Többször is téma volt már barátaimmal folytatott beszélgetéseink során a kékoportóval (oppardon portugieserrel) kapcsolatos kételyek tárgyalása. A kérdések apropója az volt, hogy bizony előfordult párszor, hogy belefutottunk ihatatlan villányi tételekbe. Voltak bizonyos kérdések, amelyekre egyértelmű választ kaptunk: igen, van hazánkban jó kékoportó; igen, Villányban is lehet jót találni; végül, ha igazán jót akarunk inni, ne feltétlen a kereskedelmi forgalomban könnyedén elérhetőek közül szemezgessünk. Ez utóbbi egyébként szégyenteljes dolog, hiszen ha valakinek feltétlen ajánlani akarok a fajtából szűrt borok közül, akkor nem mondhatom neki, hogy menjen el (mondjuk Nyíregyházáról) XY termelőhöz Villányba, hogy megvegye az estére szánt 2 üveg oportóját. Viszont ha nem így teszek, könnyen mellényúlás lehet a vége. Nos, akkor kitől is szerezzünk be portugiesert? Borfogyasztó pályafutásom során kétségtelenül ittam kellemes oportókat Villányból, de a legjobbak Egerből származtak. Na de miért nem Villányból kerülnek ki a legjobbak? Kérdésünkre a válasz valószínűleg az, hogy Villányban a „szeretett” portugizi a legtöbb pince legkönnyebben, leggyorsabban eladható bora és nem különösebb odafigyeléssel készítenek belőle egyszerű bort. Az, hogy egyszerű egy bor nem gond, de bizony a kereskedelmi forgalomban kapható Villányban készült oportók jelentős része semmiféle élvezetet nem okoz fogyasztásakor (sőt!), az meg egyenesen kivágja a biztosítékot, hogy némelyik majdnem 2000 magyar forintba kerül (rövidesen ismertetem kékoportó tesztünk szégyenletes eredményét). Egerben ezzel szemben az általam ismert termelők megpróbálnak tisztességes bort készíteni a fajtából. Az eddig kóstolt kedvenceim: Simon József: Kékoportó válogatás 2002. (van belőle talán 2006-os is a piacon, de eddig még nem kóstoltam), Kaló Imre: Kékoportó 2002., Gróf Buttler: Portugieser 2006. Az első két bort tavaly is kóstoltam, hat éves koruk ellenére kifogástalan állapotban voltak: megfelelő koncentráltság, elegendő sav, gyümölcsösség, érettség.
Mit kellene tenni? Azt hiszem nem kétséges, hogy kellő odafigyeléssel Villányban is lehet kiváló oportót készíteni (bizonyára vannak, akik meg is teszik), ez pusztán hozzáállás kérdése. Őszintén remélem, hogy a vezető villányi termelők (akik oportójától mindenkit óvnék) is elmozdulnak egyszer ebbe az irányba, mert jelenleg elképesztő áron elképesztően gyenge tételek kerülnek ki a kezük alól (és mellesleg, remélem, hogy nem egy 6-7 ezer forintos kékoportó válogatással mutatják meg, hogy ők is tudnak jó opit készíteni). Addig is mindenki a villányi másodvonalban levő termelők kereskedelmi forgalomban kapható oportói közül szemezgessen, ott lehet finomakat találni (vagy menjen el Villányba és próbálkozzon helyben).
Tesztünkre 7 villányi és egy kakukktojás pécsi bort válogattam össze, a tételek jelentős része a Bortársaságnál kapható. Valamennyi 2008-as bor volt. Tapasztalataim röviden: a legdrágább (1970 HUF) és legrosszabb bor a Bock pince oportója volt, savanyú, savas, a csapban kötött ki. Az iható, de nem szívesen iszom kategóriába a Szemes József, Günzer Zoltán, Mayer Márton pincéiből kikerült borok kerültek (1600HUF körül). Valamennyi boron érződött az, hogy nem vették komolyan annak készítését és a jellegzetes Villányi büdit mindegyik hordozta. A Sauska pince tételébe nem igazán lehet belekötni, tiszta, gyümölcsös, de számomra kissé steril, művi (1970 HUF). A mozsgói Andreas Ebner borát nem tudtam oportóként értékelni, annyira elnyomják a gyümölcsöket a vaníliás, kókuszos jegyek, egyébként vörösborként egészen kellemes. A két legszebb tétel a Vylyan és Maczkó Róbert villányi termelők borai voltak. Ezek gyümölcsösek, dinamikusak, harmonikusak voltak. Szívesen fogyasztanám (és fogom is) őket a jövőben (1700, illetve 1200 HUF). Tulajdonképpen nagy meglepetés nem ért, a Vylyan finom oportókat szokott készíteni, a kevésbé ismert Maczkó Robi szintén nem szokott csalódást okozni zweigelt és oportó fronton. Őszintén remélem (bár kételkedem), hogy javulni fog általánosságban a Villányból kereskedelmi forgalomba kerülő kékoportók minősége, hiszen ezekkel a gyenge-közepes minőségű borokkal sokakban az fogalmazódik meg, hogy ebből a fajtából nem lehet jó minőségű bort készíteni, ami természetesen nem így van.
Utolsó kommentek