Pengyomhegyi

Nos,hogy ne vesszen el a fonal,vagy azok a nagy gondolkodásban ne gabalyodjanak össze,röviden összekapnám az eddigi vezérfonalakat,csak hogy segítsem az „együttgondolkodást”…

 

A komondor gondokkal kapcsolatos problémafelvetésem az volt, hogy hosszútávon van egy nem sok jóval kecsegtető beszűkült genetikai bázisunk,ugyanakkor nincs eléggé patronált népszerűsítés. Hogy ezt a nagyon „egyszerű” -mondjuk úgy még követhető,de már így is elég nagy- problémahalmazt –ahelyett, hogy kibontottam volna- tovább bonyolítottam a standardjellem -egyesek által vitatott létjogosultságú- problematikájának megpiszkálásával. Azaz, hogy egyértelmű, ma is, mint mindig is a komondornál a jellem,a komondoros jellem kellett és kell, hogy legyen tenyésztési célunk. Csakhogy: jelenleg semmilyen adatunk nincs a mai komondorok jellemére vonatkozóan, így azonban egyrészt nehéz –mondjuk úgy- a lényegre, azaz a jellemre tenyészteni, másrészt nehéz hitelesnek lenni „A” komondort kereső vásárlók előtt. Ráadásul, a népszerűsítés etikusságát is megkérdőjelezi ez a helyzet, hiszen nincs adat, nincs bizonyíték arra, hogy valójában micsoda belső értéket is népszerűsítünk a szőr alatt…

 

Semmi gond, pontosabban a hatalmas gondok közepette sem kell nagy dolgokat kitalálni: egyszerűen kell egy jellempróba, egy állományfelmérés. Nos, éppen abban van a legnagyobb egyetértés komondoros körökben, hogy jellempróbára aztán semmi szüksége ennek a fajtának: ez ősi, ez tudja még most is, hogy eredetileg mire predesztinált –bárcsak így volna. Van ám ennek egy felelős fajtagondozó szerve csodásan megfogalmazott feladatokkal, nagy reményű tervekkel a komondor jövőjének felvirágoztatására. Nos, valóban van egy klub, és mint azt átnéztük vannak, azaz volnának is feladatai bőven, csakhogy azokat nem látja el,legalábbis legyünk finomabbak, talán úgy fest, nem megfelelően, nem maradéktalanul… Mik a feladatok? Vázlatba szedtem,hogy mi a menete a feladat meghatározásnak egy fajtagondozó szervezet életében, persze csak kezdetlegesen, mondjuk úgy, lehetőleg érthetően és csak szerintem…

 

Belátom, egy ideje csak a legkeserűbb tortaszeleteket adagoljuk befelé, de lapáttal, azaz a problémákat, a felelős(őke)t firtatjuk. Szörnyű vagyok, tényleg: mint komondor fajtáért felelősséget érző ember, próbálok önkritikát gyakorolni és ugyanerre biztatni minden komondorost! Persze, ezen túl kell lépni: ideje volna konkrét változtatásokról, tennivalókról, azok menetéről beszélni –igaz, ezt már évek óta meg kellett volna tenni másoknak, engem korban, tapasztalatban, helyzetben egyaránt megelőzőknek; jelentem: nem tették meg.

 

Mielőtt a konkrétumokra térnénk, térjünk rá egy-két adalék-konkrétumra –hogy totális zavartságában tovább bolondítsuk a bolondíthatókat,ugyanakkor előrébb segítsük az összkép kialakításától már csak egy-két lépésnyire álló tisztánlátó valóban önkritikát gyakorló komondorosokat! Legközelebb. Egyelőre tettem egy részösszefoglalást –„Most megpihenek!”