Anélkül, hogy sokadszor ismételném magam, ismét megjegyzem, hogy imádom a rajnait. Egyre jobban. Egy-két furmint tudta csak hozni számomra azt a kimagaslóan finom, mégis határozott savszerkezetet, amit a jól elkészített rajnaik tudnak, legyen az egy mezei kabinett rizling, vagy egy wachau-i smaragd. Arról nem is beszélve, hogy a savak mellé még rendszeresen gazdag virágosság-gyümölcsösség, később pedig mézesség-petrolosság társul, ami nagyon élvezetessé teszi ezeket a borokat. Blogunk rendszeres hozzászólója, drbarta jóvoltából egy remek sort kóstolhattam a fajtából, mintegy három hete. Az alábbi borokat kóstoltuk vakon, ebben a sorrendben:
Szentesi József: Rajnai rizling, „Bátyus” 2008. Egyszer már volt hozzá szerencsém. Akkor az egyetlen kritikám, a számomra túlzó fásság volt a nedűben. A különböző boros fórumok alapján úgy tűnik, hogy számosan vannak, akiket ez nem zavar és olyanok is, akik az én véleményemet osztják. Örültem, hogy ismét elébem került ez a bor, mert most kettőzött figyelemmel kóstoltam. Ezt az egyet ismertem csak a kóstolt hat tétel közül, be is tippeltem helyesen a vakfázisban, hogy ez a Bátyus. Tiszta, halvány citrom szín. Illata gazdagon fűszeres (ánizs, tuttifrutti), gyümölcsös (grapefruit, őszibarack, fehérhúsú alma, némi egzotikus gyümölcs). Kóstolva nagyon szép savak fogadnak, amiknek örülök és továbbra is jelentős hordós aromák (a már említett tuttifrutti leginkább), amiknek kevésbé. Intenzív, hosszú utóízű bor. Nagyon kíváncsi lennék, hogy egy ilyen alapanyag mit mutatna, ha egyáltalán nem látna fát.
F. X. Pichler: Riesling Smaragd, Hollerin 2007. A sor messze legdrágább tétele volt (sajna nem emlékszem a pontos összegre, talán 25 euro). Nem gondoltam volna kóstolásakor, hogy éppen ezt a bort iszom. Sötétebb citromszín. Illata tiszta, virágos és leginkább gyümölcsös (lime, grapefruit), nem túlzottan összetett (őszintén megmondom a wachau-i ásványokat nem igazán találtam benne). Kóstolva rögtön észlelhető némi maradékcukor, meg a perfekt, de nem igazán karakteres savkészlet. Viszonylag egysíkú bor, rétegek és vibrálás nélkül, virágos-fűszeres-citrusos jegyekkel. Lecsengése közepesen hosszú. Összességében jó bor, de ennél sokkal jobb tapasztalataim vannak smaragd rizlingekkel.
Laposa: rizling2 2007. Ez is ismeretlen bor volt számomra. Van benne olaszrizling is, de azért bekerült a sorba. Közepes citromszín. Tiszta illat, nem tolakodó, de mindenképpen észrevehető hordóvaníliával, édesfűszerekkel, illetve halvány mangós jegyekkel. Szájban sajnos elég laposnak mutatkozik, savak a fasorban sincsenek, az illatban fellelhető jegyek viszont előkerülnek, csakhát tartás kéne a bornak. Kis idő után már kikandikál az alkohol is, bár azt valószínűleg ki lehet védeni, ha picit hidegebben fogyasztjuk. Valószínűleg újrakóstolom, ha lesz rá mód, mert drbarta meg mert volna esküdni rá, hogy ez bizony nem ilyen volt.
Rainer Wess: Riesling, Pfaffenberg 2004. Remek bor Ausztriából, Kremstal-ból. Halvány aranyszín. Illata tiszta, áradóan intenzív, érett gyümölcsökkel, meg főleg mézzel, petrolossággal és végre az áhított ásványokkal. Szájban is szinte robban: méz, viasz, petrol, ásvány. Szerkezete fantasztikus, így öt és fél évesen is áll, mint a cövek. Dinamikus bor, amely tökéletesen érett, de a fáradtság leghalványabb jeleit sem mutatja egyelőre. A korty egyszerre simogat és bizserget, kényeztető. Hosszú utóíz. Fantasztikus bor.
Bock: Rajnai rizling 2008. Ez volt a meglepetés, amelyről azt sem tudtuk, hogy a sorban van (illetve másik kedves állandó hozzászólónk, ironman tudta, merthogy ő szerezte be). Korábban is említettem, hogy Bock mester fehérborai nem rosszak, a hársat például kifejezetten szeretem, tréfált már meg minket és vakon simán betippeltük somlóinak. Nos, ez nem lett a kedvencem. Korához képest egészen sötét szín, közepes arany. Illata tiszta, a gyümölcsök (ananász, mangó, kajszi) túlérett formában, meg kandírozva is jönnek, jelentős hordóvaníliával megtámogatva. Szájban hasonló ízeket lehet észrevenni, érett trópusi gyümölcsök, meg vanília. Sajna az egyensúly a savak elégtelen mennyisége miatt itt is borul. Az a helyzet, hogy egy nagyon jó újvilági stílusú borral van dolgunk, lényegében egy forró területről származó ausztrál chardonnay is lehetne. Aki szereti ezt a stílust, annak ez a bor tetszeni fog, engem nem fogott meg igazán.
Robert Weil: Riesling Spätlese trocken 2004. A bor Rheingau-ból származik, amit Németország legjelentősebb minőségi bortermelő területei között tartanak számon. Közepes citromszín. Illata tiszta és nagyon friss, sok-sok ásvánnyal, citrusgyümölcsökkel (grapefruit, narancs), virággal. Tippeltem volna vagy három évesnek, annyira élő bor. A korty nagyon zamatos, a savak sokan vannak, de pedánsak, fantasztikus gerincet adnak a bornak. A díszítés pedig a virágok, a citrusok és a jelentős ásványos jegyek. Zseniális, bombasztikusan jó bor, kortalannak tűnik.
Utolsó kommentek