásd sertéságazat, ahol 280 Ft egy kiló disznó felvásárlási ára(OK ebben még minden kidobandó rész benne van), amúgy meg vagy 1200Ft egy kiló hús, vagy 70 forintért akarnak 1 liter tejet megvenni, a boltban meg a kizsigerelt lötty kerül vagy 180 forintba stb...). Nyilván itt valakinél (aki nem a termelő) jelentős haszon landol.
Érintőlegesen említetted a magyar gasztronómia siralmas helyzetét, erről rövidesen megosztom a blogon egy friss "élményemet". Komolyan mondom elképesztő a helyzet. Őszintén csodálom, hogy bizonyos helyek (éttermek) még megélnek az undorító hozzáállásukkal. Pedig ez is rajtunk múlik. De valamiért nálunk nem elvárás, hogy a pénzedért jó szolgáltatást kapjál, ami számomra érthetetlen. Na mindegy, ezt majd megtárgyaljuk az aktuális posztnál.