A cím persze,icipicit sántít,hiszen elsősorban az ebédlőmben volt -és jelenleg áll a konyhámban.Történt ugyanis, hogy Soma barátom hatalmas szívének,lelkének köszönhetően meglepett egy Depardieu Chateau de Tigné ANJOU 2005-ös Les Terres Chaudes Cabernet franc-nal.Nagyon helyesen.Mivel,belé kár volna,hisz ez nem édes,Ő meg a szárazat nem sokra értékeli -még kólával sem :)

Így történhetett meg,hogy Pengyomhegyen járt Gerard Depardieu.

A bor színe kívánatos, még éppen nem a "fekete" kategória,ezért kívánatos számomra.Őszintén szólva ma már inkább elbátortalanít,semmint kíváncsibbá,és ezáltal elszántabbá, bátrabbá tesz a fekete szín,úgyhogy ez izgatni kezdett.

Illata mennyei C. franc!Erről mintázhatnák a fajtajelleges C. franc illat fogalmát,amiben izgalom és egyszerre könnyedség,vibrálás a jellemző,így egyben a színnel igazán kíváncsivá teszi az embert.Az édeskés,meleg,érett szilva,érett cseresznye,és kávésság illat egyszerre párosult az üdeséggel,majd néhány nap múlva a visszadugózott palackból töltve már inkább az étcsokoládé,kávé és némi konyakosság jött elő a melegséggel.

A szín és főleg illat okozta felfokozott vágy,valamelyest hanyatlott az ízlelés után,de legalábbis nem emelt Kalói magaslatokba... Ettől függetlenül a bor meggyőzően kerek,egyben van bor:semmi nem harap,pestiesen szólva semmi nem "brutál",igaz -mint fejtegetem- illatához képest kevesebb,simább,egyszerűbb,ám ez némileg előnyös is,kerek érzetű,nem eleven ficánkoló,nem olyan izgalmas,de belegondolva nem is kell,hogy az legyen.Minden a helyén van,de erősen hiányolom az egyéniségét,egyediségét,talán -ha nagyon villogni szeretnék birtokomban nem lévő szakmaisággal,vagy legalábbis annak szakkifejezéseivel- úgy is fogalmazhatnék,hogy hiányzik a terroir.Elvárnám.

Aki teheti,az -minden nagyobb elvárás nélkül- fogyassza,de legalábbis kóstolja meg!Jól iható érett,kerek cabernet franc mennyei illattal,minden egyediség nékül.