A szürkebarát (pinot gris) szőlőből készült borokkal sokáig nem tudtam mit kezdeni. Persze kóstoltam őket rendületlenül fajtaborként és házasítva is, de ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mégis mi alapján ismerem fel a szürkét, bizony nem tudtam volna neki adekvát választ adni. Ha még ráadásul ajánlanom is kellett volna mondjuk a honi választékból, nem lettem volna könnyű helyzetben. Mintegy két éve már kóstoltam barátaimmal tíz példányt az akkor általam legjobbnak gondoltakból (és nyilván a beszerezhető választékból), de nem sikerült továbbra sem megérteni ezt a fajtát: a borok átlagosak, mondanám semmitmondóak voltak, ebben persze a két nem igazán kiemelkedő évjáratnak (a borok zöme 2004-es és 2005-ös volt) is szerepe lehetett. Most viszont ez már nem lehetett mentség, mert zömében 2006-ból és 2007-ből származtak a nedűk. Igyekeztem az országban elérhető legjobbakat összegyűjteni, hogy ezek alapján kerüljünk közelebb ehhez a szőlőfajtához és a gyümölcséből szűrt borhoz.
A borok bőven várakozásaimon felül teljesítettek és azt gondolom, kezdek képbe kerülni szürkebarát-ügyileg. A kóstolt tételek (10 bor, kóstolási sorrendben) a következőek voltak:
Santa Margherita: Pinot griggio 2007. A bor Trento-ból származik (Észak-Olaszország). Ezen a vidéken elsősorban friss, gyümölcsös, rendszerint nem túlzottan bonyolult fehérborokat készítenek. Ez is ilyen, sőt az ivóbor kategórián bőven túlmutat. Világossárga szín. Illatából áradnak a tavaszi rétre jellemző virágos jegyek. Szájban nagyszerű harmónia, tiszta, kissé gyógynövényes-cukorkás ízek, remek savak. Nem nagy bor, de harmonikus és az igen fontos. Nálam a sor 5. legszebb tétele.
Laposa: Badacsonyi szürkebarát 2007. Ha Magyarország és szürkebarát, akkor Badacsony. Elvileg. A gyakorlat már nem mindig ezt mutatja. Citrom szín. Kellemes, cukorkás illat. Szájban érettség, és meglehetős laposság. Nincs elég sav, ami lépést tart a közepes testtel. Kesernyés utóíz. Nem egy megnyerő bor és ez már jobb sem lesz véleményem szerint. Nagy csalódás ettől a pincészettől.
Szeremley Huba: Badacsonyi szürkebarát 2007. A Szeremley pincészet azon kevés pincék egyike, amelynek boraiban még nemigen csalódtam. No ne az agyonszofisztikált borokat várjuk tőlük, de a korrekt minőséget korrekt áron igen. Borunk halványsárga színű, kellemes édes süteményes illattal nyit. Kóstolva remekül kitölti a száj minden zugát, szép, olajos bor, a korty selymesen csúszik le torkunkon. Pici savat még ez a tétel is elbírna, anélkül sajnos billen az egyensúly. A középmezőnyben végzett ebben a sorban.
Rosman: Szürkebarát 2007. A bor készítője magyar és Szlovéniában a magyar határ közelében tevékenykedik. Sajnos ezt a borvidékünket is szétszabdalta a szégyenteljes Trianoni diktátum és egy jelentősebb magyar közösség a határ szlovén oldalára került. Volt szerencsém onnan kóstolni jónéhány bort és akadtak köztük remek tételek. Ez a szürke viszont egyértelmű mellélövés. Illatában van valami kissé szúrós, zavaró jegy (nem tudtam rájönni mire emlékeztet). Sajnos ízében sem jobb: lapos, a savak teljesen hiányoznak, a végén pedig van egy nagyon erőteljes, kellemetlen kesernye. A sor végén végzett.
Figula: Nyerges szürkebarát 2006. Sötétebb, már-már aranysárga szín. Kései szüretre utaló, rendkívül gazdag illat: édes sütemény, méz, barack, fekete tea. Kiváló! Szájban gömbölyű, komplex, az illathoz hasonló jegyek. Elegendő sav, hosszú utóíz. A legjobb szürkebarát, ami valaha a poharamba került. A referencia ebből a fajtából. Megkérik az árát is, 3000 HUF körül van egy fél literes butéliával.
Pierre Frick: Pinot gris Rot Murlé 2004. Ha szürkebarátsort kóstolunk, akkor Elzásznak feltétlen szerepelnie kell egy-két tétellel. Rövid ideig tartózkodtam ezen a fantasztikus borvidéken és –bár a magyartól alapvetően eltérő stílusú szürkék készülnek itt- szerettem őket. Számunkra kissé lágyak ezek a borok, sokszor 10-30 gramm maradékcukorral. Ettől függetlenül kóstoltam kiemelkedően jó elzásziakat. Aranysárga színű bor. Cukorkás, mézes, pemetecukros illat. Rendkívül fura íz: édeskés, petrolos, jelentős cukortartalommal. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a bort, de semmiképp nem mondanám, hogy tetszett volna.
Villa Tolnay: Szürkebarát selection 2005. Sokáig nem voltam nagy rajongója a Villa Tolnay fehérboroknak, de rájöttem a probléma az lehetett, hogy túlzottan fiatalok voltak a borok, amik elém kerültek. Nos, ez már nem az és mennyire jót tett neki az idő! Citrom szín. Illata banános, édeskés, picit vajas. Nagyon megnyerő. Szájban közepes testűnek mutatkozik, dinamikus, kifejezetten zamatos, arányos. Remek savak, hosszú utóíz. Nálam ez lett a bronzérmes.
Bussay László: Szürkebarát 2007. A dokit nem kell bemutatnom, a borait is nagyon kedvelem. Ez a szürke viszont kissé csalódást keltő volt. Citrom szín. Illata birsalmás, de bejön a képbe egy technokolos vonal, amit nem veszek jónéven. Sajnos ízében sem nyújt semmi extrát, édeskés, kevés zamat, kevés sav. Tíz fokon kellemes ital, de a körorvos mester eddig általam kóstolt legkevésbé sikerült bora.
Jásdi: Lőczedombi szürkebarát 2006. Jásdi István szintén kedvenc termelőim közé tartozik: szeretem a másfeles palackban kapható egyszerű csopaki rizlingjét, de a dűlős válogatásokban sem szoktam csalódni. Kóstolásunk tárgya meglepően halványsárga színű. Illata cukorkás, banános. Struktúrája kiváló: nem csekély mennyiségű, de kiváló sav tartja az erősen közepes testet. Gyümölcsös és ásványos egyszerre. Kiváló bor, a végén van egy kis számomra oda nem illő kesernye. A sor 4. helyezetje.
Bott Frigyes: Szürkebarát 2006. Citrom szín. Banános, gyümölcsös, édeskés illat. Szájban kifejezetten tetszetős, húsos bor. Elegendő sav, visszafogott hordós jegyek. Az egész csapatnak nagyon tetszett a felvidéki mester műve. Régebben sok Bott Frigyes bort kissé hordó-dominánsnak találtam, ez szerencsére nem az. A sor ezüstérmese nálam.
Utolsó kommentek