Mint abba belekezdtem,folytatom.Volt itt egy csodaszép Karácsony,kis családdal,ünnepi ebéddel,vacsorával,magyar borokkal,ünnepi asztalhoz illő magyar borokkal,nem volt hiba semmiben sem.

Ünnepi ebédünk gyöngytyúk leves "Pengyomhegyi módra" volt.A recept marha egyszerű:először is végy Laci bácsiékhoz hasonló helyről gyöngytyúkot...nos,itt szokott gubanc lenni,amúgy meg fel kell zöldségelni,de nem gazdagon,mint egy alföldi gulyást,hanem csak úgy módjával (répa,zöldség,burgonya,egy egész fej vöröshagyma,lehetőleg zöldség zöldje helyett zeller zöldje és,ha van rá mód,saját termesztésű,vagy megbízható házi kertből való legyen a zöldség (hasonlóan a gyöngytyúk beszerzéshez) azaz érjen be a répa édesre,ízesre,ne pedig egy felfújt -show kutyához hasonlóan küllemre megnyerő,de egyébként meg,maradva levesünknél- "se íze,se bűze" alapanyagból készítsünk ünnepi ebédet,na) és főzzük meg.A végén nem árt bele egy paradicsom,közben persze sóval,őrölt borssal,őrölt köménymaggal és csipetnyi,ha indokolt kettő csipetnyi őrölt szerecsendióval fűszerezzük,lehetőleg amiből kapható,abból az örlőfejes verzióval,frissen.

Nos,ehhez az aranyszínű zsírral begyöngyözött zsenge leveshez,talán rendhagyónak tűnő módon egy Royal Tokaji 5 puttonyos tokaji aszút fogyasztottunk a 2000-es évből.Mondhatnám,hogy no comment,de akkor minek a blog...

Ez a -ha nem is kiemelkedő,de- igen jó,általam csak nőiesnek nevezett évjárat jegyei mellett Tokaj és az aszú minden lényegét hordozza:mozgásban,színben,harmóniában... Semmi cukor,vagy édesség érzet,"csak" az aszú szépsége és a lenyelt korty utáni vágyakozás,azaz a 0,5-ös palack gyors kiürítése.Nem szeretnék ünneprontó lenni,nem is tudtam az lenni -hiszen a tény az tény;a kritika,ha helyt álló,jogos,akkor sosem tud sértő lenni és még építő is- szóval,közel sem olyan ívű,gazdagságú mint pl. amit az Oremus Pincészettől,Szepsy Istvántól,vagy Árvay Jánostól megszokhattunk;ettől függetlenül azonban élményszámba megy -a magyar lakosság átlagához tartozónak vallva magunkat a ritka pillanatok egyikének számít egy 8-10 ezer HUF/liter árú bor,főleg tokaji aszú elfogyasztása,tudva,hogy a magyar lakosság "bor"fogyasztásának 80%-át a 2-3 száz HUF/liter ár jellemzi...úgyhogy,ha tetszik,ha nem,ez mindenképp finom kell,hogy legyen!!!!

A karácsonyi vacsoránk egy ragyogóan elkészített ünnepi sült kacsa volt.Mi kell hozzá,megintcsak egy jó kondiban lévő egész kacsa,amit ajánlott feldarabolni,fokhagymával alaposan megtűzdelni,és az alá helyezett zsírba némi vizet önteni és sózni,borsozni,majd alufóliával lefedve lassan sütni -később a fóliát levéve ropogósra sütni.Természetesen hagymás tört burgonya és dinsztelt lilakáposzta illik hozzá.Inni pedig,mi mást lehetne hozzá,ha nem egy jó(!) magyar kadarkát.Így tettünk mi is.

Valljuk be,nehéz jóféle kadarkát vásárolni és akkor á/érték arányról még nem is beszéltem.Amikor a paraszt,azaz a földi halandó 2500HUF körüli áron látja a polcon a képzeletében 100 évvel ezelőtt asztali borként fogyasztott,"csapból" is folyó kadarkát,akkor elmereng,vagy elképed,tájékozottságtól függően... Én nem lepődtem meg,és bízni kezdtem,amint megláttam a cimkén:HEIMANN.

Egy 2006-os Heimann Harmados Kadarkát fogyasztottunk a lilakáposztás,törtkrumplis kacsánkhoz.Karácsonykor.Életem egyik legfinomabb kadarja volt.Nem csak azért mert mindent tudott,ami keveset egy kadarkának illik,azaz volt egy kicsit erősebb,mélyebb piros színe,remek illata sok szekszárdias izgalommal,gazdagsággal,anyagában pedig egy egyszerre könnyű,jó ivású,mégis megkomponált bort,hanem azértis,mert szájban csupa Szekszárd,csupa Heimann-kéz érintés és remek sav volt.Kár,hogy 2500 HUF körüli kp-t kell kipengetni egy jó,kiemelkedően jó kadarkáért...

Mit mondhatnék és kívánhatnék mindannyiunknak:soha rosszabb év végi ünnepeket a terített asztalnál!