Februári fajtakóstolónkon a syrah (vagy shiraz, ki hogy szereti) szőlőfajtából készült borokra próbáltunk rá. A fajta melegkedvelő, vastaghéjú bogyói vannak, így aztán meglehetősen cseres borok szűrhetőek belőle. Frankhonban elsősorban délen elterjedt, a legnevesebb területek az Észak Rhone-i Côte-Rôtie és Hermitage. Ezek a vidékek hűvösebb karakterű borokat adnak. Az újvilágban Ausztrália zászlósborává vált. Ott sokfelé termesztik, de talán a Barossa-völgyben készülnek a legszebbek. Ezen kívül számos helyen előfordul világszerte (így hazánkban is). A fajta nem személyes kedvencem, de mivel aránylag kevés bort kóstoltam belőle, nem hozok elhamarkodottan még személyes ítéletet sem felette. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen kevés francia példánnyal volt dolgom. Ezt a hiányosságomat igyekszem majd pótolni. Ami a kóstolt sort illeti, elsősorban honi borokat vizsgáltunk meg, kiegészítve 1-1 könnyen beszerezhető ausztrál, chilei, illetve szicíliai példánnyal. Szokás szerint vakkóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:

 

Baron von Twickel Szőlőbirtok: Szekszárdi syrah 2005. Világos eperszín. Illata nem bonyolult: kissé epres, málnás, enyhén fűszeres, virágos. Szájban közepes test, egyszerű vonalvezetés, halvány gyümölcsösség. Közepes test, kevés tannin, megfelelő savak. Egysíkú, izgalmak nélküli, de korrektül elkészített bor. A sor utolsó harmadában végzett.

 

Bock: Villányi syrah 2007. Meglehetősen sötét bordó szín. Illata először tűzköves, majd jönnek feketebogyósok, úgymint feketeribizli és áfonya. Végül jön egy fűszeresebb vonal, amelyből elsősorban bors szagolható ki. Megfelelően gyümölcsös, nagytestű bor. Megfelelő savak, szép tanninok, hosszú lecsengés. Jó a bor, de az egyediségnek, az izgalomnak teljesen híján van, amit azért 8 ropogós ezresért már elvárnék. Középmezőny.

 

Vesztergombi: Szekszárdi shiraz 2007. Az egy évvel korábbi évjáratát szerettem ennek a bornak, az ára is elfogadható volt (kb. 2500 HUF). Talán még a Boxiénál is sötétebb szín. Először istállós elemek (hogy ne kelljen szagot írnom) támadnak be, majd ezek távoztával előretör a bors, meg némi gyümölcsösség, pici égett gumival. Az arányok (sav-tannin-alkohol-beltartalom) itt is rendben vannak, de a szokásos problémám van ezzel is: egyenbor, izgalmak és hibák nélküli. Középmezőny.

 

Kovács Nimród Winery: Egri syrah 2007. A két egri versenyzőből ez a példány gyorsan diszkvalifikálta magát, mert sajnos dugósnak véltük. Erőteljesen dohos szag. Érdekes módon az íze nem volt csapnivaló, szép anyagot tett tönkre a TCA. Újra kell kóstolni.

 

Vylyan: Villányi syrah 2007. A Vylyan szerintem az egyik legmegbízhatóbb villányi borászat. A borai rendben vannak az alsótól a felső szegmensig egyöntetűen. Ezúttal is jó bort tett le az asztalra. Bordó szín. Közepesen intenzív illatában elsősorban feketeribizli, bors, étcsoki szagolható ki. Szájban is hasonló vonal, korrekt. Szép tanninok, remek savak, közepes komplexitás. Középmezőny teteje, 5 rugóért.

 

Planeta: Syrah 2005. A szicíliai bort sikerült kiszúrnom (nem kellett hozzá nagy tehetség), annyira szokatlan volt számomra. Illata intenzíven étcsokis és mentás (After Eight). Nagytestű bor, gazdag ízekkel: enyhe gyümölcsösség, étcsoki, mazsola, kevéske pörkölt szotyi. Komplex, szokatlan bor, szép egyensúlyban. Második helyezett. Sajnos ez is drága (7000 HUF körül).

 

Montes Alpha: Syrah 2006. A chilei versenyzőt sem volt nehéz kiszúrni: vegetális (füves), fűszeres illat. Elsősorban magyar borokat fogyasztó borisszának teljesen szokatlan. Kóstolás után visszakóstoltam néhány alkalommal és akármilyen meredeken hangzik, ízvilágában egy kicsit hasonlít a Montes sauvignon blanc-jához. Talán ugyanazt a fajélesztőt használták. Szájban is vegetális, enyhén fűszeres, izmos bor. Jó arányok. Középmezőny.

 

Penfolds: Bin 28 Kalimna Shiraz 2004. Jöttek egymás után szépen a külföldi borok. Ausztrál példányunk kifejezetten gyógyszertár illattal nyit. Kicsit forgatva a bort, előjönnek a feketebogyósok, meg némi eukaliptuszosság (ha már Ausztrália). Szájban testes, érett, komplex bor benyomását kelti, az öregedés jegyei nélkül. Szépen egyben van, de ez is igen drága (7000 HUF), számomra nem ér ez ennyit. Harmadik hely.

 

Gróf Buttler: Syrah 2006., Nagy-Eged Közepes rubin szín. Illata hűvös, de rendkívül vonzó: visszafogott gyümölcsösség, inkább köves, gazdagon fűszeres (elsősorban borsos). Kissé hasonlít egy Rhone-vidéki vöröshöz (nekem konkrétan egyik-másik Chateauneuf du Pape-hoz). Szépen egyben van ízében is, uralkodik a fűszeres-ásványos vonal a gyümölcsösség felett, amit én egyáltalán nem bánok. Izmos test, remek savkészlet, a korty végén cseppnyi (abszolút nem zavaró) édesség. Szép, csiszolt bor, viszonylag kevés tanninnal, hosszú lecsengéssel. Ötezer forintos árával a sor leginkább megvásárlásra érdemes bora. Nálam első helyezett.

 

Takler: Szekszárdi syrah 2007. Közepes rubin szín. Illata nem hivalkodó, finoman gyümölcsös-fűszeres. Rendben van a bor ízében is, hasonló az illatban tapasztaltakhoz. Közepes tannintartalom, érettség, lenyelés után közepesen hosszú lecsengés. Szépen el lehet iszogatni, különösebb meglepetésekkel és mélységgel abszolút nem szolgál. De legalább nem is extrém drága (2500 HUF). Középmezőny.

 

Alapvetően nem változtattam meg véleményemet a fajtát illetően: lehet belőle remek borokat készíteni, de nem a kedvencem. A Buttler esetén is valószínűleg sokkal inkább az Egedet kell dicsérnem, mint a syrah-t. A külföldi kínálatot tovább kell kutatnom, a magyar syrah-k pedig egy-két kivétellel iszonyúan túlértékeltek, egyik-másikat töredékéért kellene adni. Csakhát viszonylag kevés van belőle országunkban, el lehet adni, ezért senkinek esze ágában sincs egy fillérrel is olcsóbban mérni.