Nos, úgy fest, hátrább kell, hogy vonjam az agarakat. Hogy miért? Talán egyszer lesz olyan rendezett a komondoros légkör hazánkban, hogy lehessen tabuk nélkül beszélni azokról a fajtát érintő problémákról, melyekről a korábban már idézett és egy utolsó szösszenet erejéig még idézendő professzorok sem gondoltak volna. Lássuk hát, a Komondor gondok sorozat professzorok részének befejező epizódját, de nem azért, hogy elfelejtsük őket, hanem, hogy legalább ezen emberek gondolatain, megállapításain elgondolkodjon mindenki, aki valóban lelkén viseli hungarikumunk általunk befolyásolt jövőjét.
Idézem:
„Szervezeti szilárdság.
A pusztán a terelő pásztorebek akkor dolgoztak, amikor a pásztor is kimozdult a szállásáról, az őrző ebek pedig éppen akkor léptek munkába, amikor a pásztor pihent. Éjszaka, zord időjárás esetén védték a nyájat. Az időjárás viszontagságait tehát feltétlenül tűrniök kellett. Amelyik kutya pedig kontinentális klímánk alatt egyformán tűri a tél hidegét, a nyár perzselő hevét, az csak szilárd szervezetű lehet. A komondor nagy teste, nyugodt, de alkalomadtán élénk vérmérséklete szilárd szervezettel párosult. A csökkent ellenálló képességű, a kevésbé küzdőképes, a petyhüdt egyedeket az élet, a természetes szelekció irtotta ki a fajtából. A komondor így igen egészséges fajta lett.”
(Dr. Sárkány Pál-Dr. Ócsag Imre: Magyar kutyafajták, Mezőgazda Kiadó 1987; 110.o.)
Na, ma ez nincs igaz? Természetes szelekció. Akkor mi van, ami szűri az alkalmatlanokat, a „petyhüdteket”? A tenyésztőmunka. Bezony-bezony, az ember átvette az irányítást a természettől, és hát, nem hozhatjuk vissza a „80 évvel” ezelőtti viszonyokat, nem bízhatjuk a természetre a szelekciót. Bízzuk hát a tenyésztőkre!!!
Még egy és záró, összegző gondolat, kérem „A komondor tenyésztése” fejezet utolsó mondata:
(…) „A tenyésztőmunkában a külső forma mellett lényeges, hogy a belső tulajdonságokra, az ellenálló képességre, szervezeti szilárdságra is nagy gondot fordítsanak.”
(Dr. Sárkány Pál-Dr. Ócsag Imre: Magyar kutyafajták, Mezőgazda Kiadó 1987; 112.o.)
Hölgyek! Urak! Erről a fejezetről beszélgethetnénk naphosszat, de a helyzetre, napjaink komondoros környezetére való tekintettel csak annyit kérek diszkréten: olvassátok el még egyszer ezt a mondatot, mely úgy kezdődik: „A tenyésztőmunkában…”. Kérdezem: Kik vállalják a felelősséget a komondor külső formája mellet a belső tulajdonságokért, ellenálló képességért, szervezeti szilárdságért? Köszönöm a témának szentelt fokozott figyelmet!
Jelzem: a sorozat nem ér véget, csak végre a professzoroktól és az általuk magunkévá tett gondolatokkal, elvekkel, adalék-konkrétumokkal gazdagabban visszakanyarodunk eredeti csapásirányunkba, a problémák megoldásához! Hajrá!
Utolsó kommentek