Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy néhány éve még nehéz lett volna 8-10 jó minőségű, könnyedén beszerezhető szekszárdi bikavért találni. Szerencsére a helyzet sokat változott pozitív irányba és egyre több szekszárdi termelő tartja fontosnak, hogy borpalettáján megjelenjen a bikavér. Számomra egészen a közelmúltig a bikavér egri volt (szekszárdit találni sem volt egyszerű), de most revideálnom kellett ezt az álláspontot, tekintve, hogy a minap barátaimmal egy remek sort kóstoltunk. Ugyan nem minden egyes bor viselte a bikavér nevet, de amit másképpen is hívtak, lényegében (összetételét és karakterét tekintve) akár bika is lehetett volna. Kilenc szekszárdi és kakukktojásnak egy egri bor szerepelt a sorban. Meg kell mondjam, egységesen magas minőségű borokat kóstoltunk és voltak bőséggel olyan íz-, és illatjegyek, amelyeket a kóstolt tételek zöme tartalmazott. Ez utóbbi mindenképpen erény, hiszen most már van némi fogalmam arról, hogy Szekszárdon a termelők milyen típusú bort gondolnak bikavérnek. Igaz, ez meg a borok egyediségét csorbította. Jelen pillanatban sokkal jobban képben vagyok szekszárdi, mint egri bikavér ügyileg, ugyanis legutóbbi kóstolásunk alapján Egerben hatalmas a kavarodás bikavér fronton. Reméljük a szekszárdihoz hasonlóan ott is rendeződni fog a helyzet. Az alábbi borokat kóstoltuk vakon, sorrendben:
Vesztergombi Ferenc: Sz. bikavér 2005. Talán nem volt fair, hogy egyetlen 2005-ösként bepakoltam a sorba, de így esett. Mélyrubin szín. A villányi borok egy részére jellemző istállós, lócitromos illattal nyit (nem egy megnyerő kezdet). Sajnos ez a vonal ízben is folytatódik, bár némileg visszafogottan. Nagyon kevés gyümölcs érződik. A test nem tudja tartani a lépést a jelentős mennyiségű savval. Az egyensúly közelében sincs a bor és megítélésem szerint nem is nagyon lesz. Hát igen, 2005-ből nem sok jó vöröset kóstoltam igaz ami igaz, ez sem növelte ezt a rövid sort. Nem szívesen innám ezt a bort, kerüljük el.
Eszterbauer: Tüke sz. bikavér 2007. A pincészet nemrég került be a borköztudatba. Én is több jó ár-érték arányú borával összefutottam már, érdemes kóstolgatni tőlük. Rubin szín. Illatából áradnak a fekete bogyós gyümölcsök, meg a szekszárdi fűszerek. Szájban hasonlóan gyümölcsös, fűszeres. Szépen egyben van, testes, de nem robosztus. Jó savak, érett tanninok, hosszú utóíz, tanítanivaló hordóhasználat. Szárazpróbája aszaltszilvás, mesés. Kiváló bor, tipikus szekszárdi karakterrel.
Baron von Twickel szőlőbirtok: Chateau Kajmád cuvée 2002. Ez a bor még a Liszt pince korában született, jelenleg Baron von Twickel szőlőbirtok a pincészet hivatalos neve. Színe barnába hajló vörös. Illata gyorsan változik: erőteljes palackbuké, majd érett gyümölcsök, főként meggyel. Szájban érezhető a jelentős tannintartalom, komoly test, meggy és szilva. Nagy testű, jól elkészített bor, még remek állapotban. Akinek netán van belőle fogyassza el minél hamarabb.
Mészáros Pál: Sz. bikavér reserve 2006. Az Eszterbauer pincéhez hasonlóan a Mészáros pincét is elsősorban jó árban levő, jól iható borairól ismerem. Sötét szín, fekete maggal. Illata kávés-gyümölcsös-csokis, füst szerencsére nincs. Szájban hasonló: sok piros bogyós gyümölcs, kellemes hordós aláfestéssel. A korty telt, a savak kiválóak, a tanninok érettek, az utóíz hosszú. Nagyszerű bor.
St. Andrea: Hangács bikavér 2007. A kakukktojás Egerből. Férfiasan bevallom, nem mondtam volna meg minden kétséget kizáróan, hogy ez a bor nem Szekszárdon készült. Annyira kellemesen fűszeres-gyümölcsös és abszolút nem túlzóan savas, hogy simán rámondtam volna, hogy nem egri. Halvány rubin szín. Illata és íze pazar: gyümölcs és hordó adta fűszeresség. Rendkívül arányos, jól elkészített bor. Továbbra is rejtély számomra, hogy aki ilyen kiváló vörösborokat készít, az miért nem teszi ezt fehérfronton is.
Vida Péter: Vida cuvée 2003. Viszonylag ritkán futok össze Vida Péter boraival, amiért nagy kár. Jó évjáratból származó borai közül még talán egyben sem csalódtam. Kedves, bársonyos, csiszolt borok. Erről a nedűről meg nem mondtam volna, hogy hat éves. Bordó szín. Illeszkedik az előző borok stílusához: gyümölcsös és fűszeres bor, némi fekete csokis felhangokkal. Jól használt hordó, bársonyosság, hosszú utóíz.
Heimann: Cerves 2006. Rubin szín. Illata gazdagon szedres, nagyon csábító. Szájban is hasonló, a szeder mellé némi tejszínesség is felzárkózik. Pazar. Jó savak, jó tanninok, kiváló szerkezet. Remek, arányos bor. Mindenkinek ajánlom, októberben itten igen jó áron lehet hozzájutni.
Sebestyén: Sz. bikavér 2006. Megmondva az őszintét, Csaba borai közül több volt, amelyikért nem rajongtam, mint amelyikért igen. A legelső bora amit kóstoltam a 2003-as kékfrankos válogatás volt. Az nagyon tetszett. Aztán jött a 2004-es és 2005-ös évjárat, amiből egyetlen emlékezetes bort sem találtam tőle, sőt a 2004-es kékfrankos válogatás szerintem egyenesen a csaknem ihatatlan kategóriába tartozott. 2006-ból pedig ismét több jó bor is elhagyta a pincét. Ilyen ez a bikavér is. Kezdetben kis fadominancia pörkölt szotyival, majd jönnek a gyümölcsök. Szájban jó struktúra, talán kicsit több a sav és a tannin is, mint amennyi ildomos volna. Ennek ellenére jó bor.
Takler: Sz. bikavér reserve 2006. Rubin szín. Illata meggyes-szedres-csokis. Szájban kellően gyümölcsös, a hordó szépen hozzátesz a borhoz. Jó struktúra, remek arányok. Hosszú utóíz, nagyon szép bor.
Bodri pince: Sz. bikavér 2007. A pincészet borai számomra teljesen ismeretlenek voltak, ez volt az első kóstolt példány. Jó kezdés. Illeszkedik az előzőekhez: illata és íze is gyümölcsös, megfelelő hordókezelés. Jó savak, dinamikus bor. Szép.
Az a helyzet, hogy rendkívül egységes sort kóstoltunk, én így a végén nem is állítottam sorrendet. A Vesztergombi lógott ki a sorból, a többi nagyon szép tétel volt, amelyeknél már teljesen az egyéni preferenciákon múlik, ki melyik mellett dönt. Bravó Szekszárd!
Utolsó kommentek