Bár legnagyobb örömömre és kóstolási jegyzeteink színvonalának emelkedésére Pardi Norbi barátom,jól nevelt koleszos cimboráival megtámogatva rendesen elbitorolták tőlem a borélményekhez fűződő bejegyzések közzéttéli "jogát",én mégis óvva intek mindenkit attól,hogy azon téves következtetésre jusson,hogy esetleg borforrásaim elapadtak,torkom kiszáradt,vagy egyébként sem hibátlan elmém méginkább meghibbant volna és a -viccen kívűl is,ez esetben belül is- éltető nedűről,a magyar borról leszoktam volna.

Egyszerűen időm nem engedi,hogy mindenről beszámoljak,ami bor címén lefolyik garatomon,azonban ezúttal van itt 3-4 tétel,melyek olyan magaslatokban járnak,hogy a magam módján mindent meg kell tennem annak érdekében,hogy jegyzetem mentén is időtlenné váljanak.Lássuk hát az elmúlt hetek pengyomhegyi "vacsoraborait".

Erőltettem az agyam,mi legyen a címe bejegyzésemnek,mert az élményt,amit a következőkben méltatott tételek okoztak,nagyon-nagyon nehéz egy címbe,de még egész bejegyzésbe is belesűríteni,főleg szegényes szókincsemmel szavakba önteni.Mindegyikőjük kategóriája csúcsa,vagy legalábbis a csúcsot alkotók tagja,és mindegyikőjük,valahogy a napi rohanás végén,a családi vacsorához,vacsorát követő szeretteink társaságában történő feloldódáshoz kerültek elő.Így kerekedett hát belőle a mindkét jellemzőt kifejezni kívánó cím: Csúcsborok vacsorára.Az,hogy lett egy majdnem közös harmadik jellemző is,ami jelentéstöblettel bír,az most jutott eszembe:a vacsorát jobb helyeken (?) harapják ;)

Korábban abban a megtiszteltetésben volt részünk,hogy személyesen vehettünk részt a Somlói Apátsági Pince szűkkörben megtartott,baráti Karácsonyozásán a Hegyen,mely eseményt igyekeztem is méltatni,és Balogh Zoltán vendéglátónk fotóival illusztrálni.

Akkor nagyon rövid időn belül a Karácsonyi asztalra került a Somlói Apátsági Pince borainak nagy része (pl. 07-es Hárslevelű,08-as Tramini).Ám két tétel az elmúlt hetekben boldogította családom hétköznapjait.Ez esetben a 2007-es évjáratból többek által Szepsy-i magaslatokba emelt Juhfark "öccse",a Somlói Apátsági Pince 2008-as Juhfark bora került elő és hagyott állva -napokig.Nem volt szerencsém a 07-es Juhfarkhoz,ám erről megállapítható,hogy maximális tisztelet illeti a pince törekvését,hogy egy Somló-hegyen autentikus fajtából készíti el csúcs borát,egy ilyen magyar fajtával mutatja meg a nagyvilágnak,hogy van magyar földön Tokajjal egy lapon említhető hegy és van magyar földön szőlőfajta,mely alkalmas is a hegy felemelkedését szolgálni,azaz oda-,vagy éppen onnan való tökéletes terroir bor!A pohárba kitöltve egy olajos,"vastag sárga" -se nem világos,citrom,se nem sötét,barna felé hajló,hanem egy gyönyörű- színű,illatban ásványosság és enyhe sósság,a juhfarknál tapasztalható felpofozós üdeséggel,elevenséggel.A korty,inkább falat,szájat kitöltő,vastag,és az illatban már előre vetített élményt nyújtja,egyszerre ásványos,és juhfarkos,hosszú lecsengéssel.Komoly sava,komoly alkohol tartalma harmónikusan illeszkedik a testbe,minden a helyén.Óriási borélmény.Korábban,nem gondoltam volna,hogy átlagban ennyi -nem sok,de nem is kevés- somlóit fogok fogyasztani.3 palack/hó,főleg nem,hogy egyetlen pincészettől...

Nos,ezt az élményt hozta,tartotta a Somlói Apátsági Pince 2008-as Hilla bora is.2007-es "nővérét" én -nem véletlenül- a tavalyi év "leg" desszertborának szavaztam -igaz,édesborként nem állta meg helyét,mivel "csak" félédes volt,így a szavazat abban a kategóriában elveszett... Ez nálam a max. tűrés édességben,értem ezt úgy,hogy ez még fogyasztható -a 08-as határon van a számomra már sok és a még nem sok között,ami az édesérzetet illeti.Az előbb említett vastag sárga szín,éppen ehhez méltó mozgás,és szájkitöltő vastagság jellemzi,komoly tartalommal.Megkockáztatom,ez a 07-esnél is nagyobb desszertbort lesz -nálam...

Majdnem ezekhez a somlói borokhoz mérhető az elit kadarkák (St. Andrea Nagy bor 2007, Orsolya Görbesoros 2007) mögött felbukkanó St.Andrea Magyalos Kadarka 2007.Azért majdnem,mert juhfarkban,illetve somlói desszert borban nem tudok jobbat,ám kadarkában tán',nem sokkal jobbat,igen.Kadarkás,halvány vörös,rozsdapiros (?) szín,isteni,intenzív kadarka illattal,csipkebogyóval,málnával,egyszerre meleg,édes gyümölcsös és egyszerre intenzív,izgalmas,üde gyümölcsös,vagy virágos (?) illattal,szájban fajtajelleges,inkább savhangsúlyos élménnyel,mint a legnagyobbak nagy testű,vastag élményével.Savai nem mindenkinek adhatják azt a nagybor élményt,mint a már előbb  említett kettő,inkább egy olyan "igazi",magyaros vacsorához fogyasztandó magyar bor:lendületes,izgalmas illat,lendületes korttyal,hosszú lecsengéssel és újabb "ivókeringőre" csábítással!Bárcsak minden este fogyaszthatnám -ehelyett ez volt az első és utolsó vacsorája... Csodálatos bor!