Két-három hete ismét jártam Tiszakürtön Tálas Laci barátomnál,hogy a pénzesgyőri komondoros eseményre néhány liter remek vörösbort prezentáljak szűk hazám déli csücskéből.Nos,Laci nem volt szűkmarkú,kaptam tőle ajándékba két remek bort.Megnéztem őket kicsit közelebbről.

A 2008-as évjárat tiszakürti Tálas Rajnai rizlingjét és Kékfrankos Roséját bontottam fel a hétvégén.Mint azt Lacitól már Norbi barátommal tett látogatásomkor megtudtuk,bizonyos kényszer helyzet miatt a rajnaiba került némi chardonnay is,aminek külön története van... Aki kíváncsi rá,az zarándokoljon el a nagyobb megbecsülésre érdemes Tisza ártéri arborátumáról (is) híres településre,Tiszakürtre,keresse fel Tálas László arborétum igazgató szőlész-borászt és majd Ő elmeséli,ha úgy ítéli meg,én most ebbe nem mennék bele.

Mindenesetre maga a történet nem sikeredett félre a jelzett kényszerhelyzet ellenére sem.A bor nem annyira üde,mondjuk sárgába hajló színű,mint inkább mélyebb,barnásan árnyalt,komoly karimával és "tipikusnak" mondott rajnais illattal,ibolyával,parfümösséggel és egy-egy zöldalmás,éretlen őszibarackos benyomással.Szájban,a már orrban érzékelt rajnais előrejelzés folytatódik,komoly savakkal,hosszú lecsengéssel,talán a korty közepén némi hiányérzettel.Persze,hiányérzetünk csak akkor lehet,ha valami tömény,sűrű ásványbombára számítunk a tiszakürtön meghúzódó dunai homokról.Így azonban,egy nem gyenge,komoly savú,de sültcsászárszalonnához,illetve előző napi már hideg sült mangalica karajhoz remekül illő,jól iható Rajnai rizlinget kortyolhatunk vacsorára.

A folytatásban,mint azt jeleztem egy számomra komoly meglepetést okozó 2008-as Tálas Tiszakürti Kékfrankos Rosé jött.Meglepetést nem azzal okozott,hogy a divatos,roppanós,üdítő,szénsavas rosét fogyaszthattam,azzal nehéz volna,hanem azzal,hogy már a sötétebb színével,szinte kékfrankosra jellemző illatával előrevetítve stílusát,egy amolyan Kalói,Simoni magaslatokba emelkedő,évekig érlelt roséra hajazott.Persze,fiatalos színben tündöklő karimája is elárulta,hogy nem egy -Kaló Imrénél pl. nem ritkaság számba menő- mondjuk 6 éves roséval van dolgunk,hanem egy fiatal,megillatozva tipikus kékfrankos roséra emlékeztető,enyhén édeskés illatú,szájban kissé tanninos,nagyon gazdag,sűrű,zamatos borral.Meg is jegyeztem magamban,hogy,ha ezt csukott szemmel -tehát nem vakon...- kóstolná valaki,nem tudva,hogy rosé,elképzelhető,hogy egy könnyedebb vörösbornak,egy jól iható kékfrankosnak,vagy a komolyabb fajtajellegeket nélkülöző kékoportónak sejtené.Komolyan mondom.Nos,én azért feltettem erre is a Tálas koronát.

A Tálas korona pedig számomra nem más,mint a Laci Tiszakürti Kékfrankosa szintén 2008-ból.Sötét szín,gazdag,érett,bujaságtól füledt,de tiszta illatú,szájban ezen a vonalon folytatódó zamatgazdag,tipikusan kékfrankos ízvilágú,mindent a helyén tudó,tannin,sav,vagy alkohol túlcsordulás mentes,tökéletes,jól iható,sőt -Pardi Norbi barátomtól kölcsönözve a tételle kapcsolatban elhangzott kifejezést,kicsit azt és magyar nyelvünket kifacsarva,de éppen annak rugalmasságát kihasználva- önmagát itatja.Isteni.Kívánom,hogy jöjjön el a nap,mikor minden magyar ember szolid ebédjéhez,vacsorájához ilyen Tálas Kékfrankost fogyaszt -ilyen áron.

Mit mondhatnék?Köszönöm Tálas Laci!És csak így tovább,várjuk a 2009-es eredményeket.